Minden egyes alkalommal, amikor egy miniszter, egy képviselő, vagy az utolsó utáni aktakukac, aki az állam ügyeivel foglalkozik, kibújik az ellenzék vagy a sajtó kérdései alól, megsérti a demokráciát, semmibe veszi a népképviseletet.
Ez a kiáltvány képezte volna Botka László miniszterelnök-jelölti programjának az alapját. Botka visszavonulásával a szöveg immár önálló életre kel.
Benéztünk a Fidesz kereszténységről és keresztényüldözésről szóló retorikája mögé!
Amikor Orbán Viktor Isten kegyelmének megnyilvánulására hivatkozik saját kormányzásában, csak tetőzi azt a hazugságot, hamis legitimációval erősíti meg hatalmát.
A Fidesz határon túli magyarok közötti túlsúlyára csak az jelentene megoldást, ha a magyar társadalomnak a Fideszen kívüli csoportjai is aktívabban törekednének a pozitív viszonyulás kiépítésére a kisebbségi magyar közösségekkel.
József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.
A vokssal kifejezett hálával a mai határon túli magyar közösségek bennragadnak abban a kiszolgáltatott helyzetben, amelyet a magyar kormány saját politikai hasznára próbál fordítani – egyelőre a vártnál kisebb sikerrel.
Mielőtt még valakiben felmerült volna, hogy morális kötelességünk segíteni embertársainkon, Szájer József gyorsan a „holtak seregének” nevezte a menekülteket.
Erős hét volt ez, már ami a politikusi megszólalásokat illeti.
Tehetsz róla, tehetsz ellene!