Baj már nincs, sok új terv viszont van!
Az elmúlt 2 hónap igazán sűrű volt a Mérce életében. Bár még közel sincs vége a teendőknek, fontosnak tartom, hogy a mögöttünk lévő időszakot lezárjuk, és nyissunk egy újat.
Az elmúlt 2 hónap igazán sűrű volt a Mérce életében. Bár még közel sincs vége a teendőknek, fontosnak tartom, hogy a mögöttünk lévő időszakot lezárjuk, és nyissunk egy újat.
Nem az az érdekes, hogy mit mondtak. Hanem az, miről nem beszéltek a felszólalók.
A vereség a valós viszonyokat mutatja, de három politikai hibát könnyű azonosítani az ellenzék kampányában: az első a jelölt személye, a második az ellenzéki infrastruktúra hiányosságai, a harmadik pedig egy kampánystratégiai tévedés.
Hiába vélte úgy Orbán, a jobboldali médiabirodalom nem „blokkolta” a Borkai-videót, így ő vált a magyar Hillary Clintonná. Az októberi Borkai-ügy így hazánkba is elhozta az alulról szerveződő netes rebellió műfaját, amibe a volt amerikai elnökjelölt is belebukott.
Mi meg majd fűthetünk parkettával.
Az emléknapi nyilatkozatok nem a holokausztra mint történelmi eseményre kell emlékeztessenek bennünket, hanem arra a folytonos munkára, ami a holokauszt tapasztalatából következik.
A 75 éve felszabadított táborkomplexum el nem múló botránya, a helyrehozhatatlan történelmi tények a ma élők számára a morális autonómia és a racionális ítélőképesség kifejlesztésének akut szükségességét demonstrálják.
A szegregáltan oktatott, méltó jövőjétől megfosztott roma kisgyerekből lesz az a felnőtt, akinek biztosan nem lesz esélye kiemelkedni.
A bécsi születésű, kényszerű emigrációja után brit állampolgár szociálpszichológusról érdemes megemlékeznie annak a közösségnek, amely az igazságosság és az egyenlőség szemszögéből próbál gondolkodni a világról.
Ha idén nem történnek meg a győzelem esélyének megteremtéséhez szükséges lépések előkészületei, 2021-től már csak kapkodás lehet az ellenzék kampánya, 2022-ben pedig a megszokott vereség várja.