Bár a magyarok harmadát érinti, mégsem tud annyi embert megmozgatni a lakhatási válság ügye, mint a klímakérdés. A 11. Lakásmenet főszervezőivel beszélgettünk.
A Szikra és az LMP szerint a jelenlegi rendszer licitálási mechanizmusa és a szociális támogatások változatlansága sokakat eleve kizár.
A lakhatás ne elsősorban egy tőzsdei befektetéseknek profitot termelő iparág, hanem a dolgozók szükségleteit kielégítő szolgáltatás legyen.
Az önkormányzati bérlakások száma 1999 óta drasztikusan csökkent: a százezer körüli szám negyvenezresre apadt.
Miért van lehetetlen helyzetben az önkormányzati szociális munka, hogyan küzd egy maroknyi ember a lakásmentésért, és hogyan súlyosbítja az eleve nehéz helyzetet a mostani megélhetési válság? Az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársaival és egy ügyfelével beszélgettünk.
Vali volt az első bérlőnk, idén pedig beköltözik a századik is, sem a munkája, sem a példája nem volt hiábavaló.
Az elmúlt harminc év egyre erősödő lakhatási mozgalma gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt – hogyan gyakorolhat politikai nyomást ezek előmozdítása érdekében?
Az egyre inkább elszálló piaci lakbérek mellett hatalmas szükség van a non-profit lakhatási megoldásokra, melyekben az önkormányzatoknak is komoly szerepük lehet.
A kormány el akarja venni a segítséget onnan is, ahol még akad.
Miért életbevágóan fontos egy hajléktalan ember számára, hogy ne szavazzák meg az önkormányzati bérlakások privatizációjáról szóló törvényjavaslatot? – aktivistánk, Gede Márton írása