Olaszország után immár Romániában is külön jogi tényállásnak számít a nőgyilkosság. A parlament szinte valamennyi képviselője, még az AUR, Orbán szövetségese is megszavazta a tavaly benyújtott törvényjavaslatot, bár kritikájában éppen a nőgyilkosság tényállásának lényegét tagadta el. Mi még messze vagyunk innen. 

Március 25-én megszavazta a romániai képviselőház, hogy külön jogi kategóriába essen a nőgyilkosság. A 2025. október 29-én benyújtott javaslat összpárti támogatást élvezett, a parlament elsöprő többséggel, 284 igen, egy nem, és két tartózkodás mellett fogadta el.

A törvény Romániában először határozza meg külön jogi fogalomként a nőgyilkosságot a nemi alapú erőszak egyik kategóriájaként, mint minősített emberölést, amelyet 15-től 25 évig terjedő, de bizonyos esetekben életfogytiglani szabadságvesztéssel szankcionálnak a romániai törvények a Digi24 beszámolója szerint.

A törvény szerint „a nőgyilkosság egy nő szándékos megölése, valamint egy nő halála ütés vagy halált okozó sérülés, illetve más erőszakos bűncselekmény következtében, függetlenül az elkövető személyétől”; a definíció ugyanakkor nem kimerítő, a jogszabály további tényállásokat és kapcsolódó erőszakformákat is nevesít és szabályoz.

A nőgyilkosság árváit közvetlen áldozatként ismeri el a törvény, azonnali védelmi intézkedéseket írva elő, és súlyosbító körülménynek számít, ha kiskorú jelenlétében követik el a gyilkosságot.

A törvény továbbá különböző, a nők elleni erőszakot és nőgyilkosságokat megelőző intézkedéseket is előír, többek között azt, hogy nemi erőszak esetén hivatalból, előzetes panasztétel nélkül is meg lehet indítani a büntetőeljárást.

A törvény ellen szavazó Raisa Enachi független képviselő azzal indokolta döntését, hogy a gyilkosság fogalma már szerepel a Büntető Törvénykönyvben, ezért a bevezetése jogi zavart okozna. A törvényt egyébként megszavazó szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianța pentru Unirea Românilor, AUR), Orbán Viktor és a Fidesz romániai szövetségesei pedig kifejtették, hogy a családot szentnek tartó és a családon belüli erőszakot elítélő keresztény pártként a törvény bevezetése mellett fognak szavazni, azonban Enachihoz hasonlóan túlszabályozásnak tartják, szintén amiatt, hogy a gyilkosságot már bünteti törvény Romániában, akár nő, férfi vagy gyerek ellen kövessék is el.

Ezzel a magyarázattal viszont éppenséggel a nőgyilkosság külön jogállásának lényegét tagadják el, miszerint az erőszak elszenvedőjének ebben az esetben van neme. A nők elleni erőszak ugyanis a patriarchális társadalmi berendezkedésből fakad, amelynek jegyében a bántalmazó (aki az esetek túlnyomó többségében férfi) a nőre mint alacsonyabbrendű lényre, illetve mint birtokolható tárgyra tekint. Ebből a felfogásból fakadólag pedig az – általában hozzátartozók, aktuális vagy volt partnerek közül kikerülő – elkövetők feljogosítva érzik magukat arra, hogy hatalmat gyakoroljanak felette. Ez a lelki terrortól a fizikai bántalmazáson át a gyilkosságig széles skálán mozoghat.

A törvényjavaslat tavalyi indoklása szerint Romániában 2025 első nyolc hónapjában 33 nőgyilkosság történt, ezek 69 százaléka – 23 nő, havonta átlagosan 3 – családon belüli erőszak folyományaként. A Stop Femicidelor kampány számlálója szerint tavaly 66 nőgyilkosságot követtek el, magyarán ötnaponta öltek meg egy nőt. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az ilyen esetekben magas a látencia, nem valószínű, hogy a hatóságok minden esetet nőgyilkosságként kezeltek – és persze az is kérdés, hogy hogyan fogják alkalmazni a törvényt.

Azt is érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy Romániában a nők védelmével ellentétes kormányzati programok is vannak, az idei költségvetésben a kormány például nagyobb összeget különített el abortuszellenes kampányokra, és arról se feledkezzünk el, hogy a Romániában prostitúció és emberkereskedelem miatt elítélt Tate-fivéreket is kiadták az Egyesült Államoknak.

A romániai és a magyarországi szabályozás közötti különbséggel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy keleti szomszédunkkal szemben idehaza fényévekre vagyunk a nőgyilkosság önálló jogi kategóriaként való meghatározásától. Kormányunk továbbra sem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt és az elmúlt bő másfél évtizedben módszeresen fejtette szét a nőket és áldozatokat védő intézményi hálót.

Amellett, hogy nincs is hivatalos statisztika a nők ellen elkövetett gyilkosságokról, sokszor a hatóságok is félvállról veszik a nők ellen elkövetett erőszakot, így egy bántalmazó kapcsolat könnyen gyilkosságba torkollhat.

Hivatalos magyarországi statisztika híján a Mércén rendszeresen beszámolunk a nőgyilkosságokról, és a Patent egyesülettel közös számlálót is indítottunk, így hívva fel a figyelmet a hézagos hatósági munkára.

Kifejezetten a nők elleni erőszakkal pedig a 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen programsorozat keretében cikksorozatban is foglalkoztunk, az erőszak számos formáját körüljárva.