Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Valaki szólhatna Orbán Viktornak is: hagyják békén a gyerekeinket!

Tegnap a miniszterelnök egy új középiskolai épület átadásán méltatta az egyházi intézmények állami támogatását, és közben Gyökössy Endre református lelkész, író-költő után szabadon azt találta mondani:

„arra kaptuk a keresztény szabadságot (…), hogy homo christianusoknak neveljük” a gyermekeket, hitükért, családjukért, nemzetükért és embertársaikért elkötelezett embereknek.

Ugye emlékszünk még – hisz nem volt olyan régen – hogy a miniszterelnök érces hangon közölte:

„hagyják békén a gyerekeinket”.

Akkor a miniszterelnök a Meseország mindenkié című könyv kapcsán nyilvánult meg így, mondván: a magyarok ugyan „türelmesen, toleránsan” kezelik a jelenséget (mármint a homoszexualitást), de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni.

Ez a vörös vonal lenne Orbán szerint ugyebár a mesekönyv felolvasása gyermekeinknek, ami egyenértékű lenne tehát az ifjú és romlatlan elmék homoszexuális propagandával való megmételyezésével.

Értsd: egy olyan mesekönyv felolvasása a vörös vonal, amely stigmatizált vagy kisebbségi csoportokhoz tartozó szereplők felvonultatásával mutatja be a társadalom sokszínűségét (nem lehet elégszer elmondani, hogy a kötetben nem csak királyfi vesz feleségül királyfit, de roma, mélyszegénységben élő, bántalmazott vagy éppen örökbefogadott hősökkel is találkozhatnak a gyerekek).

És akkor hogy viszonyul mindehhez Orbán tegnapi eszmefuttatása a homo christianusok neveléséről? Az nem számít vörös vonalnak, ha a miniszterelnök akarja megmondani, hogyan kéne nevelnünk a gyerekeinket?

Egyrészt ugyebár vallásszabadság van, szóval szabadon dönthet bárki arról, hogy akarja-e keresztényi szellemben nevelni a gyerekét vagy sem, és persze ezzel párhuzamosan akarja-e mondjuk egyházi iskolába járatni őt (bár erre sok helyen épp azért nincs lehetőség, mert az önkormányzatok az oktatási rendszer kiszipolyozásának következtében sok helyen épp az egyházaknak adták át iskoláikat, mert nem tudták fenntartani őket…).

De ez a legkisebb gond. Ami ennél sokkal fájóbb, az a kettős mérce, amit Orbán alkalmaz.

Az állam által támogatott egyházi nevelés ugyanis ezek szerint a miniszterelnök áldását élvezi, szemben az épp általa megbélyegzett sokszínűséggel és toleranciával szemben.

Ha komolyan vesszük Orbán szavait, akkor határt von e sokszínűség és a keresztényi szellem közé, előbbit kirekesztve, utóbbit kizárólagosan elfogadható nevelési elvvé magasztosítva. Nem nagyon akarnék mások nevében nyilatkozni, de szinte kizártnak tartom, hogy ez a fajta megkülönböztetés keresztényi gondolat lenne.

Persze, nem először mutatja meg a miniszterelnök, hogy számára a Magyarok (így, nagybetűvel) kizárólag a saját híveit, elveinek vak követőit jelentik.

Hitükért, családjukért, nemzetükért és embertársaikért elkötelezett gyermekek nevelése – most éppen ez az a szép gondolat, amivel Orbán egy kicsit fényezni akarja kormánya elért érdemeit az oktatás területén.

Félreértés ne essék: nem a hitükért, családjukért, nemzetükért, embertársaikért elkötelezett gyerekek nevelésével van a baj, dehogy. Fontos, hogy ezen értékek megjelenjenek minden gyerek életében.

De az valahol már-már komikus, ha a miniszterelnök papol embertársaikért elkötelezett gyerekek neveléséről, amikor nemrég még egy olyan könyv ellen ágált, amely a legsérülékenyebb csoportok melletti szolidaritásra nevel.

És ne felejtsük el: ez az a kormány, amely lecsökkentette a tankötelezettségi korhatárt 16 évre, így gyerekek százait, ezreit löki ki a semmibe, megpecsételve a sorsukat. Ez az a kormány, amely elfogadta a Tajgetosz-törvényt, semmibe véve megannyi sajátos nevelési igényű gyermek jogát a képességeihez mérten legjobb minőségű oktatáshoz. Ez az a kormány, amely szisztematikusan rombolta szét a szakképzést, felőrölte az iskolák autonómiáját, központosította és egyben kivéreztette az intézményeket. Ez az a kormány, amely propagandával tömte tele a Nemzeti alaptantervet és a tankönyveket, és amely monopolizálta a tankönyvpiacot. Ez az a kormány, amely… Tényleg, nem is akarom folytatni, annyit írtam már az oktatási rendszer rendellenességeiről,  egyenlőtlenségeket növelő igazságtalanságairól, hogy magam is unom.

De igen, 10 év oktatáspolitikáját tudja felvillantani Orbán Viktor, aki egyben akkora gyermekszakértő is, hogy nem rest megfogalmazni ajánlásokat, például a homo christianusok neveléséről, és egyes mesekönyvek elutasításáról.

Szóval tegyük fel végre a kérdést a miniszterelnöknek: kinek kéne békén hagynia a gyermekeinket?

Címlapkép: MTI/Szigetváry Zsolt