Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Elindult a STOP Airbnb-kampány: a lakhatás alapvető emberi jog, a lakás nem szálloda

Sajtótájékoztatót tartott A Város Mindenkié (AVM) csoport, a Jövő Egyesület, a Szikra Egyesület (korábbi Szabad Budapest Fórum), a Táncsics Radikális Balpárt, az Utcáról Lakásba Egyesület és a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom a Vörösmarty téren, hogy felhívja a figyelmet most induló STOP Airbnb-kampányra, amely a lakások magánszálláshelyként való üzemeltetésének korlátozásának fontosságát tematizálja.

A kampányról részletesebb információ, illetve a STOP Airbnb petíciója itt található.

Itt Szabó Natasa lakhatási szakértő, szociológus elmodta, nagyon fontosnak tartja, hogy fővárosi önkormányzatok komolyan vegyék és valóban korlátozzák az AirBnB-t. Amikor valaki rövidtávon kiadja a lakását, azt mérlegeli, mi éri meg neki jobban, hosszú távon kiadni vagy tulajdonképpeni magánszállodaként üzemeltetni azt, például az Airbnb felületén keresztül.

Most a rövid távú kiadás jobban megéri, egyrészt mert a külföldi turistáknak jellemzően magasabb a jövedelme, mint a magyarországi bérlőknek, másrészt az ilyen típusú bérbeadásnak nagyon kedvező az adózása is. A járvány előtt 14-15 ezer lakás volt Airbnbként meghirdetve, ezek jórésze olyan ingatlan, ami a hosszú távú kiadás piacán is megjelenhetne.

Ezek kiesésével szűkül ezen lakások kínálata. Mivel kevesebb lesz az albérletek száma, de ugyanannyian vagy akár többen is szeretnének albérletben élni, megnő az ingatlanok bérleti díja. Ezt az összefüggést a koronavírus alatt jól meg lehetett figyelni: a budapesti belső kerületekben, ahol bezuhant a turizmus, akár 15-20%-os csökkenést is lehetett tapasztalni a lakbérekben.

A fővárosban az elmúlt 10 évben 130%-kal nőttek az árak, ennek nem csak az Airbnb az oka, de az egyik legfontosabb tényezője. Mivel ezzel együtt a nem nőttek ilyen mértékben a fizetések, az embereknek a fizetésük egyre nagyobb részét kell lakhatásra fordítani, ezzel az életük más területeiről forrásokat elvonni. Ezzel csökken az életszínvonaluk, és mivel sokan már csak szobákat engedhetnek meg maguknak, a lakások is egyre zsúfoltabbak lesznek.

De a probléma nem csak a belső kerületeket érinti, hiszen a belvárosból kiszorulók a külsőbb kerületekben keresnek lakást, így ott is egyre nagyobb a kereslet, így az albérletárak is.

A turisztikai célú lakáskiadás korlátozása ellen gyakran felmerül érvként az, hogy ezzel nehezebb helyzetbe kerülnek azok, akik eddig Airbnb-ztették a lakásukat. Szabó Natasa szerint ez ilyen formában nem igaz, hiszen hosszútávon több lehetőségük lesz a kiadásra, mert az ilyen ingatlanok nem az a feladata, hogy több milliós bevételt termeljenek, hanem a közösség részére is értéket teremtsenek.

Csárdi Antal képviselő elmondta, tíz éve, amikor politizálni kezdtek, már akkor lakhatási válság volt az országban, ez azóta folyamatosan és nagymértékben romlott. Romlott a kereslet-kínálat átalakulása, illetve a devizahitel károsultak mai napig velünk élő problémái miatt. Ma már egy átlagos fizetés vagy fizetéspár több mint felét elviszi a lakhatási költség. Ennek Csárdi szerint több oka van: egyrészt elmaradt a devizahitel károsultakkal való tisztességes elszámolás, másrészt egyértelműen látszik, hogy a magyar kormány 2010 óta egyértelműen elzárkózik egy kormányzati vagy önkormányzati bérlakásprogram kialakításától, ami csökkenthetné az albérlet árakat.

Nyáron elfogadott a parlament egy olyan szabályozást, ami lehetővé teszi a rövidtávú kiadás napjainak számának korlátozását. Ezzel Csárdi szerint az önkormányzatoknak jól kell tudnia élni, de ez rendkívül kevés és nem szól másról, mint a hotelek érdekeinek kiszolgálásáról.

A valódi megoldás az lenne, ha a magyar parlament nem futamodna meg az elől, hogy szabályozza ezeknek a rövidtávú lakáskiadásoknak a kereteit, módját. A mindenkori kormány feladata az olyan szabályozások kialakítása lenne, ami a közösség érdekeit szolgálja.

A teljes sajtótájékoztató itt nézhető meg:

Egy érintett, Mércse Pál, aki az Utcáról Lakásba egyesület bérlője, elmondta, igenis mindenki számít, nem lehet még lélegezni sem egy biztos otthon nélkül. Ma Magyarországon szerinte az otthontalanság az egyik legnagyobb népbetegség, sokan, ismerőseink, barátaink, családjaink láthatatlan harcot vívnak egy biztos lakhatásért.

„Most az önkormányzatok egy lehetőséget kaptak, hogy segítsenek azokon, akik eddig fuldokoltak a létbizonytalanság kamrájában.”

Ajtay András, A Város Mindenkié és a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom aktivistája a kampány véleményével zárta a sort:

A lakás nem szálloda, a lakás biztonság, a biztos lakás a méltó élet alapvető feltétele. H a továbbra is megengedjük hogy áruba bocsátsák városunk lakótereit, ha engedjük, hogy kevesek befektetési érdekeltsége fontosabb legyen, mint sokak megélhetési alapfeltétele, akkor nem a magántulajdonhoz való jogot és a vállalkozási szabadságot tartjuk tiszteletben, hanem egyszerűen szemet hunyunk a valóság felett, hogy Budapesten egy albérlet megfizetése ma sokaknak luxus, mely sokaknak nyomort és nélkülözést okoz.

Tömegek élnek a városban, akiknek egy lakás bérlése elérhetetlen fényűzés, több mint a bevételeik felét viszi el, akiknek már nincs lehetőségük lakásbérlésre és kénytelenek az utcán átvészelni.

A világjárvány következtében még nagyobb lett az a tömeg, aminek naponta olyan dilemmákkal kell szembenéznie, hogy hol fog aludni holnap, vagy mit ad enni a gyereknek, ha befizette a lakbért.

A választott döntéshozóink felelőssége, hogy az elesett, rászoruló tömegek érdekeit képviselje a nagy politikai és gazdasági tőkével rendelkező kevesekkel szemben.

A kampány elsődleges célja, hogy nyomást gyakoroljon a önkormányzatokra és elérje, hogy minél kisebb számban határozzák meg a szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát (legfeljebb évi 30 napig engedélyezzék). Az időben korlátozott lakáskiadás még lehetőséget adna arra, hogy egy lakástulajdonos egy esetleges hosszabb utazás alkalmával, vagy nyáron, a nem fővárosi és a tanév idején albérletben élő egyetemisták hazautazása idejére átmenetileg magánszálláshelyként üzemeltesse az ingatlanát, ugyanakkor hozzájárulna a fővárosi lakhatási válság enyhítéséhez.

A kampányt indító szervezetek közös véleménye, hogy a lakás nem árucikk, hanem a méltó élet egyik alapfeltétele. A lakhatás alapvető emberi jog, a lakás nem szálloda.

A Mércén évek óta beszélünk arról, milyen komoly társadalmi kárai lehetnek az Airbnbnek és más rövid távú lakáskiadást lehetővé tévő platformoknak. A kormány döntése nyomán – mely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok szigorúbban szabályozzák ezt a területet – végre komoly társadalmi vita indulhat a kérdésben. A vita végén pedig reméljük, olyan megoldások születnek, amelyek figyelembe veszik a városlakók érdekeit, és amelyek szem előtt tartják, hogy a lakhatás egy alapvető emberi szükséglet és jog, nem pedig a profittermelés egyik módja.

Azokat a cikkeinket itt gyűjtöttük össze, amelyek segítenek teljes képet kapni a jelenség társadalmi és lakhatási következményeiről!

Címlapkép: Mérce