Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Több száz szervezet követeli a Közös Agrárpolitika munkajogi feltételekhez való kötését

Több, mint 300 civil, emberjogi és szakpolitikai szervezet csatlakozott ahhoz a dokumentumhoz, amelyben a kizsákmányolással való leszámolást, az egyenlő bánásmódot és a dolgozói jogok tiszteletben tartását követelik az európai Közös Agrárpolitikában (KAP).

Az iratban felhívják a figyelmet arra, hogy Európa szerte legkevesebb 10 millió ember dolgozik, elsősorban idénymunkásként, napszámosként vagy más, bizonytalan pozícióban a mezőgazdaságban. Bár a járvány első hulláma során kontinens szerte nélkülözhetetlen dolgozóknak minősítették ezeket a dolgozókat, a velük szembeni folyamatos jogsértések és embertelen munkáltatói gyakorlatok továbbra is fennmaradtak.

Embertelen munkakörülmények, alacsony fizetések, minősíthetetlen lakhatási- és szállás lehetőségek, a kizsákmányolásnak és a munkáltatói maffiáknak való kitettség jellemzi az iparág dolgozóinak mindennapjait.

Ahogy arról a Mércén is beszámoltunk, több ízben, a nyugati centrum országok perifériás munkaerő igényét a koronavírus járvány minden eddiginél jobban előtérbe helyezte: az ausztriai Burgenlandban ingyenes szállással és egyéb kedvezményekkel igyekezték a Magyarországról ingázó ápolókat maradásra bírni, Nagy-Britanniában iparági számítások szerint 90 ezer mezőgazdasági munkás hiányzik a rendszerből (az eddig a szektorban dolgozók nagy része Romániából és Bulgáriából érkezett), Németországban pedig mindkét említett ágazat megszenvedi a járványt – kb. 300 ezer ápolásra szoruló német állampolgárt látnak el kelet-európai (többnyire lengyel) gondozók, míg a mezőgazdaságban szintén 300 ezer kelet-európai munkás dolgozott tavaly. A német sajtóban kisebb pánikot is kiváltott a kelet-európai gondozók és mezőgazdasági idénymunkások elmaradásának veszélye.

A legkiemlekdőbb példája a járvány ideje alatti embertelen foglalkoztatásnak az ágazatban a német húsüzemek, ahol sorra fertőzödtek meg a minősíthetelen körülmények közt élő és dolgozó, elsősorban Kelet Európából érkező vendégmunkások.

Mindezek ellenére, meglepő módon, a dolgozók érdekei mindeddig nem jelentek meg a Közös Agrárpolitikában (Common Agricultural Policy – CAP) – az EU teljes költségvetésének közel harmadáért felelős költségvetés-szabályozásban.

Miközben a KAP pénzbeli juttatásainak feltételeként szabják már – jogosan – egyes környezetvédelmi, közegészségügyi, állat jogi és jóléti szabályozások teljesülését, addig az emberi és dolgozói jogok egyáltalán nem játszanak szerepet azok odaítélése során.

Azonban ennek most vége lehet, miután az Európai Parlament egyértelműen állást foglalt abban, hogy a KAP direkt kifizetéseinek feltételéül kell szabni az elérhető munkajogi feltételek teljesülését, úgymint a nemzeti- és EU törvényekben illetve a kollektív szerződésekben meghatározottak.

Az EU intézményei között az új KAP-ról szóló tárgyalások jelenleg is folynak, ezért is fonos, hogy most megerősítsük az Európai Parlament álláspontját, hogy a mostan legyen az első szabályozás amit társadalmi feltételekhez kötnek.

Az 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) partneri viszonyt teremt a mezőgazdaság és a társadalom, valamint Európa és az európai gazdálkodók között. A KAP arra irányul, hogy:

  • támogassa az agrártermelőket és javítsa a mezőgazdaság termelékenységét, és ezáltal biztosítsa, hogy a fogyasztók folyamatosan és megfizethető áron hozzájussanak a szükséges élelmiszerekhez;
  • tisztességes megélhetést biztosítson az uniós gazdáknak;
  • segítse az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a fenntartható erőforrás-gazdálkodást;
  • EU-szerte elősegítse a vidéki területek és tájak megőrzését;
  • életben tartsa a vidéki térségek gazdaságát azáltal, hogy ösztönzi a munkahelyteremtést a mezőgazdaságban, az agrár-élelmiszeriparban és a kapcsolódó ágazatokban.

A KAP az összes uniós tagország közös szakpolitikája. Irányítása és finanszírozása uniós szinten, uniós költségvetési források felhasználásával történik.

Az ügy nem csak alapvető etikai szempontból fontos, de ez az egyetlen útja annak is, hogy megvédjük azokat az ágazatban működő munkaadókat, akik tisztelik a fent említett dolgozói jogokat, azokkal szemben, akik verseny előnyre tesznek szert azok semmibe vételével.

„A COVID-19 járvány különleges lehetőséget adott az EU számára – egy lehetőséget a mezőgazdasági ágazat megjavítására, hogy az valóban fenntartható és igazságos legyen.

A KAP-nak is ezt a célt kell szolgálnia, miközben ambíciózus környezeti céloknak is megfelel, aközben a dolgozók jogait is biztosítani kell.”

Az Európai Unió tagállamainak mezőgazdasági minisztereihez, az EU munkajogi és mezőgazdasági biztosaihoz, a Zöld Megállapodásért felelős alelnökhöz (Frans Timmermans) és az Európai Parlament tárgyaló csoportjához címzett dokumentumot többek között a magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International, a Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete és a legnagyobb európai szakszervezeti szövetségek is aláírták.

Amint arról korábban beszámoltunk, tavaly októberben szavazta meg az Európai Parlament a Közös Agrárpolitikát, ami a kritikusok szerint nem felel meg a kitűzött zöldítési céloknak, miután a parlament leszavazta az Európai Zöldek módosító javaslatait. A kritikusok közt volt akkor a Greenpeace és az európai mezőgazdasági biztos is.

Címlapkép: MTI/Balázs Attila