„A Pikó vezette baloldali önkormányzat 4 év alatt felszámolta a közrendet Józsefvárosban, amihez hozzányúltak, elromlott, szétesett. Minden józsefvárosi polgár látja, hogy a káosz és zűrzavar eluralkodott a kerületben”
– írja a Józsefvárosban ismeretlenek által osztogatott, felelős kiadó nélküli, mindenféle párt- vagy egyéb szervezeti logót nélkülöző szórólap. A pamfleten Pikó András polgármestert, a kerület vezetését és hajléktalanokat gyaláz az ismeretlen kiadó, a lap egyik oldalán egy Népszínház utcán fekvő ember látható a szöveg fölött, a másikon pedig a „Tegyük rendbe Józsefvárost!” jelszó olvasható.
A kormánypárti médiában gyakran használt „hajléktalan-biznisz”, valamint a hajléktalan emberek szidalmazása mellett a szórólap szerint a „gettósodási folyamat” során azért „telepítenek be” hajléktalan embereket, hogy aztán Pikóékra szavazzanak az önkormányzati választásokon.
Arról is értekezik az ismeretlen szerző, hogy az önkormányzat droghasználó „deviáns” csoportoknak osztogatja az önkormányzati bérlakásokat, ezért virágzik a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem a kerületben. Ennek jegyében követel a meg nem nevezett csoport
- rendet,
- a „hajléktalan-biznisz” felszámolását,
- valamint drogmentes Józsefvárost.
Bár sem az ízesen gyalázkodó szórólapon, sem az osztogató fiatal aktivistákon, sem a Teleki László téren felállított standjukon nem találtunk a kapcsolatra utaló jelet, a nyelvezet és a tematika kísértetiesen hasonlít a Fidesz józsefvárosi kampányára,
amelyet a Telex mutatott be részletesebben.
A Fidesz józsefvárosi önkormányzati választási kampánya ugyanis az eddigi jelek szerint a hajléktalanok-drogosok-káosz szentháromságot fogja körüljárni. Illetve járta körül eddig is – a párt által problémaként azonosított jelenségek origójaként Pikó András polgármestert és a kerület vezetését, valamint elmúlt négyéves munkásságukat megjelölve.
Mi is írtunk arról, hogy a Fidesz heveny hajléktalanozással igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy Józsefvárosban elszabadult a pokol – amihez más kampányeszközök mellett a Hír8 címen indított, ingyenes kerületi lapként aposztrofált kormánypárti propagandakiadványt is bevetik. A kormánypártokhoz köthető kiadványok – élükön a Metropollal – egyébként kisebb-nagyobb intenzitással már az ellenzék nagyarányú, 2019-es önkormányzati választási győzelme óta riogatnak a budapesti „hajléktalaninvázióval” és más hasonló, hajléktalanokat dehumanizáló, morális pánikkeltésre szánt jelszavakkal.
Amellett, hogy nem kifejezetten elegáns – és nem is szabályos – eltitkolni, hogy egy kampánykiadványnak ki a kiadója (megrendelője), és ki a szerkesztője a kormánypártok kommunikációs- és kampánytaktikáját hűn követő szóróanyagnak, legalább ekkora probléma a fent említett dehumanizáló hangnem.
A kampány ezzel ugyanis épp a legelesettebbek ellen próbálja hergelni a józsefvárosi választókat – mintegy eltakarítandó, köztisztasági problémaként aposztrofálva a rendszer legnagyobb veszteseit. Abban a lakhatási válságban, aminek előidézésében és fenntartásában a tőkés működésmód mellett az egyébként is kirívóan szegényellenes kormányzati politika is ludas.
Az már csak a hab a tortán, hogy ezt pont sikerült a tél eddig talán leghidegebb időszakára időzíteni, amikor a hajléktalan embereket és lakhatási szegénységben élőket nemcsak a kormányzati és kormányközeli propaganda és megbélyegzés, de a konkrét fagyhalál is veszélyezteti.
Ilyen, vagy ehhez hasonló szórólapokkal vélhetően egészen a nyári önkormányzati választásokig találkozhatunk majd Józsefváros utcáin: az elkövetkezendő választási kampány bővelkedni fog a szabályokra, jóízlésre, és nem utolsó sorban az emberi méltóságra fittyet hányó módszerekben és kommunikációs eszközökben.
A kerület jelenlegi vezetésének leváltását szorgalmazó, a Fideszéhez meglehetősen hasonló tartalmi és formai kereteket használó, névtelenségbe burkolózó politikai csoportosulásnak sem ez az utolsó megnyilvánulása valószínűleg a kérdésben. Hisz az elmúlt években megannyiszor láthattuk a hajléktalanság kriminalizálásától kezdve az ellátórendszer alulfinanszírozásán keresztül az ehhez hasonló, embertelen, hajléktalangyalázó propagandáig, hogy a hatalom birtokosai sosem szégyellnek belerúgni a legelesettebbekbe úgy anyagilag mint erkölcsileg – ha ettől bármi kis (politikai) hasznot is remélhetnek.
S bár rövidtávon lehet, hogy politikai haszonnal jár az ilyesfajta kommunikáció, hosszútávon kétségkívül hozzájárul az elesettek, nincstelenek elleni – mint a legutóbbi pécsi – és számos más eset által fémjelzett, napjainkban is sajnálatosan elterjedt erőszak – verbális és fizikai – normalizálásához, a szegényebbek értéktelennek tekintéséhez, végső soron dehumanizálásához.
Vagyis az „akinek nincs semmije, annyit is ér” szemlélet kimaxolásához.
