SZETA – Egy betiltott koncert 40. évfordulóján
A 40 éve alakult Szegényeket Támogató Alap tabut sértett, amiért felismerte, hogy Magyarországban vannak szegények. Alapításának évfordulóján a társaság tisztelői koncerttel emlékeztek.
A 40 éve alakult Szegényeket Támogató Alap tabut sértett, amiért felismerte, hogy Magyarországban vannak szegények. Alapításának évfordulóján a társaság tisztelői koncerttel emlékeztek.
A Színműn most a személyes minden percében politikai, aminek a közös öröme a kimeneteltől függetlenül is érdemes a megélésre. Öröm, amely alkalmi, mégsem illúzió, de nem is ön- vagy végcél, nem vakremény, nem naivitás.
„Révbe értem. De ez kötelesség, nem érdem. / Itt vagyok, és az egészet nem értem.”
Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?
Még ha erkölcsileg, járványügyileg, gazdaságilag vagy jogilag úgy is tűnhetne, hogy szükséges a rendkívüli jogrend és a rendeleti kormányzás, arra már magyarázat és felmentés sincs, hogy Orbán a konszenzus helyett továbbra is a permanens szellemi-politikai polgárháború újabb csatáit vívja.
2003. december 5-én hunyt el Szalai Pál közíró, a demokratikus ellenzék tagja, a magyarországi szamizdat kiemelkedő fontosságú és intenzitású szerzője, aki 1989 előtt és után is a bibói ihletettségű demokratikus szocializmus híve volt és maradt.
16 évvel ezelőtt hunyt el Szalai Pál közíró, a demokratikus ellenzék tagja, a magyarországi szamizdat sajtó kiemelkedő fontosságú és intenzitású szerzője, aki 1989 előtt és után is a bibói ihletettségű demokratikus szocializmus híve volt és maradt.
A siker részben eredménye az összefogásnak, a kampánymunkának, de nem szavazói hálálkodás érte, mert elsősorban nem szurkolóktól vagy hívőktől származik, hanem szomorú, dühös és kilátástalan állampolgároktól, országszerte.
Mihez is kezdhetünk ezzel a hagyománnyal? Mit sajátítunk el belőle, és mi az, amivel vitába szállunk? Mert a konszenzusaink legvégül mégiscsak csendbe fordulnak, a disszenzus viszont maga az alakuló élet. Érvek és zsizsegés.
„A ’80-asok Pestje volt a hógömb, / Melyben a köztársaság tükröződött.”, ekként szól az ígéret, ami tehát akkor tizenöt éve Zugló. Szilveszter éjjel, kilencszáznyolcvannyolc.