A Belügyminisztérium vagy nem ismeri a nőgyógyászatok működését, vagy teljesen hülyének néz minket. Persze, önmagában is röhejes, hogy a Pintér Sándor vezette belügy és a nőgyógyászat egy mondatban szerepel, azt sejtem, hogy mégis inkább az utóbbiról lehet szó.

Történt ugyanis, hogy miután a Patent Egyesület petíciót indított az esemény utáni sürgősségi fogamzásgátló vény nélkülivé tételéért, és immár közel 50 ezren követelik ezt a magyar kormánytól, meglepően pozitív fordulatként az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szülészet és Nőgyógyászat Tagozata is szavazásra bocsátotta a kérdést, majd úgy döntött, támogatja az ügyet. A Belügyminisztérium szombaton mégis tagadta, hogy változott volna a szakma hozzáállása a kérdéshez.

Pedig néhány nappal ezelőtt éppen a szülész-nőgyógyász szakma állásfoglalását várva nyilatkozta azt, hogy az ő véleményüket tartja a kormány mérvadónak.

De most, hogy a nők reprodukciós jogait katonásan rendszabályozó Belügyminisztériumnak nyilvánvalóan nem túl szimpatikus álláspontra jutott a szakma, gyorsan új felelőst talált az ügynek: a törzskönyvező hatóságot.

„A törzskönyvezett készítmények receptkötelességéről az illetékes törzskönyvező hatóság dönt. Magyarországon nem változott a szakmai álláspont: sürgősségi fogamzásgátló rendelésére csak az ellenjavallatok ellenőrzése mellett kerülhet sor, ami a kockázatok miatt nőgyógyászati megítélést igényel. A kormány a fentiek alapján nem tervezi a szabályozás módosítását.”

– írta a Belügyminisztérium a Népszava megkeresésére múlt héten.

Amellett, hogy a minisztérium csúsztat, amikor azt állítja a szakmai tagozat álláspontjának változását egyértelműen jelző szavazás után, hogy nem változott semmi, arról sem mond igazat, hogy a sürgősségi fogamzásgátló felírása szigorúan vizsgálattal, a kockázatok felmérésével, a mellékhatások ismertetésével jár. Erről ugyanis nem szólnak azoknak a nőknek a történetei, akik tucatjával mesélik el szinte megegyező élményeiket a megaláztatásról, amiben részük volt, amikor ijedten, kiszolgáltatva, fiatalon vagy már anyaként, akár az éjszaka közepén vagy hétvégén segítségért fordultak az állami egészségügyhöz.

„​​Az interneten írt ügyeletes klinikának csak a portájáig jutottunk – ott ugyanis a portás közölte, hogy találkozunk 6 hét múlva abortuszon. Ettől rendkívül besokalltam, így párommal távoztunk a klinikáról, és az elkövetkező napokat szorongással töltöttük. Szerencsére [végül az derült ki, hogy] nem volt szükség tablettára, de nem tudom elképzelni, mi lett volna velem, vagy akár mindkettőnkkel, ha 17 évesen teherbe esek.”

„A tablettát felírta, de igyekezett a receptet olyan hangerővel átadni, hogy a folyosó végén ülő is hallja, hogy legközelebb inkább nappal szexeljünk, hogy ne éjjel kelljen szaladgálni.”

„19 éves voltam, – a barátom sunyi módon aktus közben levette az óvszert és nem vettem észre, csak amikor már késő volt. Elmentem az orvoshoz, nőgyógyászatra. Végig ültem a 3,5 órát. Kiadták az ajtórésen a receptet és közben ordítva, hogy mindenki hallja, leosztott az asszisztens meg az orvos is bentről ordibálva velem, hogy nem kéne fűvel fával össze feküdni, és akkor nem lenne ilyen.”

„Szépen elmondtam, hogy miért jöttem, de eléggé zavarban voltam, mert mindenki minket nézett a folyóson. A ‘kedves’ hölgy, pedig elküldött fennhangon, hogy a doktornak nincs ideje ilyenekkel foglalkozni és hogy biztos nem fogja nekem felírni, menjek el a háziorvosomhoz és írattassam fel ott. Persze ezt úgy mondta, hogy mindenki hallja, hogy én miért mentem.”

„Az orvos akkor még nem volt ott, csak az asszisztensnek mondtam el a szituációt. Már ő is furán nézett rám, szerintem nem akarta elhinni amit mondtam neki, hiába volt igaz. Majd megérkezett az orvos, akinek szintén elmeséltem, mi történt aki erre annyit mondott, hogy » Olyan nincs, hogy az óvszer elszakad, maximum ha egy lóval csináljuk « – szó szerint ezt mondta nekem…”

„Elmondtam az orvosnak, hogy ez történt, szeretnék esemény utáni tablettát. Utána 15 percig kellett hallgatnom, hogy miért tartsam meg inkább (a még meg sem fogant ‘babát’). És ha nem is akarom megtartani, akkor adjam örökbe… Nagy nehezen megértette, nagyon kellemetlennek éreztem az egész szituációt. Utána bementem a patikába. Nagy mosollyal fogadott a patikus nő egészen addig, amíg oda nem adtam a receptet, utána nagyon lekezelő és bunkó volt velem.”

„Én következtem, bemegyek, köszönök. Erre: mit akar? – volt a válasz. Köszönni elfelejtett. Elújságolom neki, mi járatban vagyok, a dokim szabin van és csak ide tudok jönni önhöz segítségért. Gyógyszert szeretnék. Na erre kiakadt, hogy őneki semmi köze az én szexuális életemhez. Van neki elég baja és betege, mert más szabin van. És ez az én problémám, hogy nem tudtam védekezni rendesen. Mondom neki, de hisz ön az orvos, nekem van egy problémám, önnek segíteni kéne. Most lehet elég egy párszáz forintos gyógyszer, az abortusz drága és átélni se olyan jó. Őt ez nem érdekli, mondta, és mondta, hogy küldjem be a következő beteget. Mondtam neki: ennyi? Ennyi – válaszolta.”

„Amikor nagy nehezen bejutottam, a portás finoman szólva sem empatikus hangnemben kérdezte meg, mit keresek ott, így lesütött szemmel, a lehető legrövidebben elmondtam, hogy sürgősségi fogamzásgátlóra lenne szükségem. Ez az ötvenes éveiben járó férfi erre a szavamba vágva csak annyit morgott, hogy ez nem sürgősségi eset, majd kissé puffogva hozzátette, feltelefonál, hogy maradt-e még recept. Nem maradt. Jöjjek vissza hétfőn. Sírógörcs kerülgetett. (…)Amikor sorra kerültem, itt kellett ismét, immár harmadszorra, mindenki előtt elmondanom, mi járatban vagyok, néhány szóban kikérdeztek, mikor történt az aktus, mikor menstruáltam utoljára. Miután a folyosón tartózkodó összes ember meghallgatta ezeket az információkat, valamint az arról szóló kioktatást, hogy majd jöjjek vissza később, és felírnak hormonális fogamzásgátló tablettát, leültettek. További 20 perc ideges üldögélés után nyílt az ajtó és kezembe nyomták a receptet, mehettem dolgomra.”

Mint azt a Patent Egyesület és a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal által megosztott, érintett nők által beküldött történetek is tömegével mutatják, arra tehát rendszerint jut energia, hogy felelőtlennek és ostobának nevezzék a nőket, és azt éreztessék velük, hogy csak húzzák az egészségügyi személyzet idejét a nevetséges problémájukkal, de vizsgálatról, korrekt tájékoztatásról jellemzően nem esik szó.

A slusszpoén, hogy a kormány által előszeretettel hivatkozott betegbiztonsági kockázatok ráadásul egyáltalán nem súlyosak, így aztán a(z) – általában el sem végzett – kivizsgáláshoz és a kötelező receptíratáshoz is ok nélkül ragaszkodik.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint ugyanis – a minisztérium ki tudja, pontosan milyen adatokra hivatkozó érvelésével szemben – az elmúlt harminc év kutatásai alapján kifejezetten biztonságosnak tartja a sürgősségi fogamzásgátló tabletta alkalmazását orvosi engedély nélkül is. Az állásfoglalás arról is tájékoztatást ad, hogy a sima, hosszú távon alkalmazott hormonális fogamzásgátlók esetében alapvetően kicsi, de bizonyos hajlamosító tényezők mellett nagyobb esély van olyan súlyosabb mellékhatásra, mint a vérrögképződés és embólia, míg a sürgősségi, egyszeri használatra szánt fogamzásgátlók nem jelentenek ilyen kockázatot.

A sürgősségi tabletta leginkább olyan rövid távú, enyhe mellékhatásokkal jár, mint szabálytalan menstruáció, hányinger, hasi diszkomfort, fejfájás, a későbbi termékenységet pedig nem befolyásolja – az előnyök tehát határozottan meghaladják a kockázatokat. Ezt elismerve az Európai Gyógyszerügyi Hivatal még 2014-ben tett ajánlást a sürgősségi fogamzásgátlók recept nélküli forgalmazására, amit az Európai Bizottság 2015-ben el is fogadott, így a legtöbb tagállamban közel 10 éve vény nélkül kaphatók a 72 és a 120 órás tabletták. Súlyos mellékhatásokat egyébként az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) gyógyszer-adatbázisában sem találtam a WHO által hivatkozott hatóanyagot (levonorgestrelt) tartalmazó, Magyarországon kapható esemény utáni tabletták betegtájékoztatóit böngészve. A magyar kormány azonban továbbra is ragaszkodik a vénykötelességhez.

A nőkkel való bánásmód az egészségügyben jelenleg sok mindenről szól, de a nők egészségéről aligha.

Legyen szó egy nőgyógyászati vizsgálatról, ahol az éppen beléd nyúló orvos azzal viccelődik, tudja, ő „nem olyan jó”. Legyen szó egy abortuszról, ami előtt kötelező meghallgatnod a szívhangot, mert a kormány úgy gondolja, joga van érzelmi zsarolással befolyásolni a döntésedet. Egy szülésről, ahol a beleegyezésed nélkül tágítják kézzel a méhszájadat, és könyökkel nyomják ki belőled a gyereket, mert az orvos szerint túl lassú/inkompetens vagy. Vagy egy vetélésről, ami közben megkérdezik, biztos nem csak menstruálsz-e, majd a végén együttérzően közlik: „hát, már nem terhes…”, vagy: „ne sírjon már, majd lesz másik!”. (Igen, az idézett esetek megtörténtek).

Hiába tesz úgy a Belügyminisztérium, mintha a nők egészsége érdekelné, ez tényszerűen nem igaz. A rendszer bántalmazza őket akkor is, ha gyereket szülnek, és akkor is, ha nem. Az esemény utáni tabletta miatti megalázás és szándékos időhúzás is a rendszer „sajátja”, amitől tudatosan nem akarja megszabadítani a kormány a nőket, a kezükbe adva az irányítást a saját testük felett.