Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Baloldali fordulat sem helyben, sem országosan nem történt, ugyanolyan erőbedobással kell folytatnunk” Interjú Jámbor Andrással és Csepregi Dáviddal

Az elmúlt hónapok politikai eseményei jelentősen átvariálták az erőviszonyokat az ellenzéki oldalon. Az őszi előválasztás purgatóriómából kiemelkedtek új arcok, és alászálltak régi jelöltek, akik már elvesztették a választók bizalmát. Az egyik ilyen újnak mondható politikai szereplő a Szikra mozgalom, amely ugyan az elmúlt években is jelen volt a közéletben, de az előválasztásokon szerzett magának országos ismertséget.

A Szikra Mozgalom 2019-ben kezdte működését Szabad Budapest néven. Az önkormányzati választások alatt baloldali, zöld értékeket képviselő jelöltek kampányát segítették, köztük Baranyi Krisztináét, Pikó Andrásét és Karácsony Gergelyét. 2020 tavaszán számos más szervezettel összefogva elindították a Stop Airbnb kampányt.

Az ellenzéki előválasztáson már saját jelöltet indítottak Budapest 6. számú választókerületében: Jámbor Andrást, a Mérce egykori alapító főszerkesztőjét, aki jelenleg a főváros költségvetésért felelős főpolgármester-helyettese, Kiss Ambrus mellett dolgozik. A Szikra jelöltje fölényesen nyerte a körzetét, így ő lehet az ellenzék közös józsefvárosi és ferencvárosi jelöltje az országgyűlési választásokon. Jámbor Andrással és a Szikra elnökségi tagjával, Csepregi Dáviddal beszélgettünk az előválasztásról, a mozgalmiságról és a jobboldali Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltségéről.

  • Mozgalomként és nem pártként határozzák meg magukat, ki akarnak törni a magyar balos szubkultúrából.
  • Sajnálják, hogy az általuk támogatott miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely visszalépett Márki-Zay Péter javára, de ez nem változtat a stratégiájukon.
  • Nem szüntetnék meg a rezsicsökkentést, de átalakítanák.
  • Az alapvető célokban egyetértenek Márki-Zayval, de vitáik is vannak vele.
  • Nem gondolják úgy, hogy Orbán pusztán a választáson megverhető lenne.

Mérce: Friss hír, hogy az ellenzéknek a Fudanról a munkanélküli járadékról szóló népszavazási kérdései is átmentek a Kúrián. Most már biztosan szavaznak ezekről a kérdésekről is a tavaszi választás alkalmával?

Jámbor András: Mi azt gondoljuk, hogy igen. Ez egyrészt attól függ, mennyire gyorsan sikerül összegyűjteni az aláírásokat, másrészt pedig attól, hogy Áder János köztársasági elnök mennyire akar trükközni. Szerintem nem lehet ezt a szavazást máskorra kiírni, mint a választás napjára, ugyanúgy, ahogy a kormány népszavazását is ekkorra írták ki.

Csepregi Dávid: A Szikra lépéselőnyben is van, mert már múlt hét közepe óta az utcán gyűjtjük az aláírásokat az önkormányzati megszorítások ellen. Tehát már erre is készen állunk.

M: Sima gyorsreakció volt Karácsony Gergely és az ellenzék részéről ez a népszavazás arra, amit Orbánék gender-ügyben hirdettek?

JA: Nem gyorsreakció volt, augusztusban lett beadva, ott Karácsony nagyon jól elkapta a pillanatot, Orbánék pedig nagyon nagyot hibáztak: a Pegasus-botrányra kellett dobniuk gyorsan valamit. Azt gondolom, azért lesz a választások napján, mert nem is tudják hova pakolni. Nem jött be nekik annyira a téma. De mivel aznap megnyitották a lehetőséget, Karácsony Gergelyék is gyorsan benyújtották a saját kérdéseiket. Öt kérdésből kettő ment most át.

M: Augusztusban Karácsony Gergely még versenyben volt a miniszterelnök-jelöltségért, a Szikra pedig támogatta a kampányát, ami a visszalépésével végződött. Maradtak ezzel kapcsolatban megválaszolatlan kérdések, akár a Szikrában, akár a Jámbor-kampányban?

CsD: A visszalépést nyilvánvalóan negatívan értékeljük továbbra is, de illúzióink nem voltak. Maga az előválasztás és az egész hatpárti együttműködés szerintem egy nagy kompromisszum, amin belül viszont van mozgásterünk. Ilyen teret nyitott, hogy egy, a baloldali programunkat támogató miniszterelnök-jelölt is indult Karácsony személyében. De ez nem változtat az eredeti kompromisszumon: ugyanaz a hat párt indul, és ők mérkőznek meg tavasszal a Fidesszel. A programot tekintve a hatpárti „közös alap” továbbra is áll, és úgy érzem, elsődleges is lesz majd. Ezt jól kiegészítette volna a 99 programja, de még így is ott van Jámbor Andrásé. Mindezt mi képviselni fogjuk ugyanúgy, mint eddig, függetlenül attól, hogy ki a miniszterelnök-jelölt.

M: Hogyan értékelitek a kampányt? Siker vagy kudarc volt, tekintve Karácsony visszalépését, aki mögé beálltatok? Mik a tanulságok?

JA: Amikor ennek nekivágtunk, három célunk volt: az egyik, hogy a választókerületben nyerjünk. A másik, hogy annak a balos közegnek, amiben mozgunk, tapasztalatot szerezzünk, és megnézzük, hogyan tudunk egy ilyen versenyben helytállni, és a szűk pártpolitikán kívüli mozgalmi munkában fontos tapasztalatokat szerezni. A harmadik pedig az, hogy húzzuk be azokat az embereket a kampányba, akik körülöttünk vannak, hogy a Szikra tudjon gyarapodni.

Amikor elindultunk, még nem volt célunk Karácsony Gergely támogatása, hiszen akkor ő még nem jelentette be, hogy elindul a miniszterelnökségért. Ez csak egy plusz lehetőség lett, én tökre örültem neki, régen ismerem Gergőt, és abszolút alkalmasnak tartom a szerepre. Azonban a három kitűzött célunk az ő kampányától függetlenül teljesült: nagyon sok ember érkezett be, akikkel továbbra is együttműködünk, sokan beléptek a Szikrába. Elképesztő mennyiségű tudást szereztünk be, és hát nyertünk is az előválasztáson.

JÁMBOR ANDRÁS ÉS CSEPREGI DÁVID. FOTÓ: TÓTH CSABA TIBOR / MÉRCE.

CsD: Én azt hangsúlyoznám, hogy új embereket vonzottunk be, és új tapasztalatokat is szereztünk. A Szikrának alapvető célkitűzése, hogy kilépjünk a balos szubkulturális létből, ez jár persze kompromisszumokkal, de számomra fontos volt, hogy az előválasztáson úgy győztünk, hogy csak olyan szavazókkal találkoztunk, akikkel előtte nem volt lehetőségünk. Már ezért is megérte.

M: Azt, hogy sikerült kilépni a balos szubkultúrából, azt a megszólított szavazók vagy az új tagnak jelentkezők mutatják?

CsD: Mindkettő. A helyi előválasztáson négy jelölt indult, nagyobb hangsúly volt a közöttük lévő különbségeken, jobban lehetett programokról beszélni. Érezhető, hogy ebben a kerületben sokkal többen szavaztak alacsonyabb társadalmi osztályokból, de a többi hasonló összetételű kerülethez képest többen szavaztak Karácsony Gergelyre és programjára. Másrészt nemcsak a kampányból, hanem a toborzásból is több tucat új ember lépett be hozzánk.

JA: Azokkal az emberekkel, akikkel a pultoknál, a kopogtatás során beszéltem, semmilyen más baloldali közegbeli politikai munka során nem tudtam volna beszélni. Fontos, hogy voltak olyan ügyeink, amik azokat az embereket is foglalkoztatták, akik kulturálisan nem állnak hozzám közel. Hogy mit jelent pontosan a lakhatás, újságíróként én ezzel sokat foglalkoztam, és a családomban is „hagyományos” téma, mégis megdöbbentő volt, hogy nem volt olyan pultozás, ahol ezzel a témával ne jött volna oda hozzánk valaki.

Elképesztő sztorikat hallottam: egy harmincas nő, aki teljesen felső-középosztálybeli kinézettel a munkásszállóról, a lakhatási problémáiról beszélt: nem tudja fizetni a lakhatási költségeit, mert támogatnia kell a szüleit. Aztán ott az időskori lakhatás kérdése: valaki hatvanéves, a nyugdíj felé jár, és még mindig albérletben lakik, mert nem keresett túl sokat életében. Vele nyugdíj után mi lesz, és hogyan tudja majd fizetni az albérletet? Ezekről a témákról nagyon kevés szó esik a kampányokban vagy a közbeszédben, de mi ebben a kampányban találkoztunk a mindennapi valósággal.

JÁMBOR ANDRÁS. FOTÓ: TÓTH CSABA TIBOR / MÉRCE.

CsD: Azért én nem vizionálnék baloldali fordulatot a magyar politikában: nagyon sok embert értünk el, de sok balos programpont még nem rezonált velük, nem is rezonálhatott, hiszen nem volt lehetőségünk mindent átadni a programunkból.

JA: Ebben nem értünk egyet. Ezek az ügyek rezonáltak és a mindennapi megélhetés ügyei. A médiával kapcsolatos programpontjaim nyilván nem ilyenek (például), de a programot eleve a Diákváros/lakhatás – panel- és gangos ház-felújítás – és a bérhelyzet kérdéscsomaggal adtuk el az előválasztáson. Ez a három kérdés szerintem az egész országban brutálisan rezonál, miközben baloldali témák. Minden társadalmi osztályból és minden életkori csoportból voltak szavazóim, szerintem pont ezért.

CsD: Én nem ezzel vitázom, csak annyit mondok, hogy nem szabad hátradőlni. Baloldali fordulat sem helyben, sem országosan nem történt, ugyanolyan erőbedobással folytassuk a munkát, ami elsősorban hosszabb távon fog megtérülni.

M: Ellenfeletek a Budapest 6-os választókerületben Sára Botond volt józsefvárosi polgármester lesz. Mint a többi ellenzéki jelöltet, Andrást is azzal támadta meg a Fidesz, hogy Márki-Zay Péterrel együtt eltörölné a rezsicsökkentést. Eltörölnétek?

JA: Ez egyszerű: Márki-Zay Péter nem szüntetné meg a rezsicsökkentést…

M: Voltak erre utaló szavai…

JA: Ő azt mondta, nem úgy csinálná a rezsicsökkentést, mint a Fidesz. De Márki-Zay Péter egyszer sem mondta azt, hogy megszüntetné ezt. Egy politikus egyébként is szembesülhet azzal, hogy nem csinálhatja azt, amit személyesen szeretne. Attól még, hogy Márki-Zay nem ért egyet a rezsicsökkentéssel, nem feltétlen fogja megszüntetni.

Amit pedig másrészt elmondott, az az én programomban is benne van: épületszigeteléssel, épületgépészeti beruházásokkal sokkal nagyobb és sokkal biztosabb rezsicsökkentést lehet elérni, mert nem a piaci áraktól fog függni, hogy megéri-e az egész a magyar államnak, hanem egyszerűen kevesebb energiát fogunk így fogyasztani.

A jelenlegi rezsicsökkentésnél folyamatosan kifizetjük azt a különbséget, amely a világpiaci árból adódik.

M: Ha van normális lakásszigetelés, akkor tulajdonképpen nincs is szükség a fideszes értelemben vett rezsicsökkentésre? Vagy az is megmaradna segítő intézkedésként?

JA: Amire biztosan nincs szükség, az az, hogy Mészáros Lőrinc a rezsicsökkentett vízzel töltse fel az úszómedencéit. Alapvetően szerintem nem kell és nem is szabad megszüntetni a rezsicsökkentést, viszont hosszú távon az lenne kedvező az országnak, ha ki lehetne vezetni.

M: Úgy fogalmaztál, hogy számodra inkább plusz lehetőség volt, hogy Karácsony Gergely elindult a miniszterelnök-jelöltségért. A Szikrával sok erőforrást befektettetek a főpolgármester kampányába. Karácsony visszalépése után a Partizánnak azt nyilatkozta, Magyarországon nincs többsége a baloldali politikának. Erről mit gondoltok? Hogy éltétek meg a főpolgármester visszalépését?

JA: Ha nem lenne igény a baloldali politikára, akkor Karácsony Gergely nem lenne Budapest főpolgármestere. Én úgy gondolom, hogy neki azon a ponton vissza kellett lépnie, mert volt egy felfelé tartó Márki-Zay Péter kampány és egy lefelé tartó Karácsony Gergely kampány. Karácsony azt a döntést hozta, hogy visszalép a hódmezővásárhelyi polgármester javára, mi pedig a Szikrával úgy döntöttünk, a második fordulóban nem támogatunk egy jelöltet sem. De ez már mind a múlté, hiszen Márki-Zay az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, mi pedig a Szikrával ott leszünk, és azért fogunk küzdeni, hogy Márki-Zay Péternek hívják Magyarország következő miniszterelnökét.

M: Egyet értettetek azzal, hogy Karácsony szinte azonnal leült tárgyalni Márki-Zay-val az első forduló után?

JA: Ezekbe a dolgokba már fölösleges belemenni. Nekünk akkor nem volt hatásunk arra, hogy Karácsony Gergely mit csinál. Lehet, hogy ugyanaz lett volna a végeredmény, ha egy teljesen más stratégiával futottunk volna neki a két forduló közti helyzetnek.

CSD: Én személy szerint bosszankodtam a visszalépés matt, viszont abban a Szikrában is egyetértés van, hogy a kormányváltás az egyetlen alternatíva. Függetlenül attól, hogy melyik ellenzéki jelölt lesz Magyarország miniszterelnöke, mindenképpen új politikai tereket fog megnyitni. Képzeljük el, milyen lesz a politika, mikor már nem az lesz a kérdés, hogy Fidesz vagy nem Fidesz! Értelmesen ki tudunk nyitni egy diskurzust olyan szakpolitikákról, amikről most is beszélünk. Például hogyan gazdálkodjunk Magyarország erőforrásaival, hogy állítsuk be a gazdaság és termelés apró fogaskerekeit úgy, hogy egyre inkább függetlenedjünk a nemzetközi piacoktól. Számomra ez a fontos, és úgy gondolom, hogy ez megvalósulhat akkor, ha Márki-Zay Péter lesz a miniszterelnök.

M: Ennek fényében a Szikra fogja támogatni Márki-Zay miniszterelnök-jelölti kampányát?

CSD: Elsősorban Jámbor András helyi kampányára fogunk koncentrálni.

JA: A Szikra erőforrással egyébként Karácsony Gergely kampányát sem támogatta.

CSD: Mi először is a saját szintünkön szeretnénk politikát csinálni, amihez az kell, hogy az erőforrásainkat ne pazaroljuk el, hanem koncentráljunk arra, hogy Jámbor András megnyerje a körzetét.

M: Jámboron kívül van-e esetleg másik egyéni jelölt, akit a Szikra támogatna a választásokon?

CsD: Szervezetileg nagyon örülnénk neki. Az előválasztásnál is látszott, hogy az ellenzéki szavazók számos alkalommal azokat a jelölteket preferálták, akik megélhetési kérdésekről beszéltek, és a klasszikus baloldali politikát használták a kampány során.

Fontos lenne számunkra, hogy baloldali gondolkodású és értékrendű politikusok kerüljenek a parlamentbe egy lehetséges kormányváltás után. Először meg kell néznünk, hol vannak ilyen jelöltek, és mennyire nyerhető a körzetük. Igyekszünk úgy biztosítani Jámbor András győzelmét, hogy emellett a többi baloldali jelölt győzelmére is maradjon erőforrásunk.

M: Hogy zajlik a Szikrában a felvételi eljárás? Kik jelentkeznek hozzátok?

CsD: Jámbor kampánya szintlépés a szervezet életében. Rengeteg erőforrást mozgatott meg, és újfajta szervezeti lehetőségeket vetett fel. A toborzás során majdnem 100 interjút folytattunk le. Demográfiailag nagyon vegyesek a jelentkezők, akadnak fiatalok és idősek egyaránt. Elérkeztünk arra a pontra, hogy arról kell gondolkodnunk, hogyan tudunk országos szervezetté válni. Én optimista vagyok, hiszen rengetegen jelentkeztek, olyanok, akik tudják, hogy ez egy baloldali mozgalom, és tisztában vannak a Szikra projektjeivel és céljaival. Összességében ez nagyon sikeres felvételi eljárás volt, a következő lépésben pedig ezeket az embereket integrálnunk kell a szervezeti működésbe.

JA: Én a kampány miatt a Szikra belső életében kevésbé veszek részt, viszont egy beszélgetés alkalmával volt szerencsém találkozni az újakkal. Leültünk nyolcvanan, és átbeszéltük azt, hogy mi a helyzet a magyar politikában. Az egyik legjobb politikai élményem volt az elmúlt időszakból. Nem arról volt szó, hogy kelet vagy nyugat, Orbán vagy nem Orbán, hanem valós problémákat vitattunk meg. És nem csak értelmiségiek jelentkeztek hozzánk, ennek pedig nagyon örülök.

M: Miért érdemes csatlakozni a Szikrához? A magyar politikai palettán miért van szükség mozgalmakra?

CSD: Azért választottuk a mozgalmi műfajt, mert a Szikra egy olyan szervezet, amely nyitva akarja hagyni az ajtót különböző stratégiák előtt. Mi úgy gondoljuk, hogy a jogilag bejegyzett párt szűkíti egy politikai társaság vagy közösség, ha még pontosabb akarok lenni, akkor egy osztály mozgásterét. Hiszen akkor egy fajta logikán keresztül tud csak bővülni, tudásokat beszerezni, erőforrásokat allokálni, stb.

Csepregi Dávid. Fotó: Tóth Csaba Tibor / Mérce.

Mi szeretnénk és csinálunk is más tevékenységeket, ezek közül a legaktuálisabb a Continental, ahol a cég vezetése a gyárban dolgozók ellen évek óta gyakorlatilag hadjáratot folytat. Válaszul a dolgozók a szakszervezetek segítségével elindítottak egyfajta szervezkedést, ami a sztrájk irányába mozdult. Igaz, a magyar sztrájktörvény nehezen engedi meg azt, hogy ez valós fenyegetés legyen a vezetőségre.

Aktívan építünk kapcsolatot a makói gyár dolgozóival és a szakszervezettel, pont azért, hogy ez az ügy, ami Lázár János választókerületében van, ne csak Lázár által, különben nagyon torz módon, legyen reprezentálva a magyar politikai térben. Legyen egy olyan képviselete, ami sokkal általánosabb, ami a magyar, illetve a nemzetközi gazdaságba ágyazódás és a dolgozói jogok témáját is napirenden tartja.

Ami eddig látszik ebből az egészből, az egy kis akció, amin ott volt Komjáthi Imre, meg Jámbor András is – erre nagyon pozitív visszajelzést kaptunk a dolgozóktól. De van rengeteg másik üzem, munkahely, ahol szeretnénk a szervezés különböző mozzanataival és eszközeivel kísérletezni. Hogy miért kell csatlakozni a Szikrához? Rengeteg tevékenység közül lehet választani, sokféleképpen hozzá lehet járulni a sikerességéhez. De a legfontosabb feladat a következő fél évben az, hogy kimenjünk pultozni, aláírásokat gyűjtsünk, szórólapozzunk, és elsajátítsuk a klasszikus politikai kampány tevékenységeit és kunsztjait.

JA: Amit csinálunk, az hosszútávfutás. Nem arról szól, hogy holnap valaki beüljön egy minisztériumba, és ott süttesse magát, hanem arról, hogy hogyan lehet a problematikus társadalmi viszonyokat Magyarországon és globálisan megváltoztatni. Eközben intézményeket kell létrehozni. Én azt láttam az elmúlt időszakban, hogy

a baloldali közegben hiányzik az az intézmény, ahova mondjuk egy munkásember be tud csatlakozni. Ahol politika tud képződni, abban az értelemben, hogy emberek együtt mozognak, és egy célért elkezdik elvégezni azt a munkát, amivel ezt a világot meg lehet jobbítani. A Szikra magintézmény: önmaga is intézményeket fog létrehozni az eljövendő években, nyilván önmagán belül is.

A különböző tudásátadó intézmények, a kampány, stb. mind olyan intézmények, amikre egy ilyen hosszútávfutásban szükség van. Emlékszem, amikor 8 évvel ezelőtt egy tüntetést szerveztünk, felhívtak a Klubrádiótól, és megkérdezték, hogy mikor alakulunk párttá – mert ha az ember politizál, akkor párttá alakul, ez így szokott lenni, nem?

Mérce: Mert nem így működnek a dolgok?

JA: Nem, nem így működnek a dolgok. Szerintem a Szikrának az a feladata alapvetően, hogy az intézményes, jelenleg is létező balliberális politikából, a nyugati baloldalból, a magyar hagyományokból és az elmúlt 100-150 éves performatív aktivista hagyományból kiszedje azokat a tudásokat, intézményi példákat, amikre ebben a 21. századi helyzetben – amikor klímaválság és digitális kapitalizmus van, meg nem elhanyagolható módon Orbán-rendszer Magyarországon, bár reméljük most már csak fél évig – szükség van, és ezek mentén létrehozza a saját képét a világról és a saját intézményrendszerét.

Mérce : Dávid, te egyetértesz ezzel az értékeléssel?

CsD: Abszolút. Még kiemelném a regionális tapasztalatokat is. A Mércének is óriási munkája van abban, hogy a környező országokban működő baloldali médiumokkal kapcsolatot építsen, és a gyakorlataikat terítse a régióban. Hasonló van a mi tevékenységünk múltjában, jelenében, de horizontján főleg. Lengyelországban, Szlovéniában, Horvátországban, sorolhatnám még, vannak baloldali pártok, mozgalmak, adott esetben lakhatással vagy női önrendelkezéssel foglalkozók, akikkel kapcsolatokat építünk ki folyamatosan. Tomašević, a zágrábi polgármester mozgalmával is voltak beszélgetéseink. Szóval akadnak inspiráló példák a régióban, és kihagyott ziccer lenne, ha baloldali szervezetként nem építenénk ki velük kapcsolatot.

Ez a pártos diskurzus jellemzően kívülről érkezik, a szervezeten belül ez nem jelent dilemmát: részben időszerűtlen, részben okafogyott, áldilemma. Ahhoz, hogy tudj erőt mutatni, nem az a fő, hogy bejegyzett párt vagy-e vagy sem, hanem hogy van-e mögötted embertömeg és legitimitás. A legitimitás szervezésen keresztüli kiépítését nem lehet megúszni a pártalapítással. Jól hangzó shortcut, de nincsen garancia arra, hogy fenntartható lesz különböző stratégiák mentén kiépített bázis nélkül.

Mérce: Karácsony Gergely is csinált magának mozgalmat az előválasztás során. Mit gondoltok a 99 Mozgalomról és a Mindenki Magyarországa Mozgalomról, Márki-Zay mozgalmáról? Hogyan van bennük jelen a mozgalmiság, miért fontosak? Ők milyen stratégiát alkalmaznak?

JA: A Mindenki Magyarországa Mozgalom egy párt. Van mozgalma, a Kossuth Körök, de teljesen egyértelmű, hogy ez valójában egy párt. Nem akar az intézményes pártpolitika keretein kívüli ügyekkel, módszerekkel foglalkozni. A 99 Mozgalom sem egy ideológiára, kultúrára, intézmények létrehozására építő dolog volt, hanem egy olyan választási mozgósítás, amivel megpróbáltak minél több szavazót felzárkóztatni Karácsony Gergely kampánya mellé.

CsD: A 99 Mozgalom alapítójaként van hiányérzetem, de azt gondolom, hogy a választási kampányban ez az irány, stratégia, módszer még mindig üdítően hatott. Enélkül is meg lehetett volna csinálni Karácsony Gergely kampányát, de az előválasztási vitákon, mozgósításon, jelenléten sokat dobott. Hiányérzetem azért van nyilván, mert nem épült köré egy olyan intézményi infrastruktúra, ami meg tudna állni a saját lábán. De egyáltalán nem gondolom azt, hogy kárhoztatni érdemes, én örültem, hogy ez így megvalósult.

Mérce: A kampánystábja Márki-Zay-t is úgy építi fel, hogy egy rendszeren kívülről jött politikus. Hogy határolnátok körül MZP rendszerellenességét és András rendszerkritikusságát? Miben különböztök?

JA: Felesleges az én karakteremet meg MZP-t összehasonlítani. Én egyéni jelölt vagyok, aki még nem képviselő, Márki-Zay Péter pedig egy nagyváros polgármestere, aki Magyarország következő miniszterelnökének készül. Már a láthatóságban is akkora különbség van, hogy ezek a karakterjegyek összehasonlíthatatlanok. A politikai gondolkodásmódban pedig egyértelmű különbségek vannak, Márki-Zay Péter elmondja mindig magáról, hogy ő egy jobboldali ember, én meg mindig elmondom magamról, hogy baloldali ember vagyok.

CsD: Azt hiszem, más rendszerrel szemben határozzák meg magukat. Az András által képviselt rendszerellenesség szélesebb körű, amiben benne van az is, ahogyan MZP meghatározza magát. Ez, mint látható adott esetben, szövetségben tud járni egymással.

Jámbor András és Csepregi Dávid. Fotó: Tóth Csaba Tibor / Mérce.

Mérce: Beszélhetünk arról, hogy MZP inkább Orbán-rendszer ellenes, míg te egy általánosabb rendszerellenességet képviselsz?

JA: Ennél azért egy fokkal Márki-Zay is többet ígér. Ő is ígéri azt, hogy az elmúlt harminc év hibáiból tudunk tanulni, és nem elkövetni őket még egyszer. Politikailag másként látjuk, hogy mi volt az elmúlt harminc vagy kétszáz év hibája, vagy hogy milyen hibák vannak Magyarországról kitekintve.

Gazdaságpolitikában nyilván sokkal kevésbé értünk egyet Márki-Zay Péterrel – és biztos vagyok benne, hogy ha van értelme a kormányváltásnak, az az, hogy jobban fogunk kormányozni. És aztán, kicsit gyurcsányosan fogalmazva, kurva jókat fogunk vitatkozni a Parlamentben, hogy olyan kompromisszumokat kössünk, amiben a Magyarországon élő jobb- és baloldali emberek is meg tudnak egyezni.

Én ezért vagyok benne ebben a kampányban alapvetően. Mikor itt elindultam, nem gondoltam azt, hogy mint jelölt iszonyatos baloldali fordulatot fogok elhozni. Azt a minimumot kell visszahoznunk, hogy legyen Magyarországon olyan politikai közbeszéd, amiben összeveszhetünk normálisan. És ebből létrejöjjön valami termékeny talaj, amiből elindul ez az ország kifelé abból az iszonyatos rontásból és káoszból, amibe az elmúlt harminc évben jutott.

Tehát nem fogunk megegyezni Márki-Zay Péterrel az adókulcsokban, de legyen vita arról, hogy miért ezt és ezt az adókulcsot kell használni, és ne az legyen, hogy valaki odalöki, hogy egykulcsos adó, tizenöt százalék – mert ez jó a német nagytőkének – mert ebből tudnak hatalmat építeni. Ez nem Magyarország érdeke, és nem egy olyan vita, amelynek termékeny talajában benne lenne az ország összes állampolgárának gondja.

Szerintem úgy kellene kormányozni, hogy először megnézzük, mi a probléma, ami nyilván iszonyatosan nehéz: megpróbálni felmérni, mit gondolnak az emberek, mi az, amitől rosszabbul megy az életük. És ezekre hozunk megoldásokat, és nem azt csináljuk, hogy itt a hatalom, amit meg kell tartani, és erre hozunk megoldásokat. Azért emelünk bért, mert jönnek a választások, vagy azért, mert az emberek egyszerűen nem élnek meg abból a pénzből, amit kapnak, és ettől rosszabb az állami szolgáltatások színvonala is, ez pedig kihat a többi emberre is, aki mondjuk nem egészségügyben, közigazgatásban vagy oktatásban, tűzoltóként, rendvédelemben dolgozik.

Én olyan politikát szeretnék csinálni – és szerintem ebben Márki-Zay Péterrel száz százalékig egyetértünk –, amit nem az határoz meg, hogy túléljünk, és hatalmat szerezzünk, hanem az határozza meg a politikacsinálást, hogy megoldjuk az emberek gondjait.

Mérce: Van arról egy vita, hogy le lehet-e váltani teljesen demokratikus keretek között Orbánt és a NER-t. Egy friss FES-felmérés szerint a magyar fiatalok kétharmada szerint demokratikusan már nem lehet. Mit gondoltok erről?

JA: Egyrészt azt, hogy nem lehet demokratikusan leváltani Orbán rendszerét, és ha megnyerjük ezt a választást, az nem demokratikus választás lesz. Egy elcsalt választási eljárási törvénnyel megyünk szembe. Ez úgy van kialakítva, hogy olyan eszközök legyenek túlsúlyban, amiben a Fidesznek hatalma van. Tehát például az óriásplakátokat nem korlátozták semmilyen módon, míg Simicska Lajos át nem került a másik oldalra. A médiában megjelenő hirdetések úgy vannak korlátozva, hogy lényegében csak a köztévében lehet hirdetni, és ha a nagy csatornák bevállalják, hogy hirdetnek, az annyira szét legyen terülve, hogy semmi értelme ne legyen. Jelzésértékű, hogyan tiltották most ki a hipermarketek parkolóiból a kampányolást, amit eddig lehetett, hogyan alakítják át a részletszabályokat, ami mind arrafelé mutat, hogy mennyire nem demokratikus ez a választás. És akkor a médiarendszerről még nem is beszéltünk.

Fotó: Tóth Csaba Tibor / Mérce.

De a kérdés arra irányult, hogy mi történik másnap. Szerintem három feladatunk van. Az egyik, hogy megszerezzük a szavazók többségét. A második, hogy a szavazás tisztaságát megvédjük a választás napján. És a harmadik az, hogy ezt a választási győzelmet mint eredményt megvédjük a következő években. Ez nem lesz gyerekjáték, és erre készülni is kell.

Persze, ha megverjük a Fideszt, nagyon sokan fognak rájönni, hogy ők mindig is a rendszer ellenállói voltak.

CsD: Van egyfajta politikai képzeletbeli visszaesés a Nemzeti Együttműködés Rendszere miatt. Ez részben azért van, mert olyan durva többséget szereztek a parlamentben, hogy gyakorlatilag lezárultak az utak az ellenzéki politika előtt. Emiatt az él sok ember fejében – ami hozzátartozik az ellenzéki politikai diskurzushoz – hogy vagy ez lesz most még ötven évig, vagy polgárháború lesz. És a kettő között nincsen mozgástér. Ezért érdekes és innovatív az előválasztás intézménye, mert ugyan maga az út lejt a NER-nek, meg a Fidesznek, de az az út még mindig létezik, és meg lehet mászni a másik oldalról úgy, hogy összefognak az ellenzéki szereplők.

Ez mára evidencia, de hihetetlen stratégiai újítás volt szerintem. Maga a kormányváltás is lehetőséget ad újabb politikai alternatíváknak. Szóval én alapvetően tartózkodnék attól a kijelentéstől, hogy nem lehet demokratikusan leváltani Orbánt.

Viszont ehhez hozzá kell fűzni, hogy itt egy olyan klientúrarendszer épült ki az utóbbi tizenkét évben, amiről illúzió lenne azt gondolni, hogy egy választással le lehet cserélni. Itt hosszú évek munkája szükséges, hosszú évek radikális újraelosztása és szakpolitikai, mozgalmi munkája, hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedést sokkal horizontálisabb irányba alakítsuk.

JÁMBOR ANDRÁS ÉS CSEPREGI DÁVID. FOTÓ: TÓTH CSABA TIBOR / MÉRCE.

Mérce: Lassan ráfordulunk már az országgyűlési választási kampányra, mi az, amit a legnehezebbnek láttok ebben a Budapest 6-os körzetben? Mivel kell a leginkább megküzdenetek majd?

JA: Sára Botonddal.

Mérce: Ő a fő akadály?

JA: Hát őt kell megverni ebben a választókörzetben.

Mérce: Ezzel kapcsolatban mi az a feladat, amit legfontosabbnak láttok? Mi a stratégia?

JA: Azt azért nem mondanám el. De a legfontosabb feladat az, hogy a Szikrában és a közegben meglévő képességet hadrendbe állítsuk. Hogy minél több embert be tudjunk vonni ebbe a kampányba, és nemcsak ebbe, hanem az egész ellenzéki kampányba. Ha valamivel meg tudjuk verni a Fideszt, az az utcai jelenlét, a talpalás, a kopogtatás. Nekünk ez a legfontosabb feladat, hogy minél több ember jöjjön, és akinek van akár két órája, az jöjjön el két órára egyet standolni, és azzal már sokkal beljebb vagyunk.

CsD: Alapvetően nem nehézségeket látok magam előtt, hanem feladatokat. Az előválasztás során ezeket a feladatokat már láttuk kicsiben, ezek most nagyban fognak felmerülni. Nincsenek bennünk kételyek azzal kapcsolatban, hogy ezekre viszonylag könnyen választ tudunk adni. Vagy ha nem is könnyen, biztos vagyok abban, hogy az a tudás, szakértelem, és elhivatottság és fegyelem, ami a Szikrában van, és nemcsak a Szikrában, hanem az együttműködő ellenzéki pártokban, elég lesz arra, hogy közösen megnyerjük ezt a választást.

Kiemelt kép: Tóth Csaba Tibor / Mérce.