Az iráni gócpont kialakulása jár néhány fontos tanulsággal: a világ saját maga alatt vágja a fát, ha fenntartja az országgal szembeni szankciókat.
Sokkal közelebb van egymáshoz a kormánypárti és az ellenzéki tábor támogatottsága, mint fél évvel ezelőtt volt.
A tőkés rendszert egyszer már így – a „faj” előtérbe helyezésével – akarták megmenteni. Most megint.
A február 9-én elhunyt Erős Ferenc kollégáinak és tanítványainak visszaemlékezéseit adjuk közre.
A minden állampolgárának egyenlő politikai és szociális jogokat nyújtó állam az egyedüli realitás. Ez az állam lehet két nemzetre alapuló, föderális, konföderális vagy éppen teljesen újszerű.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.
Az Öt Csillag Mozgalmat vezető Luigi Di Maio nem csak az alapító Vaffanculo-Day-eit hagyta hátra, hanem azt az álláspontot is, hogy a hatalomvágy nem előzheti meg az emberek szolgálatát.
A kultúrharcnak nevezett vita leginkább arról szól, mi a kulturális hegemóniaépítés megfelelő modellje: egy inkorporáló, a 2010 előtti elit erre nyitott részeit is magába olvasztó, vagy egy ideológiailag lehatároltabb, az új rezsimet közvetlenebbül támogató módszer.
Günther Oettinger kinevezése azonban nem puszta szimbolikus lépés, ő és új társai mindennél inkább jelzik, kik is kerültek nyeregbe.
Végre, végre a nőt szinte felismerhetetlenre verő férfi is megoszthatta a saját nézőpontját!
