Budapesten – a világ számos nagyvárosához hasonlóan – tombol a lakhatási válság, aminek mások mellett látványos tanúbizonysága, hogy még mindig rengetegen kénytelenek biztos lakhatás híján az utcán élni. Ennek megfelelően a főpolgármester-jelöltek is kitérnek programjukban a problémára – a Fidesz jelöltje pedig pártja politikai elképzeléseinek megfelelően aggasztó terveket fogalmazott meg kampánya során.

Szentkirályi Alexandra fideszes főpolgármester-jelölt ezúttal Pintér Sándor belügyminiszterrel egyeztetett az esetleges győzelme utáni együttműködésükről és teendőkről. A találkozó Szentkirályi facebook-posztja alapján jó hangulatban telt, és illeszkedik a sorozatba, amelynek keretében korábban a Lázár János építési és közlekedési miniszterrel folytatott megbeszélése után is arról biztosította a fideszes jelölt a budapestieket, hogy kormánypárti városvezetés alatt gördülékenyebb lenne a kormány és a főváros együttműködése.

A jelölt városvezetési prioritásaival kapcsolatban sokatmondó, hogy egyik pontja a hajléktalanság kérdését közelíti meg, a kormánypártoktól megszokott módon elsősorban rendészeti problémaként láttatva a szociális válsághelyzetet.

„Karácsony nem foglalkozik a hajléktalankérdéssel. Facebook-posztokból nem lehet ezt a kérdést megoldani. Arról egyeztettem a miniszterrel, hogy végig kell gondolnunk azt a jogszabályi környezetet, ami megteremti a lehetőségét a helyzet megfelelő kezelésének.

Nem lehet, hogy a közösségi közlekedés, az aluljárók és a közterek használhatatlanok azért, mert mások életvitelszerűen ott tartózkodnak”

– írja bejegyzésében a fideszes jelölt.

Igaz, azt is érdemes megjegyezni, hogy sajtótájékoztatóján arra is kitért, hogy szükség van szociális programokra a hajléktalan emberek társadalmi integrációjának előmozdítására, jóval részletesebben beszélt arról, hogy milyen rendészeti eszközökkel lépnének fel az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” ellenében, ami NER-es virágnyelven a hajléktalan emberek vegzálását jelenti. Szentkirályi korábban programbemutatóján is kitért a hajléktalanság kérdésére, ez alkalommal a „tisztaság és rend” programpontja keretében tárgyalva. Ennek során egy kalap alá vette a köztisztasági problémákat és a hajléktalanságot, és 2019 előttre hivatkozott, amikor „nemcsak beszéltek, kezelték is a helyzetet.” Azt is kifejtette, hogy „a jelenlegi állapot senkinek sem jó, sem a budapestieknek, sem a hajléktalanoknak” – ezzel akarva-akaratlanul kizárva a hajléktalan embereket a budapestiek köréből.

Vagyis Szentkirályi programja úgy tűnik, valóban összhangban van a 2019 előtti, Tarlós István-féle városvezetés politikájával. Bár hivatalosan akkor is voltak szociális megfontolásai a városvezetésnek, a hajléktalan embereket – mint emlékezhetünk – akkor is elsősorban köztisztasági, a város lakásban élő lakóit zavaró tényezőként mutatták be, és jobbára úgy is kezelték őket.

Pedig a lakhatási kérdéseket elsősorban szociális problémaként kell kezelnie egy felelős városvezetésnek.

Nemcsak az emberségességi szempontok és erkölcsi normák miatt, hanem azért is, mert a hajléktalan emberek képviseletét elvileg ugyancsak ellátja az adott település vezetése, és mint az önkormányzati törvényben is olvasható, a településeknek feladata „a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”.

Hogy a hajléktalanság problémájának Tarlós-féle megoldási kísérletét, illetve ennek a programnak a Szentkirályi által szándékozott felmelegítését értékelni tudjuk, nem kell messzire menni, hisz a Mércén is rendszeresen foglalkoztunk a témával. Mint korábbi cikkeinkből kiderül, a volt főpolgármester úgyszintén rendészeti eszközökkel kívánta kezelni a szociális problémát, míg a szintén emlegetett „humánus” intézkedések háttérbe szorultak. A módszerben az országgyűlés fideszes többsége is partner volt, az intézkedéseket a szociális szakma heves tiltakozása kísérte, ráadásul nem is érte el a célját. A kormánypártok stratégiája pedig azóta sem változott a jelek szerint, legalábbis erről tanúskodik, hogy médiájuk rendszeresen hergel a hajléktalan emberek ellen, mikor a fővárosi városvezetést kritizálja. Az önkormányzati választásokra készülve szintén láttunk már hajléktalanellenes fideszes hergelést, és az ilyenkor megszokott, kiadó nélküli szórólapokon is találkozhattak gyalázkodással a fővárosiak, például Józsefvárosban.

A jelenlegi városvezetésnek ezzel szemben kifejezetten célja volt, hogy segítse a hajléktalan embereket, és az elesettek elleni hergelés valóban nem volt rá jellemző. Azt is érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a gyakorlatban stratégiája hézagos, ahogy az Utcajogász korábban jellemezte, egy „cél nélküli problématérkép”, és bár politikája nem hajléktalanellenes, a lakhatási szegénységben élők megsegítését célzó lakásügynökséget a korábbi tervekhez képest csupán a ciklus vége felé sikerült elindítaniuk, és nem oldották meg az ingyenes közvécék hiányának problémáját – sőt, egyes újonnan üzembehelyezett egységek, például a Blaha Lujza téri is fizetős – ami szintén nagymértékben sújtja a hajléktalanságban élőket.

Összességében tehát kétségtelen, hogy bár jelenlegi városvezetés sem jeleskedett eddig a probléma megoldásában, bennük láthatóan megvan a szándék és a felismerés. Szentkirályi tervei ezzel szemben nem jelentenek túlságosan fényes kilátásokat a hajléktalanságban élők számára, amennyiben a sokat hivatkozott 2019 előtti állapotokat és a kormánypártok hajléktalanellenes politikáját és intézkedéseit vesszük szemügyre.