Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Részt kell-e venni a Jobbik tüntetésén?

1. A Jobbik (továbbra is) egy szélsőjobboldali, rasszista, homofób, idegengyűlölő párt, amely tagadja a politikai közösség tagjainak az egyenjogúságát, önkormányzati szinten pedig fasiszta jellegű intézkedéseket vezet be – ezért nem kell, nem szabad részt venni a pénteki tüntetésen.

2. A fentiek igazak. Az ÁSZ eljárása azonban egy eleve jogsértő szabályozás törvénysértő, pártállami jellegű alkalmazása (vö. Schiffer András cikkével), ami arra irányul, hogy a Fidesz a választások előtt ellehetetlenítse a legnépszerűbb ellenzéki pártot, ezért a fentiek ellenére is részt kell venni a pénteki tüntetésen.

A helyzet mindkét megközelítésnél bonyolultabb.

Auguste Rodin: A gondolkodó, Laeken; fotó: Ben2, forrás: Wikipedia

Vélhetően mindannyian el tudunk képzelni olyan (szélsőséges) helyzetet, amikor annak ellenére is fel kellene szólalnunk egy pártot ért igazságtalanság, elnyomás ellen, hogy a párt ideológiájáról és politikájáról azt gondoljuk, amit jelenleg a Jobbikéról.

Ha ez így van, akkor a címben foglalt kérdésre az első álláspont önmagában nem adhat kielégítő választ – mivel annak egyszerre kellene tekintettel lenni a Jobbikkal való politikai szembenállásunkra és az ÁSZ eljárása által megsértett olyan értékek melletti elköteleződésünkre, mint a pluralizmus (többpártrendszer), az állami intézmények függetlensége, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog.

Az sem magától értetődő azonban, hogy ebben az ügyben feltétlenül az elvont „demokratikus normáknak” van elsőbbségük, nagyjából a tévesen Voltaire-nek tulajdonított erkölcsi iránymutatás szellemében (nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálom árán is védeném az ahhoz való jogodat, hogy elmondhasd, amit gondolsz).

Ez az iránymutatás ugyanis olyan helyzetekre alkalmazható leginkább, amelyekben olyan tevékenységekről van szó, amelyek erkölcsi megítélése egyértelmű. Ha a szólásszabadságot korlátlannak és feltétlen jónak tekintjük, akkor helyesen tesszük, ha a szólásszabadság korlátozása ellen a beszéd tartalmától függetlenül tiltakozunk. Ha azt gondoljuk, hogy nincs olyan helyzet, amelyben erőszakmentes vagy már ártalmatlanná tett (pl. földön fekvő) embereket köréjük magasodó rohamrendőrök igazolt módon rugdalhatnak és ütlegelhetnek, akkor elvárható, hogy az ilyesmit azok se tagadják le, hanem szólaljanak fel és akár áldozatokat vállalva is tegyenek ellene, akiknek a legádázabb politikai ellenfeleit rugdalják és ütlegelik.

Az ÁSZ valóban súlyosan és több szempontból (jogszabályi és jogalkalmazási szinten egyaránt) jogsértő eljárásának a tárgya azonban nem ilyen jellegű. Az eljárás közvetlen tárgya messziről nézve persze a politikai véleménynyilvánítás szabadsága. Közelebbről és a körülményekkel (röviden: Simicskával) együtt szemlélve viszont inkább olyan valami, ami erkölcsi értelemben minden bizonnyal rejtett, és ezért helytelen, továbbá a politikai versenyt torzító párttámogatásnak minősíthető.

Ez nem enyhíti az ÁSZ eljárás pártállami jellegét (amit egyebek mellett az időzítés és a hasonló, korábbi vagy a Fidesz ellen irányuló eljárások hiánya tesz nyilvánvalóvá). Azzal sem lehet elintézni azonban, hogy rendben van, hiszen a Fidesz is ezt teszi, sokkal nagyobb mértékben.

A Jobbik plakáthelyekhez való kedvezményes hozzájutása ugyanis nem csak csökkenti a párt Fidesszel szembeni versenyhátrányát, hanem egyúttal növeli is a többi – az említett ex-fideszes oligarcha támogatását nem, vagy kevésbé élvező – ellenzéki párttal szembeni versenyelőnyét. A választások tisztasága mint elvont érték ezért ebben a konkrét helyzetben nem alkalmas arra, hogy felülírja a Jobbikkal való – megalapozott és súlyos – politikai szembenállásunkat.

Itt egy lényegében egyeduralkodó érdekcsoport áll az ellenzék legellenszenvesebb, legkártékonyabb és legveszélyesebb részének egy olyan privilégiumával szemben, amit egyébként éppen annak a korrupt nagytőkésnek az előbbitől az utóbbihoz való átpártolása tesz lehetővé, akinek még saját maga szerint is kiemelkedő felelőssége van abban, hogy Fidesz ilyen mértékű túlhatalomra tett szert.

Ettől még az eljárás jogszerűségével kapcsolatos súlyos aggályok érvényesek, és a tisztességes eljáráshoz való jog melletti elköteleződésünk felülírhatja a Jobbikkal való politikai szembenállásunkat. A tisztességes politikai verseny – Magyarországon egyébként sem létező – feltételeit azonban nem csak az ÁSZ állásfoglalásának a végrehajtása korlátozná, hanem a Jobbik ÁSZ által kifogásolt gyakorlatának a folytatása is.

Felmerülhet még két instrumentális érv is a Jobbik tüntetésén való részvétel mellett. Az egyik úgy szól, hogy helyesen tesszük, ha kiállunk a Jobbik mellett, mert amit ma a Jobbikkal tesz a Fidesz, azt holnap a többi ellenzéki párttal fogja megtenni. Tehát nem is annyira a szolidaritás, hanem saját jól felfogott érdekünk miatt kell részt vennünk a Jobbik tüntetésén (vö. Jámbor András írásával). Ez az álláspont azonban jórészt azon az előfeltevésen nyugszik, hogy hasonló helyzetben az ellenzék liberális vagy baloldalias pártjai – vagy általában a Fidesz elnyomó intézkedéseinek áldozatai – is számíthatnának a Jobbik szolidaritására, amiben viszont a Jobbik eddigi politikája alapján nincs jó okunk bizakodni.

A másik instrumentális érv úgy szól, hogy éppen az efféle szolidaritás vállalás tudná megteremteni a Jobbik részéről azt a bizalmat, ami a későbbiekben a szolidaritás fordított irányú kifejezését megalapozhatná. Ez egy igen jóhiszemű megközelítés, ami annyiban persze szimpatikus, hogy valóban jó volna, ha szélsőjobboldali polgártársainkat végül is nem legyőznünk kellene, hanem meggyőzhetnénk és egyúttal megnyerhetnénk őket az Orbán-rezsim utáni köztársaság ügyének.

A Közös Ország Mozgalom hasonló, egy igazságos választási rendszerért való közös – a Jobbikot is magába foglaló – kiállás összehozására irányuló kísérletének az eredménye, vagyis az, hogy a közös javaslattal szemben a Jobbik végül inkább az alacsonyan iskolázott polgártársaink szavazati jogtól való megfosztását képviselte (amit esetükben egyúttal burkolt cigányozásnak is tekinthetünk), inkább az efféle próbálkozások túlzó és megalapozatlan (ezért nem is veszélytelen) jóhiszeműségét mutatja.

A fentiekre tekintettel, noha természetesen tiltakoznunk kell az ÁSZ eljárása ellen, a Jobbik tüntetésén szerintem nem kell részt vennünk, az pedig nyilvánvaló aránytévesztésnek tűnik, amikor az LMP egyik politikusa a Jobbik pénzbeli támogatására hívja fel a szimpatizánsait.

Más kérdés, hogy szabad-e részt vennünk a Jobbik tüntetésén. Minden bizonnyal van a részvételnek elfogadható módja (pl. részt vehetünk olyan transzparensekkel, amelyek nyilvánvalóvá teszik nem csak az ÁSZ eljárásához, hanem a Jobbikhoz való viszonyunkat is),  de arra a köztes kérdésre, hogy az ellenzéki pártok helyesen teszik-e, ha részt vesznek, az a válasz, hogy helyesebben teszik, ha – ahogy Révész Sándor is írta – máshogyan, máskor és máshol fejezik ki az ÁSZ pártállami működésmódjával, illetve általában a pártállami uralommal szembeni ellenérzéseiket.

Utóbbira, sajnos, a Jobbik tüntetése előtt is volt, és utána is lesz még bőven alkalmunk.

Azt se gondoljunk viszont, hogy a küzdelem az ellen, amit a Jobbik képvisel, kizárólag vagy akár csak elsősorban olyan – jórészt szimbolikus – alkalmi döntéseken múlik majd, mint amilyen ez is.

Attól még nem válik senki bűnrészessé a szélsőjobboldal kirekesztő politikájában, hogy egyszer megtapsolja egy jobbikos politikus beszédét egy olyan ügyben, amelyben a Jobbiknak igaza van. Attól viszont igen, ha azokban az ügyekben – például a cigány magyarok rettenetes károkat okozó iskolai elkülönítésének az ügyében – tesz engedményeket a Jobbik szellemiségének, akár kormányon, akár ellenzékben, amelyekben a Jobbik álláspontja egyszerre elfogadhatatlan és népszerű.

 

Olvass tovább!