Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az ország, ahol a sajtó önmagát, a kormány pedig az egészségügyi dolgozókat cenzúrázza

A világjárvány immár sokadik hullámában a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozók, ápolók, orvosok, valamint a teljes kórházi személyzet megfeszített munkával, fizikai és mentális egészségüket kockáztatva teszik kötelességüket. Történeteiket azonban csak cenzúrázva, név nélkül, saját állásukat és megélhetésüket kockára téve adhatják át.

A jelenlegi szabályok szerint az orvosok, ápolók nem beszélhetnek szabadon a nyilvánosság előtt; miközben a sajtó munkatársait nem engedik be a kórházakba, így arról sem tudnak beszámolni, mi történik azok falai között. A kormány hol nyitást, hol zárást hirdető válságkommunikációja pedig már többször bebizonyította, hogy nem képes az átlátható tájékoztatás követelményeinek eleget tenni.

Kértük, követeltük, hogy az emberéletek nevében biztosítsák a szabad tájékoztatást, engedjék az egészségügyi dolgozókat nyilatkozni, a független sajtót kérdezni és beszámolni. Ám ehelyett azt látjuk, hogy aki a formális és informális megfélemlítés ellenére mégis fel mer szólalni, komoly következményekkel néz szembe.

Pénteken Kásler Miklós emberi erőforrások miniszterének szakmai tanácsadó testületének elnöke, Kollár Lajos, a tárca e-mail címéről 63 szakmai tagozat vezetőjétől kért etikai elbírálást Zacher Gábor Szabad Európának adott interjújával kapcsolatban.

A főorvos bűne annyi volt, hogy az interjúban őszintén számolt be a kórházi állapotokról, és kritizálta a hazai járványkezelést, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt.

Zacher az interjúban többek között arról beszélt, hogy már nem számolja, naponta hány embert rak lélegeztetőgépre. Úgy fogalmazott, nem szokása felelőtlen ígéreteket tenni, ezzel utalt Orbán Viktor korábbi szavaira az esetlegesen megbetegedők meggyógyításáról.

Hozzátette azt is, ugyancsak a miniszterelnök szavaira reagálva: „Számoljon el azzal a lassan 22 ezer halottal, aki Magyarországon belehalt ebbe a járványba.”

(A szombati napon a hivatalos tájékoztatás szerint a halálos áldozatok száma 24 979-re emelkedett.)

Zacher Gábor szerint, ha nem is rendszeresen, de az orvosok olykor szembekerülnek a „Bergamo-dilemmával”, azaz választaniuk kell, hogy kit rakjanak lélegeztetőgépre. Az orvos elmondta, náluk a hatvani kórházban is előfordult már ilyen eset, ahol annak adták a lélegeztetőgépet, akinek nagyobbak a túlélési esélyei.

Zacher azt is szóvá tette, hogy nagy baj, hogy a sajtó nem tudósíthat a kórházakból. Szerinte fontos volna, hogy az emberek tudják és lássák, hogy milyen ez a betegség és hogy néz ki a járvány, nem csak Müller Cecília országos tisztifőorvos vagy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter tolmácsolásából, mert az nem mindig a valóságról szól.

Az interjút követően Kásler tanácsadója olyan szakmai tagozatokhoz fordult, hogy mondjanak etikai bírálatot Zacher interjújáról, akiknek erre nincs is jogosítványa. A Népszava értesülései szerint több szakmai tagozat vezetője a kérést elhárította azzal, hogy nem az ő feladatuk etikai ügyekben megnyilvánulni.

De itt nem is a jogosítványok vagy az érvényes etikai elbírálás kérdése lényeges. A kormány anélkül is elérte célját: a Zacher-interjú második részét ugyanis a Szabad Európa egy ideig még biztos nem fogja lehozni.

„A Szabad Európa minden országban, ahol jelen van, a felelősségteljes társadalmi vita színtere és a szabad véleménynyilvánítás fóruma. Ugyanakkor rendkívül fontos számunkra interjúalanyaink bizalma és védelme is, ezért Zacher Gáborral közösen úgy döntöttünk, hogy a vele készített beszélgetés második része egyelőre nem jelenik meg”-nyilatkozták.

A kormányzati nyomásgyakorlás iskolapéldájáról árulkodik Zacher Gábor interjújának esete, ahol az újságírói etikát kihasználva cenzúrázták a szabad tájékoztatást.

Korábban a Mérce is szembesült már az egészségügyben uralkodó  a megfélemlítés kényszerével, mikor egy, lapunknak interjút adó ápoló inkább visszamondta a lehetőséget, nemcsak saját pozícióját, hanem a családját féltve, nehogy beazonosíthatóvá váljék a nyilvánosság elé tárt konkrétumok alapján.

A forrásvédelem rendkívül fontos a szakmában, a megfélemlített egészségügyi dolgozók pedig csak komoly kockázat árán nyilatkozhatnak az újságoknak. A nyomásgyakorlás, ami a független sajtót eddig is komoly erővel sújtotta, most olyan öncenzúrának ad helyet, amely akár emberéletekbe kerülhet. A független sajtó tehát minden ellehetetlenítő körülmény ellenére kénytelen végezni a munkáját, mert most nagyobb szükség van a hiteles tájékoztatásra, mint eddig valaha.