Berlinben minden kicsit más
Balog Zoltánra is igaz az orbáni mondás: nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Balog Zoltánra is igaz az orbáni mondás: nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Emelkednek a bérek! Biztos mindenki örülni fog?
Az erdélyi magyarok közül is sokan Éjjel-nappal Budapestet nézve szórakoznak, és a magyar közszolgálati adó híradásaiból tájékozódnak a világ és Magyarország dolgait illetően. S így értelemszerűen inkább foglalkoztatja őket az, hogy mit mondott Orbán, mint hogy azt tudnák, ki most éppen a román miniszterelnök. Ebben annak a veszélye rejlik, hogy egy idő után talán kizárólag a magyar politika fogja foglalkoztatni őket és egyre kevesebben fogják azt gondolni, hogy a közösségeik hétköznapi problémái megoldásának Bukarest a záloga, s az illetékese is.
Minden elismerés, tisztelet mellett az utóbbi idők káosza és kudarcai után fel kell tennünk a kérdést: Gulyás Márton kezdeményezései a megoldások felé visznek, vagy újabb nem kívánt problémákat gerjesztenek?
Egy demokratikus pártnak szüksége van célközönségre, választói csoportokra, akiket képvisel, akiknek érdekeit és értékeit megjeleníti. Nem elég beragadni a saját közvetlen politikai és értelmiségi holdudvarba.
A divatipar számtalan módon termeli újra a társadalmi egyenlőtlenségeket, ám Franciaországban az utóbbi időben több olyan döntés is született, ami némiképp javíthat a helyzeten.
A youtube-ra került fel egy videó, aminek tanúsága szerint Stohl Andrásék még múlt héten toltak durva áldozathibáztató szöveget a Marton-ügy kapcsán.
Ha három évtizeddel a rendszerváltás után a kelet-európai társadalmak nem zárkóztak fel, nem középosztályosodtak, nem jutottak el a stabil liberális demokráciák szintjére, akkor ott társadalmi-gazdasági okoknak kell lenniük a politikai csődhelyzet hátterében.
A Közös Ország Mozgalom lemondta az október 23-ra időzített tüntetését a nagy vihar miatt. A Facebook népe, a Fidesz netes portáljainak ráerősítésével pedig elkezdte nyomatni a szöveget: ez gyávaság. Mintha nem emlékezne senki már arra a bizonyos augusztus 20-ra, arra, hogy egy tömegrendezvényen mit okozhat egy brutális vihar.
A kisebbségbe szorult antikapitalista baloldalnak – illúziók nélkül – befelé kell fordulnia, és újjá kell alakítania forradalmi kultúráját, életformáját, és újra kell tanulnia a szakítás és a rejtőzés, az öntisztulás, a kivárás, „a nép közé járás” (és az olvasás) művészetét.