Ki segít a menekülő anyáknak?
„…a migráció, a menekülés, pontosan ugyanaz, mint az anyaság: a tiszta remény kifejeződése”.
„…a migráció, a menekülés, pontosan ugyanaz, mint az anyaság: a tiszta remény kifejeződése”.
Az édesanyák nem azért választották ezt az adónemet, mert nagyon jó, hanem azért, mert nem volt más lehetőségük, ezek után pedig semmilyen lehetőségük nem lesz.
A jogrendszerben benne maradó akna sok nőt érinthet Magyarországon.
Rendhagyó akcióra került sor szombaton a Békés megyei Szanazugnál, ahol anyák merültek el a Kettős-Körös hideg vízében, hogy „futószalagelven” működő szülészet ellen tiltakozzanak.
Ha valaki depressziós (tanult vagy sem), nem neki magának kell ezt diagnosztizálnia, és nem neki kell a saját maga által felállított diagnózis alapján kezelnie a problémát, még akkor sem, ha ennek lehetőségéről egyébként előzetesen tájékoztatták.
Lehet belőlünk anya, sőt anyának kell lennünk, mert különben elveszik a haza, de csak akkor, ha arra érdemesek vagyunk, és mindenki, akinek ehhez semmi köze nincs, áldását adja rá.
Az anyaság sajnos erről szól: a folyamatos bizonygatásról, bizonyítgatásról. Nem a gyereknek, hanem a társadalomnak.
Nem arról kellene folynia a diskurzusnak, hogy ha valaki otthon szülne, akkor valami furcsaságot követ el, hanem mondjuk arról, hogyan lehetne megváltoztatni a terhes nők semmibe vételét.
Majdnem egy éve történt, hogy zokogva hívott fel: reggel bevitte a bölcsődébe a gyerekét, majd napközben felhívták, már ne is menjen érte, elvitték.
Az egyik pillanatban azt gondolná a magyar anya, hogy hasát még a Nemzetközi Űrállomásról is látják, de amint felszáll a szerelvényre, hirtelen senki sem veszi észre.