A lakhatási válság ugyan az orrunk előtt van, de már annyira megszoktuk a jeleit, hogy lassan fel se tűnik. De érzékeljük a kiadó lakások árában, a hó végén szorongva várt fizetésben, a szüleikhez hazaköltöző harmincasok mindennapjaiban, az egyre növekvő hajléktalanságban. Legtöbbünkben ott lappang az a szorongató érzés is, hogy egy újabb emelés után  már nem tudjuk kifizetni az albérletet, vagy meggondolja magát a tulaj, és jövő hónaptól már nem adja ki a lakást.

Könnyű úgy beszélni erről a válságról, mintha egyéni problémák összessége lenne. Mintha valaki azért nem tudna elköltözni otthonról, mert nem dolgozik eleget. Mintha egy család azért kerülne bajba, mert rosszul gazdálkodta ki a lakbért. Mintha az albérlet azért kerülne egyre többe, mert „ilyen a piac”.

Az országos adatokból viszont látszik, hogy a lakáspiac egészét érintő drágulásról van szó. A KSH és az ingatlan.com lakbérindexe szerint 2026 júliusában a budapesti kínálati lakbérek 70 százalékkal voltak magasabbak, mint 2021-ben. A KSH adatai szerint pedig 2026 első negyedévében egy használt budapesti lakás átlagos négyzetméterára megközelítette az 1,2 millió forintot.

Ne hagyjuk, hogy normalizálódjon ez a helyzet – találkozzunk a Lakásmeneten!

Október 18-án 14 órától mindenkit szeretettel vár a Szikra Mozgalom és az AVM (A Város Mindenkié) a II. János Pál pápa téren, a 13. Lakásmenetre. A menet célja, hogy a lakhatási válság ne egyéni problémák összessége maradjon. Mindenkit várunk, akiknek nincs biztos otthonuk, akiknek a lakhatásukért minden hónapban aránytalanul sokat kell fizetniük a fizetésükhöz képest, akik bizonytalan bérleti jogviszonyban élnek, vagy akiknek egyszerűen nincs reális lehetőségük arra, hogy önálló otthont teremtsenek maguknak.

A Lakásmenetben ezek nem elszigetelt történetekként jelennek meg. Egy közös problémává állnak össze a skandáláson, éneklésen, doboláson – a követeléseinken keresztül. A Lakásmenet, mint tüntetés az utcákon szimbolikus is: évente egyszer ott, ahol autók mennek egész évben, mi megyünk – visszavesszük az utakat.

A lakhatás nem magánügy

A lakás egyszerre otthon és gazdasági kérdés. Ezért nem mindegy, hogy milyen szabályok vonatkoznak a lakáspiacra, hogy vannak-e megfizethető bérlakások, hogy milyen jogai vannak a bérlőknek, vagy hogy egy lakás otthon – vagy pusztán profitot hozó, rövid távú szálláshely.

A Szikra Mozgalom szerint ezért a lakhatási válságra nem egyetlen intézkedéssel, hanem átgondolt szakpolitikai lépésekkel kell válaszolni.

Lakbérkontrollt a magánbérleti piacon!

A lakásmenet egyik központi követelése a lakbérkontroll. Hiába léteznek bérlakások és magántulajdonú albérletek, ha a bérlő egyik napról a másikra olyan mértékű lakbéremeléssel szembesülhet, amelyet a jövedelméből már nem tud kigazdálkodni.

A magánbérleti szektorban ezért erősebb bérlői védelemre van szükség. Egy új lakástörvénynek többek között szabályoznia kellene, hogy milyen gyakran és milyen mértékben emelhető a lakbér. Hasonló megoldások számos európai országban és nagyvárosban léteznek. 

A cél az lenne, hogy egy bérleti jogviszonyban ne kizárólag az egyik fél – a bérbeadó – rendelkezzen kiszámítható jogokkal és lehetőségekkel. Hogy lehetne biztonságos a lakhatás, ha a bérleti szerződés az első perctől kezdve bizonytalanná teszi?

Követeljük a lakhatáshoz való jog alkotmányos védelmét

A lakhatás nem lehet piaci termék. Ez olyan alapvető szükséglet, amelynek biztosítása közpolitikai felelősség is.

Az államnak kötelessége olyan intézményeket és politikákat kialakítani, amelyek mindenkit segítenek abban, hogy biztonságos és méltányos lakhatása legyen. Kifejezetten fontos követelés ez a kormány által bejelentett inkluzív alkotmányozási folyamat előtt.

Szociális bérlakásokra van szükség

2015 és 2025 között Magyarországon a lakásárak 290 százalékkal emelkedtek az Eurostat adatai szerint.

Több lakás építése önmagában nem oldja meg ezt a problémát, hiszen nem mindegy, hogy milyen célból épülnek lakások, kik tudják megfizetni őket, s az így létrejövő lakásállományból mennyi marad hosszú távon is megfizethető.

Ezért van szükség jelentős méretű, köztulajdonban maradó szociális bérlakásállományra. Olyan lakásokra, amelyek hosszú távon is az elérhető lakhatás részét képezik.

A lakás célja, hogy otthon legyen

A rövid távú, turisztikai célú lakáskiadás bizonyos városrészekben azt eredményezi, hogy egyes lakások kiesnek a hosszú távú bérlakáspiacról. Emellett a társasházakban működő rövid távú szálláshelyek a szomszédokat is zavarják.

Az AirBnB és más rövidtávú lakáskiadási formák szabályozásának is azt kell szolgálnia, hogy a lakások elsősorban otthonként maradjanak elérhetők.

A kérdés végülis az: olyan várost akarunk-e, amelyben egyre több embernek kell alkalmazkodnia az ingatlanpiac igényeihez, vagy egy olyan várost, amelyben az ingatlanpiacnak is alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy a város elsősorban emberek otthona?

Tisztességes végrehajtási rendszert!

A lakhatási válság egyik legsúlyosabb következménye hogy rengetegen vannak, akik nem tudják megtartani az otthonukat.

Az adósságokat rendezni kell, a jogos követeléseket pedig érvényesíteni. De ennek megvannak a határai: nincs rendben az, ha valaki azért kerül utcára, mert nem tudta kifizetni az adósságát.

Vannak határok, amiket nem léphet át az adósságbehajtás.

Amikor egy végrehajtási eljárás miatt elveszíti otthonát egy család, az egy ilyen határ. De ilyen határ az elhelyezés nélküli kilakoltatás is, és az a tartós elszegényedés, amelyhez ezek a kilakoltatások vezetnek (lásd: szeptemberben 48 embert lakoltattak ki Budapest 16. Kerületében – csak civil szervezeteken múlt, hogy tudtak hová menni). Az elhelyezés nélküli kilakoltatások, de még azok is, ahol hajléktalanszállóra kerül valaki, sokszor tragikus következményekkel jár. 2022. Október 6-án az 5. Kerületi önkormányzat kilakoltatta a hatvanhét éves kódexkutatót és tanárt, Dr. Kovács Zsuzsát. A polgármester nem hagyta, hogy Zsuzsa rendezze a tartozását, pedig az AVM egy összegben kifizette volna a háromszázezer forintot. Zsuzsa a kilakoltatása után néhány hónappal egy hajléktalanszállón halt meg – vajon akkor is így történt volna, ha maradhatott volna otthonában?

A végrehajtási rendszer átfogó felülvizsgálatára van szükség: úgy, hogy a jogos követelések kielégítése mellett ne veszítsék el emberek az otthonaikat, és legyenek segítve az eladósodott háztartások.

Az elhelyezés nélküli kilakoltatás megelőzése pedig nem pusztán szociális kérdés. Ha valaki elveszíti az otthonát, annak következményei az egész társadalomban megjelennek: az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben, az oktatásban és a munkaerőpiacon is.

A Lakásmenet ezt a válságot teszi láthatóvá.

Október 18-án 14 órától tizenkettedik alkalommal vonulunk végig Budapesten az AVM-mel. Csatlakozz te is! A tüntetés részleteit keresd a Facebook-eseményünkben!