Vajon a kapitalisták képesek lesznek-e a kisemmizés, a megszorítások, a prekarizáció és a brutalizálódó munkafeltételek fokozásával átmenteni magukat? Az objektív feltételek adottak egy, a későkapitalizmus változó és komplex összetételét tükröző plurális munkásosztály szerveződéséhez.
Hogyan állítsuk helyre a gazdaságot és társadalmat klímabarát és válságálló módon, mi múlik rajtunk és mi az EU-n?
Ahhoz, hogy az államhatalomnak mind alávessük magunkat, az államhatalomnak értünk és nem ellenünk kell dolgoznia.
Amit Orbán Viktor a cserben hagyott szegényeknek, dolgozóknak kínálni tud, az csak a fehér felsőbbrendűség hamis illúziója, amit akár vigaszdíjként is értelmezhetünk.
Az uralkodó jobboldali narratíva az, hogy a Deák téri késelés során fehér, magyar férfiak védték fehér, magyar nők „becsületét” a rájuk támadó (nekik beszólogató?) roma férfiak ellen.
Egy percig ne legyen kétség azt illetően, hogy a NER-ifjoncok „Ryan Gosling-Hasonmásverseny győzteseit” bármennyire is érdekelné Trianon emlékezete.
Csak akkor jöhet létre az erdélyi magyarság politikai szubjektivitása, ha levetkőzi fals többség-tudatát és hagyja, hogy áthassa a kisebbségi helyzet egyetlen pozitív tapasztalata: az elnyomottakkal való empátia és cselekvő szolidaritás.
Úgy kell emlékeznünk Trianon traumájára, hogy kimondjuk az igazságot az igazságtalanságról, de nem menekülünk a sérelmeink közé a valóság és a jelen feladatai elől.
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Ha elmarad a zöld fordulat, akkor tovább csökken az élelmiszer beltartalmi értéke, és hamarosan már csak az üres kalóriákat vásárolhatjuk meg majd a boltokban. Ha pedig az ökoszisztémáink összeomlása is bekövetkezik, akkor a haszonnövényeink egy jelentős része is eltűnik.
