Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A tüntetéseken és a média értelmezésében is a megmozdulások kapcsán az volt a fő szempont, hogy meg lett haladva a bal-jobb ellentét, egységbe forrt az ellenzék. Van ennél egy fontosabb szempont: ezeken a tüntetéseken a társadalmi osztályokat haladták meg.
Minden építmény, ahogy felhúzható, úgy le is bontható. Tégláról téglára. Ahogy nem egy nap alatt épült fel, úgy idő kell az eltakarításához is, meg persze rengeteg energia és akarat.
Reflexből mozgunk. Mintha egy 3D moziban valami filmet néznénk, és felénk repülő kő miatt hirtelen lebuknánk, nehogy fejbe vágjon.
Több mint nyolc éve hallgatják a magyar nők a „szüljetek már!” mantrát, a családpolitikában újra a „lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség” a fő elv, és várhatóan ez a következő négy évben így is marad. Ha nem lesz rosszabb.
Amikor leülök és megírok egy véleménycikket, két egymással ellentétes felelősség viaskodik bennem.
Az idei május elseje tökéletesen megmutatta azt, hogy milyen állapotban van a magyar ellenzék.
Nem csupán az afrikai államokkal kötendő egyezményt gáncsolta el Magyarország az utóbbi időben, de több más fontos kérdésben is egyedüliként tett keresztbe a másik 27 tagállam közös álláspontjának. A nagy kérdés az: miért?
A 2011-ben kialakított választási rendszer nem hagy más kiutat, mint az ellenzéki pártok együttműködését az Orbán-rendszer ellen. De az azóta töretlenül sikeres összefogás-diskurzus megakadályoz bármilyen értelmes gondolkozást és cselekvést a magyar politikában.
Aláírtad a petíciót? Feliratkoztál a Soros-listára? Csatlakoztál Márki-Zay Péter akármijéhez? Nagyszerű, szuper! És akkor most mi van?
Ellenzéki oldalon is fel kell ismernünk a politika alapvetően konfliktusos természetét, és ahelyett, hogy saját szegregátumunkon belül kiüresített szimbólumokkal demonstrálnánk, hogy „mi” nem „ők” vagyunk, törésvonalakat kell politikaivá tenni.