Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A fideszesek több tévéhíradót néznek az ellenzékieknél, de alig hallottak a KESMA-ról

A járvány a tévéképernyők elől az internet elé terelte az idősebbeket, a közmédia még mindig dobogós, és már a népesség öt százaléka támogat önkéntesen valamilyen újságot. A Mérték Médiaelemző Műhely a Medián Közvéleménykutatóval közösen idén is elkészítette a politikai tájékozódás forrásait vizsgáló felmérését, amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) online eseményén mutattak be kedden délután.

Több karantén, több olvasás

Amint arról a Mércén is szó esett tavasszal, a koronavírus-járvány, a nyomában járó bezárkózás és információéhség különleges, új viszonyokat teremtett a médiafogyasztáshoz, ezen belül pedig a hírek iránti érdeklődésnek. Ám hiába tűnt akkor úgy, hogy a járvány némiképp értelmet, valódi funkciót és perspektívát adhat a hírtelevíziózásnak, azon belül pedig a közszolgálati tévéknek Európa-szerte, ez a Mérték friss kutatása alapján utólag csak rövid fellángolásnak tűnik. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a többéves tendenciának megfelelően a közönség televízióhoz eddig ragaszkodó része is – az idősebbeket is ide értve –  „elindultak” az internet irányába, ennek a folyamatnak pedig újabb lendületet adott a járvány által kikényszerített izoláció.

A járvány azonban nemcsak a tévénézők elvándorlását, hanem a politikai érdeklődés, az információigény növekedését is magával hozta. A kutatók kérdéseire majdnem minden második válaszadó mondta azt, hogy „nagyon” vagy „közepesen” érdeklődik a politika iránt, ami egyértelmű növekedést jelent az előző évekhez képest, hiszen a Mérték és a Medián 2015 óta elvégzett felméréseiben rendre 34-36 százalék volt ez az arány.

A fideszesek tévéznek, az ellenzékiek neteznek

Ahogyan a megelőző években, úgy a kutatás ezúttal is érzékletesen szemlélteti, hogyan válnak szét a médiafogyasztási szokásaink a politikai törvésvonalak mentén. Igen plasztikus példáját adja a kormánypárti-ellenzéki polarizációnak az, hogy gyakorlatilag teljesen ellentétes mértékben használja a két „tábor” a televíziót és az internetet politikai tájékozódásra: míg a fideszesek körében 64:23 százalék a tévé javára, az ellenzékiek körében 26:59 százalékkal nyert az internet abban a tekintetben, hogy az összes hírforrás közül melyiket milyen gyakran választják. A kutatók szerint az, hogy az ellenzékiek jóval nagyobb arányban fordulnak az internet felé, minden bizonnyal összefügg a hagyományos csatornákon az elmúlt években bekövetkezett kormányzati térfoglalással. Ezzel együtt azt is leszögezték, minél fiatalabb az adott korcsoport, annál elsöprőbb az internet választása, és annál jelentéktelenebb a televízióé.

Az egyes televíziók versenyében egyébként figyelemre méltó, hogy a nemrég újabb belsős beszámolók és hangfelvétel miatt ismét botrányba keveredett állami tévé a megkérdezettek bevallása alapján még mindig dobogós az esti híradóiban politikai hírekről beszámoló két nagy kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 mögött – többek között az ATV-t és a Hír TV-t is maga mögé utasítva.

Nemcsak a televízió vesztett népszerűségéből: a „komoly” híreket egyre kevésbé keresik az emberek a – 100 százalékban kormányközeli tulajdonoshoz tartozó – megyei újságokban, és aki olvas is ilyet, az a kutatási adatok szerint jóval nagyobb eséllyel szimpatizál a Fidesszel.

Bár a felmérés elsősorban a tájékozódás forrásait kutatta, tehát azt, hogy ki mit olvas/néz/ hallgat, de az is jól látszik a felvett adatokból, hogy nemcsak a hírforrások kiválasztását, de a hírek értelmezését, értékelését is jelentősen befolyásolja, ki melyik politikai oldalnak „szurkol”. Az nyilván kevésbé meglepő, hogy a kormánypárti szavazók előnyben részesítik és hitelesebbnek tartják a kormányközeli médiumokat, az viszont már érdekesebb, hogy miért ragaszkodnak az események kormánypárti értelmezéséhez, ha eközben a kormány narratívájával ellentétes hírforrásokkal is találkoznak.

A kutatás ennek megértéséhez is bőségesen ad támpontokat: kiderült például, hogy

a kormánypárti szavazók igen nagy hányada gondolja úgy, hogy az ellenzéki sajtó jellemzően valótlan állításokkal próbálja lejáratni a kormányt és azok is többségben vannak ebben a körben, akik bosszantónak találják, hogy milyen sok helyen jelennek meg a Fidesz tevékenységét negatívan bemutató információk.

Az is figyelemre méltó továbbá, hogy bár a kormánypárti szavazók nagy része is azt gondolja, hogy a médiának nem propagandaként kellene viselkednie, az ő körükben mégis jóval magasabb az átlagosnál (28 százalék) azok aránya, akik „teljes mértékben” vagy „inkább” elfogadhatónak tartják az ilyen gyakorlatot, mondván, ilyen mindkét oldalon előfordul.

Érdekesség, hogy mindezek mellett vannak közös nevezők is ellenzéki és fideszes hírfogyasztók között: az összes megkérdezett  többsége (57 százalék) egyetért például abban, hogy minden nagyobb hírforrás valamelyik politikai oldal befolyása alatt áll. A közvélemény abban is lényegében megegyezik, hogy ma Magyarországon a Fidesznek nagyobb befolyása van a médiában, mint az ellenzéknek: a válaszolni tudók 82 százaléka gondolja így; azt pedig, hogy az ellenzéki vélemények dominálnak, csak 5 százalék feltételezi. Még a kormánypárti szavazók 65 százaléka is egyetért azzal, hogy a Fidesznek van nagyobb befolyása a médiában.

Így vehetik el az idősektől a Klubrádiót

A kutatás külön figyelmet szentelt a közelmúlt médiapiaci változásainak: a legnagyobb földindulást természetesen az Index szerkesztőségének távozása okozta.

A tájékozott olvasók 18 százaléka bojkottálja a portált az eset óta, 23 százalék pedig ritkábban olvassa, mint korábban. Ha ugyanezt a korábbi olvasók arányában vizsgáljuk, az derül ki, hogy 28 százalék teljesen elfordult az Indextől, 35 százalék ritkábban kattint rá, de még mindig olvassa és 37 százalék azok aránya, akik változatlanul olvassák a hírportált.

A felmérés megkísérelt képet kapni a meglehetősen bizonytalan jövő elé néző Klubrádió (a Médiatanács nem fogja automatikusan megújítani a rádió frekvenciáját a jövő év elején) helyzetéről is. A válaszok alapján a Klubrádiót jelenleg tájékozódási forrásként használók körében 31 százalék azok aránya, akik biztosan hallgatják majd az interneten is. Azonban jól érzékelhető a rádió esetleges eltűnésének súlya is az offline térből: a rádió hallgatóinak közel fele ugyanis az 50 éves és idősebb korosztályból kerül ki, a várható hallgatottságot pedig jócskán befolyásolja a digitális írástudás hiánya: a jövőben az 50-59 évesek 46 százaléka, a legalább 60 éveseknek pedig csak 31 százaléka biztos benne, hogy az interneten is hallgatni fogja.

A kutatás még egy érdekességre világít rá a médiapiaci felfordulásokkal kapcsolatban: bár nem a közvetlen közelmúlt fejleménye, hogy 2018 végén létrejött a kormányközeli Közép-európai Sajtó- és Médiaalapítvány (KESMA), annál meghökkentőbb, hogy csupán a felnőtt népesség negyede hallott a médiaholdingról. A kormánypárti szavazók körében még az átlagosnál is alacsonyabb szintű a tájékozottság ezen a téren: csak 16 százalékuk hallott róla.

Egyre többen adományoznak

A kutatás egyik konklúziója, hogy az Index szerkesztőségének felmondása és a Telex megalakulása áttörést jelenthet a hírek iránti fizetési hajlandóság alakulásában. Közéleti napi vagy hetilapra a népesség 8 százaléka fizet elő, de ami még fontosabb, hogy – bár az önkéntes adományozás viszonylag új műfaj –  már 5 százalék támogat alkalmilag vagy rendszeresen valamilyen sajtóterméket. Köztük egyértelműen többen vannak az ellenzékiek, akiket a válaszok alapján az motivál ebben, hogy fennmaradjanak kormánytól független médiumok és mindenki számára elérhetők maradjanak az általuk szolgáltatott tartalmak.

A kutatás a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával készült.

A kutatás prezentációja megtekinthető a FES Facebook-oldalán:

Címlapkép: MTI/Illyés Tibor