Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Kedves Kollégák! Nincs erre jobb szövegünk?” Avagy az átláthatóság és járványkezelés sikerességének (politikai) összefüggései

A koronavírus elleni oltással kapcsolatos események az elmúlt pár hétben rendkívül viharosak voltak és folyamatosan tolták ki azt a fókuszt, amelyben az eseményeket értékelni érdemes. Beoltassuk-e magunkat? Hogyan értékelhető az oltási terv? Hogyan alakítható ki vélemény a prioritási listáról? Mit tudunk a logisztikai kérdésekről? Ki oltson? Háziorvos oltson? Otthon oltson? Oltóponton oltson? Hogyan működnek a vakcinák? Orosz, kínai vagy amerikai vakcinát válasszunk? Mit gondolunk a vakcina-útlevélről? A gyógyszer-engedélyezési eljárás legutóbbi módosításait hogyan értékeljük? Mind-mind olyan kérdések, amelyeket borzasztóan nehéz újságolvasóként és újságíróként is megítélni. Lassan húsz éve foglalkozom egészségüggyel, de én is csak kapkodtam a fejem az elmúlt hetekben.

Emellett döbbenten olvastam a magyar sajtótermékeket, amelyek a témában a vitakultúra teljes hiányáról, a vélemények között minőségi különbséget nem tevő igénytelenségről tettek tanúbizonyságot. Minden vélemény kapcsán felmerülhetnek pro és kontra érvek. Döntéseket úgy tudunk hozni, ha ezeket mérlegeljük.

A javaslatom elsőként az, hogy mindent, amit olvasunk, próbáljunk meg mérlegelni, csak ezt követően véleményt alkotni, és döntést hozni saját személyünket, családtagjainkat illetően.

A „minden véleményt mérlegelni kell” elv alól egy kivétel van számomra és ez a másik fontos alaptétel: nem elfogadható az a típusú oltásellenesség, amely az oltáspártiakat emberöléssel és más hasonlóan erőszakos bűncselekményekkel fenyegeti. Nemcsak Müller Cecília kapott ilyen fenyegetéseket, hanem számos más, oltás mellett kiálló és felvilágosító kampányt folytató elismert orvos is. Ez politikai nézettől függetlenül mélységesen elítélendő. Kormányzati felelősségnek tartanám az esetekről való tájékoztatást és a fenyegetések egyértelmű elítélését.

Ez az első pont, ahol az átláthatóság követelménye megjelenik, de hiába: általában jellemző, hogy csak korlátozott mértékben és későn jutunk megfelelő, egyértelmű információhoz. Számomra pedig az állásfoglalásnak és a döntéshozatalnak ez a szakmai tartalmon túli legfontosabb követelménye, főleg azért, mert laikus szinten a szakmai tartalom például a vakcinakérdésben nem megítélhető.

Első kérdés: Oltás vagy nem oltás?

Nem kérdés, hogy védőoltáspárti vagyok. A védőoltások több, mint 200 éve védenek minket, segítettek a fertőző betegségeket visszaszorítani, általában hozzájárultak a várható élettartam növekedéséhez. A magyarországi védőoltási rendszer, a sokáig világhíres járványügy gyakorlatilag teljes átoltottságot ért el számos fertőző betegséggel szemben. Tény, hogy ezt úgy tette, hogy széles körben határozta meg a kötelező védőoltások körét. Ezt azonban senki nem tekintette hatalmi eszköznek.

A koronavírus járvány kapcsán sem európai uniós, sem kormányzati szinten nem érvel senki a kötelező oltás mellett, nincs szándék a koronavírus elleni oltás kötelezővé tételére egy uniós tagállamban sem. A társadalom azon tagjait, akik jelenleg nem akarják magukat beoltatni, nem a hatóság erejével, hanem tájékoztatással szükséges meggyőzni. Az ECDC (Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ) decemberben közzétett, az EU/EGT-tagállamok oltási terveit összefoglaló, azóta frissített dokumentuma éppen ezt emeli ki: az oltási tervvel összefüggő információk világos kommunikációját, az oltásellenesek, hezitálók mielőbbi meggyőzése érdekében. A dokumentum szerint Magyarország nem tervezi a kommunikációs eszköztár bevetését, bár a korábbi verzióban még szerepelt erre vonatkozó utalás. A napi hírekből tudjuk: nincs felvilágosító kampány, az oltási tervvel kapcsolatban megszólaló kormánypárti politikusok és szakpolitikusok egy napon belül állítanak valamit, és annak ellenkezőjét is.

Az oltásellenesekre visszatérve, ez a csoport sem homogén. A feketehimlő elleni oltás kifejlesztése óta küzd az emberiség az oltásellenes hangokkal, érdemes korabeli dokumentumokban kutakodni, e téren nem sokat változott a világ. Jórészt a mellékhatásoktól való félelem és a vakcinákkal kapcsolatos tudatlanság alapozza meg ezt a vélekedést.

Megoldás: átlátható, megbízható kommunikáció és döntéshozatali eljárások, befolyásolás alól mentes intézményrendszer.

Hallani olyan hangokat is, amelyek nem önmagában az oltást utasítják el, hanem konkrétan a koronavírus elleni védekezés során például nem látják szükségesnek a 60 évnél fiatalabb korosztály átoltását, mondván, hogy a vírus az idősekre veszélyes, és az így érintett korcsoportok beoltásával gyakorlatilag a járvány méregfogát kivettük.

Az ECDC a különböző oltási stratégiák mentén végzett számításokat követően valóban megállapította, hogy indokolt az idős – ezen belül is a 60 év fölötti – korosztály előre vétele az oltási sorrendben. Ha az elkerülhető halálozást és a megnyert életévek számában mérhető egészségnyereséget, illetve az egészségügy leterheltsége csökkenésének mértékét nézzük, akkor így járunk szinte a legjobban, hiszen ebben a korosztályban fordul elő a legtöbb halált okozó koronavírusfertőzés. Ennél a társadalom egésze szempontjából még kedvezőbb, ha az idősek mellett a krónikus betegséggel küzdő 60 év alattiak is az elsők között kapják meg a védelmet. Nagyon fontos, hogy a krónikus betegek tájékozódjanak és beoltassák magukat: a betegség legtöbbször nem akadálya az oltásnak, hanem éppen ellenkezőleg, a krónikus betegség okozza a nagyobb kockázatot, az oltás pedig ennek az ellenszere. A megvalósítás során persze figyelembe kell venni az adott tagállam sajátosságait.

ECDC – COVID-19 vaccination and prioritisation strategies in the EU/EEA (22 December 2020) 7. oldal

Kérdés mindenesetre, hogy a fenti kedvező számítások esetén miért van szükség a 60-70%-os átoltottsági arányra a népességen belül, bevonva az oltási programba a fiatalabb korosztályokat? Egy egyetemes hozzáférést biztosító rendszerben, amely egyenlőségre törekszik, annak számára, aki be szeretné oltani magát, biztosítani kell az oltást. A magas átoltottsági arány az egészségügy tehermentesítését szolgálja, vagyis például azt, hogy a most igencsak hiányt szenvedő nem covid betegek is megfelelő ellátáshoz jussanak, hiszen nem csak 61 év fölött kerülnek tömegével kórházba a vírusfertőzött emberek. A minél magasabb átoltottság mindenképpen üdvözlendő, ezzel védjük azokat is, akiket nem lehet beoltani.

Számomra egyértelmű, hogy a magyar oltási terv az ECDC-modell mentén halad. Hiába mutogat a kormány Brüsszelre, nagyon sok és sokfajta segítséget kapunk onnan. 

Mivel oltsunk? – Az oltóanyagok közötti választás és a gyógyszer-engedélyezési eljárás összefüggése

A technológiák között különbséget tenni laikus halandó nem tud, a virulógusok között is akadnak véleménykülönbségek, mindegyik vakcináról olvastunk már hajmeresztőt. A technológiát megítélni nem a mi feladatunk. Annak biztonságosságáról, hatásosságáról dönteni ott vannak a gyógyszereket engedélyező hatóságok, EU-s szinten az EMA, Magyarországon az OGYEI. Teljesen normális, hogy ezekbe az intézményekbe helyezzük a bizalmunkat.

A probléma az, hogy Magyarországon mára az engedélyező hatóság szerepe is megkérdőjeleződött, a politikai érdek felülírta a gyógyszerengedélyezés szabályait.

Minden kormány igyekszik a lehető leghamarabb átvészelni ezt a válságot, ez politikailag teljesen érthető. Ezért szerez be Kormányunk is mindenhonnan, kapkodva, nemhogy gyorsított eljárásban, hanem akár a teljes gyógyszer-engedélyezési eljárást felrúgva vakcinát. Megértjük az aggodalmat, egy még tovább elhúzódó járvány a választásokba kerülhet. Donald Trump – járványkezelésnek is betudható – bukása óta látjuk, hogy kormányunk számos területen szintet lépett, próbálja bebiztosítani magát a következő évekre; látjuk a sokszor kapkodó, hiányos járványkezelést, a közeli potentátoknak nyújtott gazdasági „mentőcsomagot”, a választási törvény módosítását, a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó feladatok központosítását, az önkormányzatok végleges ellehetetlenítését.

A fenti példák túlzó és önző „járványkezelési” lépései egy romlott vezetésnek. Ugyanakkor azt látni kell, hogy az engedélyező hatóságra helyezett nyomásgyakorlás semmilyen politikai környezetben sem kirívó, ezzel akár európai színtéren is találkozhatunk, lásd: az Európai Bizottság EMA-t befolyásolni kívánó magatartása. Ez akár összevethető a Szputnyik V vakcina kapcsán tapasztalt OGYEI-eljárás visszásságaival is. A minőségi különbség azonban jelentős a két eset között. Az EMA-botrányban az Európai Bizottság egy teljes körűen nyilvános dokumentációval rendelkező, fázis III vizsgálaton átesett vakcina engedélyezését kívánta gyorsítani, de az engedélyezés a felmerülő szakértői kérdések megválaszolása után történt meg. A SZPUTNYIK-V oltóanyag OGYEI előtti eljárásában a külső szakértő éppen azért távozott, mert nem kapott kielégítő válaszokat a kérdéseire, és az orosz vakcina esetében mind a mai napig hiányzik a nyilvánosan elérhető alkalmazási előírat, amelyet egyébként kötelező nyilvánosságra hozni. Ezt némileg oldja a nemzetközileg elismert The Lancet-ben megjelent fázis III-ról szóló publikáció az orosz vakcináról (ez a magyar engedélyezéskor nem volt meg).

Alapjáraton nem feltétlenül az oltóanyag hatásosságába vetett hit hiányzik, hanem az eljárás átláthatóságának hiánya az, ami megkérdőjelezi a bizalmat a vakcinában.

A kínai Sinopharm vakcina magyarországi engedélyezése körüli botrány pedig minden szakmai képzeletet felülmúl és egyedülálló az EU-n belül. A Kormány ez ügyben nem pusztán nyomást gyakorolt az OGYEI-re, hanem egyenesen megkerülte egy jogszabálymódosítással, így ma már adott esetben Szijjártó Péter (külügyminiszter!) az, aki meghatározhatja, milyen oltóanyag kerülhet forgalomba hazánkban.

A magyar vakcina-engedélyezési eljárások során határozottan jelenik meg az átláthatóság hiánya és ez már alapvetően befolyásolhatja az egyes polgár döntését oltás ügyben.

Tehát mivel oltassuk be magunkat: gyógyszerügyi hatóság által átlátható eljárásban engedélyezett, életkorunkra és egészségi állapotunkra tekintettel lévő háziorvos által javasolt vakcinával. Lehet ezt papírfetisizmusnak hívni, számomra a gyógyszerengedélyezés, és általában egy normálisan működő demokráciában a hatósági eljárás nem puszta aktatologatás, hanem a mezei állampolgár korlátozott tudása miatt a demokratikus intézményrendszer döntéshozatalába helyezett bizalom.

Mikor nyissunk?

Egyelőre nem látjuk, hoz-e és mikor harmadik hullámot a brit mutáció, illetve a lakosság oltási hajlandósága alapján az is kérdéses, hogy a kormányzat el tudja-e érni a kívánt (60%-os) átoltottsági szintet. De kérdéses a keleti vakcinákba vetett bizalom miatt is. Hiába a miniszterelnöki fenyegetés — miszerint, ha valaki nem fogadja el a felkínált vakcinát, akkor mehet a sor végére. A portfolio.hu által készített különböző forgatókönyvek szerinti nyitási görbék alapján mindenesetre kb. másfél hónap időbeli különbség mutatkozik a 60%-os szint elérésében aszerint, hogy csak nyugati vakcinákkal oltunk, vagy a keleti vakcinák teljes kontingesét kihasználjuk. A nyugati vakcinák folyamatosan és egyre növekvő számban érkeznek, az átoltottságot elsősorban ezek fogják biztosítani.

Az is alapvető, hogy a nyitás időpontjáról nem a lakosságnak kell döntenie. Ez egy szakmai kérdés, és nem csak az egészségügyre tartozó probléma.

Erre újabb százmilliókat költeni nemzeti konzultáció címén egész egyszerűen bűn akkor, amikor folyamatosan növekszik a tartósan munkanélküliek száma, teljes ágazatok mennek tönkre és egyébként az emberek alapvető kérdésekkel sincsenek tisztában az oltási tervet illetően.

Szerintem megfontolandó a 60+ korosztály beoltását követő óvatos, lépésenként történő nyitás és az egészségügy megnyitása a nem covidos betegek előtt, az egy éve várakozók mielőbbi ellátása érdekében. Mindenképpen megfontolandó újabb elsőbbséget élvező csoportok meghatározása az oltási tervben, itt például a pedagógusokra gondolok. A középiskolások lassan másfél éve otthonról tanulnak: ez mind mentálisan mind a tanulás szempontjából nagyon hosszú idő, a nyitást ezen a fronton indokoltnak tartom, akár már most is, elsősorban az érettségiző osztályok alkalmankénti, rotáción vagy más elven való iskolába engedésével.

Mi a helyzet az oltási tervvel?

Nem biztos, hogy hibás vagy vitatható, ami a magyar oltási tervben le van írva. Legutóbb az Országos Kórházi Főigazgatóság kiszivárgott anyagai alapján korrektül megtörtént az oltópontok és szükségleteik meghatározása, de például az oltandók listájával akadtak gondok, illetve az egyes oltópontokon tömegesen jelentek meg a páciensek az oltásra. A hiba forrása sok minden lehet.

A fő probléma itt is az, hogy a terv titkos. Teljesen abszurd, hogy a titkosságra vonatkozó információ is titkos volt hónapokon át. Sokáig úgy tűnt – valószínűleg így is volt – hogy nincsen oltási terv. Január elején aztán kiszivárgott (!!) egy hét pontból álló lista a beoltandók prioritási sorrendjével, oltási terv elnevezéssel. Ez már rémisztő volt, annak ellenére, hogy az látható, hogy mind az oltóanyaggal kapcsolatos logisztikai kérdéseket, mind a bevonandó szakemberek körét, oltópontok meghatározását illetően van jelentősége annak, hogy milyen vakcinával oltunk. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen tervet nem szégyen folyamatosan felülvizsgálni és változtatni a tapasztalatok alapján.

A kormány mégis szégyenlős: van oltási terv, csak nem megismerhető. Miért nem? A legtöbb EU-tagállamban, de még a baráti Lengyelországban sem titok, mi alapján és hogyan történik majd ez az egyedülállóan tömeges oltás.

Az ECDC által közzétett, kérdőíves technikával készült, az EGT-tagállamok oltási terveit összegző dokumentumból a magyar oltási terv pár elemét vissza tudjuk fejteni, illetve korlátozottan össze tudjuk vetni más tagállamok terveivel. Így megtudhatjuk, hogy a kormány válaszai alapján Magyarországon elegendő raktárkapacitás áll rendelkezésre a vakcinák tárolásához, mint ahogy a hűtési lánc és a szállítás is biztosított és az oltás beadó egészségügyi munkaerő is kellő mennyiségben áll rendelkezésre. (A tagállamok majdnem fele jelenleg is kihívásokkal néz szembe bizonyos területeken, de Hadházy Ákos mai facebook posztja alapján Magyarországon sem biztos, hogy minden gördülékenyen megy.) A válaszok alapján a pazarlást a kormányzat nem díjazza, sőt, a hivatalosan öt adagos Pfizer-ampullából a gyártó közlése szerint kinyerhető hatodikat is törekszünk hasznosítani.

Magyarország számos kérdésre nem adott választ, így nem találjuk a magyar állásfoglalást a személyenként szükséges két oltás közötti időszak növeléséről, de az eddigi számok alapján látszik, hogy az első körben beoltottak számára a második oltóanyagot félretették – vannak tagállamok, akik az elsőkörös oltásba vonnak be minél több embert, és a két oltás közötti időszakot növelik meg akár 42 napra. Itt is látszik, hogy nem kell mindent kritikával illetnünk, ez egy fontos, a hatásosságot is befolyásolni képes elem, amely esetén Magyarország az eredeti forgatókönyvnél marad.

Ha megvizsgáljuk az egyes tagállamok oltási terveit, akkor láthatjuk, hogy az EU -tagállamokban nagyjából azonos a sorrendiség, illetve a legfrissebb jelentés szerint is a legtöbb országban már elkezdődött az idős, illetve a krónikus betegségekkel rendelkező népesség átoltása. Az ECDC frissített riportja alapján, amely egyúttal hangsúlyozza a nemzetközi összehasonlítás lehetőségének korlátozottságát, az átoltottság tekintetében hazánk az átlagosan teljesítő tagállamok között van. Regisztráció pedig a legtöbb EU-tagállamban létezik. Ez nem önmagában rossz.

A magyar regisztrációval ugyanaz a probléma, ami az összes eddig felsorolt kérdés esetében a gátló tényező volt: az, hogy a kormány hosszú ideig nem döntötte el, vagy nem vallotta be az oltási regisztráció funkcióját, hogy egymásnak ellentmondó információk születtek a regisztráció szükségességével kapcsolatban, és ezek a bizonytalanságok máig sem oszlottak teljesen el.

A kormány szereti saját erejét jogszabályokon keresztül fitogtatni, ha valamit, akkor a regisztrációt mint eszközt mindenképp jogszabályba kellett volna foglalnia – a járványügyi ellátás ugyanis az egészségügyi törvény szerint az alapcsomag része, mindenkinek jár, jogviszonyra vagy más egyéb körülményre tekintet nélkül. Semmi nincs, ami előírná, hogy az egyes prioritási csoportokon belül egy regisztrált állampolgár előbb kaphat oltást, mint egy nem regisztrált.

Ami a legfontosabb az ECDC által feldolgozott oltási terveket illetően, hogy 24 tagállam nyilatkozott úgy, hogy valamiféle tájékoztatást előkészített, most fogalmaz, vagy legalább tervez – Magyarország egyik kategóriába sem sorolta magát. Pedig nagyon fontos lenne a hezitálók meggyőzése, az oltási kampány sikeressége múlthat a megfelelő kommunikáción. Ez alapján összefoglalva úgy látom, hogy a bizalmat az oltással és annak lebonyolításával kapcsolatban az tudja megnyerni, aki átláthatóan és érthetően kommunikál, transzparensen működik. Nem kellene, hogy az oltás politikai kérdés legyen, de eredendően azzá válik. Mert nem a vakcinák mentén szakadt ketté a világunk, hanem a mögötte felsejlő politikai berendezkedések mentén. A magyar népesség vakcina-preferenciái alapján alapvetően a demokratikus környezetben intézményesült szaktudásra voksol. Ez azért valahol megnyugtató.

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán