Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Magyarország szobordöntögetői

Az igazat megvallva, nem igazán tetszett az a szobor, amit ma délután ledöntött a neonáci Légió Hungária. De nem is ez a lényeg.

Ferencváros alpolgármestere, a kutyapártos Döme Zsuzsanna a Partizán műsorában nemrég azt magyarázta, hogy a szobor felállításáról nem a politika döntött: az önkormányzat egy független bizottságra bízta a pályázatokról való döntést, a bizottság döntéseibe az önkormányzat nem kívánt beleszólni, és ezért utólag sem szeretné minősíteni a nyertes pályázatokat. Ez rendben is van. Viszont ez a szobor óhatatlanul politikai volt, mivel sokszor maga a művészet is az.

S ennek a szobornak a politikai üzenete egy ferdítésen alapult: egy olyan Amerikát ábrázolt, amilyennek mi, magyarok – ellenzékiek és kormánypártiak – látjuk Amerikát, és nem annak, ami.

Nem ábrázolta azt az Amerikát, ahol nem George Floyd volt az első fekete, aki halála előtt azt mondta az őt leteperő rendőrnek, hogy „nem kapok levegőt”, majd megfulladt – és nem is George Floyd lesz az utolsó. Nem ábrázolta azt az Amerikát, ahol 545 bevándorló gyermeknek ma sem lelni nyomát, miután Trump elválasztotta őket a szüleiktől, és ketrecbe zárta őket. Ahol Biden elnöksége alatt is több ezer gyermek van táborba zárva a határon, és ahol az amerikai börtönipar óriásit kaszál a határbizniszen.

A ferencvárosi szobor egy idealizált Amerika-képet ábrázolt: a Szabadság-szobrot, ahogy lelkesen várja a bevándorlókat és a szivárványszínű sokszínűséget az Ellis-szigeten.

Így hát „szegény náci gyermekeink” azt se tudják, hogy amit jelképesen ledöntöttek, nem is létezik.

És még mi mindent nem tudnak. Szegény nemzetiek nem tudják, hogy amiért ők valóban harcolnak, az a globalizált jobboldal; hogy amit ők önkényesen „nemzeti érdeknek” neveznek, az több országban kipróbált, alaposan kikísérletezett hecckampányokra épül.

Magyarország tehetetlennek bizonyult a szélsőjobboldal globalizációja ellen – úgy kerítette hatalmába a war on terror, mintha legalábbis nem Ronald Reagan találta volna föl a nyolcvanas években. Úgy másolta le a magyar kormány a UKIP Brexit-plakátját, mintha legalábbis a UKIP nem állította volna, hogy „az indiai és ausztráliai bevándorlók jobbak, mint a kelet-európaiak”. Úgy erőltetik ránk az amerikai ultrakonzervatív családpolitikát, mintha a „hagyományos” családideált megtestesítő Walton család c. sorozat legalábbis magyar lenne.

Sőt, a magyar jobboldal olyannyira magáévá tette az amerikai politika szimbólumrendszerét, hogy a KDNP kikelt Dombóvári Ágnes, szintén Ferencvárosban kiállított Újraformázva c. plakátja ellen, mert a plakáton egyszerre szerepel Jézus és a szivárvány. Azóta a plakátokat teleragasztgatták „Stop LMBTQSTB” feliratú matricákkal. Tudják, mert amikor Isten szövetséget kötött Noéval, akkor Isten az „LMBTQSTB-zászlót” tette meg a szövetség jelképévé.

2017-ben a magyar kormány a NATO legbuzgóbb tagállama volt: Trump hívó szavára elsőként jelentette be Európában, hogy a GDP 2%-át katonai fejlesztésekre fogja fordítani. Összehasonlításképpen: 2018-ban a GDP 2,8%-át oktatásra költöttük.

De azt se feledjük, hogy a koronavírus elleni védekezés ürügyén a kormány nemrég azzal plakátolta tele az országot, hogy „Minden Élet Számít”. Látszólag nincsen ebben semmi különös, bár eléggé közhelyes és semmitmondó. Afölött viszont valószínűleg elsiklott a magyar emberek többsége, hogy ez az amerikai Republikánus Párt szlogene, „a Fekete Életek Számítanak” szlogenre adott válasza.

Nem úgy tűnik, hogy valóban minden élet számít. Azé a 70 ezer emberé biztosan nem, akiknek februárban veszélybe került a tb-je.

Úgy tűnik inkább, hogy amikor éles helyzet van, akkor sem telik többre a régi jó receptnél: külföldi kampányszlogeneket átültetni hazai kontextusba. Ezúttal ráadásul teljesen indokolatlanul.

Ma reggel úgy láttam munkához, hogy talán írok egy cikket a magyar politika amerikaizációjáról a ferencvárosi szobor kapcsán, erős kritikával illetve a szobrot. Ezt részben meg is tettem. Délutánra viszont a szobrot ledöntötték, és akkor megértettem – a  szobor csak egy hack. A művészeti alkotás célja bemutatni, kik Magyarország szobordöntögetői. Ők is a kiállítás részei.