A Lakhatás Világnapján egyre mélyülő lakhatási krízisről beszél az Utcáról Lakásba Egyesület
Az önkormányzati bérlakások száma 1999 óta drasztikusan csökkent: a százezer körüli szám negyvenezresre apadt.
Az önkormányzati bérlakások száma 1999 óta drasztikusan csökkent: a százezer körüli szám negyvenezresre apadt.
Miért van lehetetlen helyzetben az önkormányzati szociális munka, hogyan küzd egy maroknyi ember a lakásmentésért, és hogyan súlyosbítja az eleve nehéz helyzetet a mostani megélhetési válság? Az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársaival és egy ügyfelével beszélgettünk.
Vali volt az első bérlőnk, idén pedig beköltözik a századik is, sem a munkája, sem a példája nem volt hiábavaló.
Az elmúlt harminc év egyre erősödő lakhatási mozgalma gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt – hogyan gyakorolhat politikai nyomást ezek előmozdítása érdekében?
Az egyre inkább elszálló piaci lakbérek mellett hatalmas szükség van a non-profit lakhatási megoldásokra, melyekben az önkormányzatoknak is komoly szerepük lehet.
A kormány el akarja venni a segítséget onnan is, ahol még akad.
Miért életbevágóan fontos egy hajléktalan ember számára, hogy ne szavazzák meg az önkormányzati bérlakások privatizációjáról szóló törvényjavaslatot? – aktivistánk, Gede Márton írása
Hogy milyen hatással lesz a készülő törvényjavaslat az önkormányzati bérlakás-állományra, illetve a lakásrendeletre az I. kerületben, azt egyelőre nem tudni. Ahogy azt sem, hogy mennyire lesz majd alkalmas a kormányközeli alakok kiszolgálására.
Karácsony Gergely „bosszújáról” ír egy csepeli lap és a kerület fideszes polgármestere is, pedig a főváros nemcsak a XXI. kerületben, hanem Budapest-szerte hajléktalan embereknek ad bérbe a tulajdonában álló lakásokat.
Megújul a józsefvárosi lakáspolitika, az önkormányzat kiszélesíti az eddig csak szűk kör számára elérhető lakáspályázati rendszert – mi pedig áttekintettük, hogy működött a rendszer eddig, mi változik, és azt, hogy hogyan viszonyul mindez a lakhatási szegénységhez.