Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Mert megint itt tartunk: nem, nincs olyan, hogy cigánybűnözés

Csütörtök este rég nem látott számban gyűlt össze a magyarországi szélsőjobboldal a budapesti Deák Ferenc téren. A karlendítéstől kezdve, a „ria, ria, Hungárián” át, az „igenis van cigánybűnözésig” volt minden, amire egy ilyen eseményen számíthatunk. Csupán a rendőrség totális tétlensége volt némileg meghökkentő, tekintve, hogy a rendezvényen való részvétel a veszélyhelyzet miatt elvileg szabálysértésnek minősült.

A Mi Hazánk képviselői a felvonulás elején arról beszéltek, ha a rendőrség nem teszi azt, amit ők helyesnek vélnek – azaz nem lépnek fel fokozott erőszakkal és jelenléttel a roma származásúakkal szemben -, akkor ideje „saját kézbe” venni a dolgot.

Most, hogy újra és teljesen büntetlenül uszíthatnak politikusok a cigányság ellen, és vonulhat végig Budapest belvárosán több száz ember rasszista rigmusokat skandálva, ideje ismét beszélni a „cigánybűnözés” fogalmáról, és arról, miért is rettenetesen veszélyes az, ha az újra teret nyer a közbeszédben.

A szélsőjobb rasszista demonstrációja hivatalosan kegyeleti megemlékezésként volt meghirdetve (legalábbis az azon résztvevő fociszurkolók részéről, a Mi Hazánk „a bűnözés elleni felvonulásként” hirdette), mellyel a múlt szombaton késelés áldozatául esett két fiatal értelmetlen és rettenetes halálát gyászolták a megjelentek.

Május 22-én, szombat hajnalban Budapesten, az V. kerületi Deák téren több ember összeverekedett, és egy 16 és egy 21 éves férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életüket vesztették. A kiérkező nyomozók rövid időn belül elfogták a feltételezett elkövetőt, a 18 éves Cs. Krisztiánt, valamint a bűncselekmény helyszínétől 300 méterre egy autó alá dobva megtalálták a bűncselekmény elkövetésének eszközét, egy kést.

Cs. Krisztiánt több emberen elkövetett emberölés bűntett gyanúja miatt a rendőrség gyanúsítottként kihallgatta, és őrizetbe vétele mellett indítványozta letartóztatását. Az üggyel összefüggésben összesen 9 embert állítottak elő, a 19 éves J. Dánielt és J. Marcellt pedig őrizetbe vették, esetükben csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntett megalapozott gyanúja miatt kezdeményezték a letartóztatást.

Hivatalos, rendőrségi források alapján eddig ennyit tudunk a Deák téri gyilkossággal kapcsolatban. A Bors és a Blikk további részletekről írt, amelyek alapján ellentmondásos információk keringtek az interneten az elkövető hátteréről: a Blikk még szombaton azt állította, hogy Cs. Krisztián intézetben élt, az édesanyja viszont hétfőn a Borsnak azt nyilatkozta, fia csak néhány napra, egy azóta megoldódott családi probléma miatt került otthonba, különben vele nevelkedett.

Csütörtök estére szurkolói csoportok megemlékezést szerveztek a két áldozat emlékére, mivel egyikőjük, Gergely, az Újpest/Vízművek szurkolója volt, míg a fiatalabb, László a REAC-nak drukkolt.

Az elkövetők feltételezett származása miatt a Jobbikból kivált, hivatalosan 2018-ban megalakult, magát „nemzeti radikális pártként” minősítő Mi Hazánk Mozgalom azonnal rátelepült a meghirdetett megemlékezésre: a szélsőjobboldali párt alelnöke, Novák Előd „Tégy a magyargyűlölet ellen!” felkiáltással invitálta támogatóit egy felvonulásra „a bűnözés ellen”. A gyülekezőt az Országos Roma Önkormányzat épülete elé hirdették meg, onnan akartak átvonulni a Deák térre, hogy csatlakozzanak a szurkolói megemlékezéshez.

A felvonulást meghirdető posztjában Novák úgy fogalmaz, hogy „a lincselő hordák már Budapesten is garázdálkodhatnak”, emiatt ideje „a csendőrség visszaállításának”, valamint megismétli a párt álláspontját a „szibériai bérrabtartás” szükségességéről. Fülöp Erik, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője is Szibériát emlegette, a párt elnöke, Toroczkai László pedig Novákkal egyetemben előrángatta az örökzöld „cigánybűnözés” kifejezést. (Mivel utóbbi ezt két Facebook-posztban tette, ezért kipontozta a szókapcsolatból a „cigány” szót – a Mi Hazánk gyakran  emlékezteti a követőit a közösségi oldal „cenzúrájára”, aminek következtében valószínűleg törölnék Novák posztjait, ha teljesen kiírta volna a rasszista kifejezést.)

Toroczkai saját oldalán arról ír, bár „a kormány tagadja, az internetes balliberális véleményterror pedig cenzúrázza, de hazánkban egyre durvábban tombol a cigánybűnözés”. A pártelnök szerint „vidéken újra egyre hevesebben tombol a bűnözés, a terror, amely most már Budapest belvárosát sem kerüli el”. Ezért aztán „az egész igazságügyi és büntetés-végrehajtási rendszerünket drasztikusan át kell alakítani, szükséges a szibériai bérrabtartás, a halálbüntetés, és minden eszköz, amellyel kivonhatjuk az ilyen sátáni lelkű bűnözőket a magyar társadalomból!

Ezek a gondolatok ismerősek lehetnek bárki számára, aki végigkövette a magyar belpolitika elmúlt nagyjából 15 évét, de konkrétan a „cigánybűnözés” kifejezés már jó pár éve kiszorult a közbeszéd fősodrából.

A Google adatai szerint 2009 februárjában volt kiugróan magas azoknak az internetes kereséseknek a száma, amelyek tartalmazták a szót, azóta pedig folyamatosan csökken. Nagyjából 2014 óta, úgy tűnik, az interneten legalábbis elenyésző a témával kapcsolatos érdeklődés.

Jelenleg is mintha egyedül a Mi Hazánk igyekezne feltámasztani a cigányság egészét bűnözőkként megbélyegző kifejezést, azonban a 2000-es évek tapasztalatai alapján mégis érdemes számba venni, milyen következményei lehetnek az effajta, tragédiát követő gyűlöletkeltésnek.

A „cigánybűnözés” kifejezés a magyar nyilvánosságban 2006 után kezdett feltűnően elterjedni, és a közbeszéd „bevett” elemévé válni, annak ellenére, hogy már a 70-es, 80-as években a jogi-kriminológiai rendőrségi diskurzusban használatos volt, és bizonyos híradásokban és bűnügyi műsorokban is megjelent. 1971 és 1989 között ugyanis a kriminálstatisztikában számon tartották a cigány elkövetőket, annak ellenére, hogy az etnikai hovatartozást akkor sem – ahogy most sem – lehetett objektív, nem önbevalláson alapuló tényezők alapján megállapítani. A rendőrség az ügyészség akkori útmutatása alapján állapította meg, hogy cigány származású-e az elkövető, eszerint

cigány az: aki cigány közösségben él, bejelentett lakása formális, rendszeresen vagy idényjelleggel vándorol, letelepszik, de munkát nem vállal, életmódjában a cigány hagyományokat követi — leányszöktetés, vásárlás, vérbosszú  […] —, illetőleg a bűnelkövetés módszerei hagyományosan cigány módszerek.

Ezt az objektivitást abszolút nélkülöző, előítéletes rendőrségi gyakorlatot 1989-ben felszámolták, és fontos kiemelni, hogy a bűnelkövetők etnikai hovatartozását azóta sem rögzíti semmilyen hivatalos statisztika. Magyarországon egyetlen módon lehet etnikai adatot nyilvántartani, mégpedig a KSH önbevalláson alapuló népszámlálási adataiban – ahol bárki romaként lehet nyilvántartva, aki annak vallja magát, és fordítva.

Jellegzetesen cigány bűnelkövetésről és bűnözőkről már csak ezért sem lehet beszélni, hiszen ilyen típusú kategorizálásra egyszerűen nem állnak rendelkezésre adatok. Miért terjedt el mégis a „cigánybűnözés” kifejezés 2006 után?

Juhász Attila 2010-es tanulmánya szerint a „fogalom rendszerváltás utáni karrierje 2005 első hónapjaiban kezdődött”, amikor a Tomcat néven elhíresült Polgár Tamás blogger és provokátor az MTV műsorában vitázott György Péter esztétával egy Oláh Action elnevezésű, cigányok kiirtását szimuláló számítógépes játékról. Polgár a vitát követő hónapokban is „a cigányság egyes csoportjainak bűnözésre való determináltságát hangoztatta”, aminek következtében közéleti vita bontakozott ki. Juhász értékelése szerint ekkor kezdett el terjedni a „cigánybűnözés” szó.

Elterjedését nagyban segítette az ún. Mortimer-ügy: 2005 májusában egy szakközépiskolás fiú a 21-es busz budai, Várfok utcai végállomásánál szamurájkarddal életveszélyesen megsebesítette a 15 éves, roma származású Patai Józsefet. A közbeszédben rögtön rasszista indíttatású bűncselekményként terjedt el az eset, és antirasszista demonstrációt is meghirdettek, amire Polgár Tamás és Toroczkai László ellentüntetést szervezett. De rövid időn belül kiderült, hogy az elkövető Gyurcsa Mihály is roma származású volt.

2006 októberében egy jóval tragikusabb eset, az olaszliszkai gyilkosság kapcsán került elő újra a fogalom: Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a helyiek meglincselték, miután tévesen azt gondolták, elütött egy 11 éves kislányt, aki valójában csak átfutott az autó előtt, majd beesett az árokba. Szögi azért szállt ki az autójából, ahol saját két kislánya is utazott, hogy megnézze, jól van-e a lány, ekkor támadt rá a lány bátyja. Az ügy óriási felháborodást keltett, és a Jobbik 2006 decemberében elindította a Ciganybunozes.com oldalt. Juhász Attila szerint

„Ekkor történt a következő jelentésváltozás: a médiában a cigányokról korábban alkotott, butaságot, munkakerülést, tyúktolvajlást, de összességében ártalmatlanságot sugalló sztereotípia megváltozott, és a nyilvánosságban kibontakozott az agresszív, veszélyes, gyilkos cigány képe.”

2007 nyarán megalakult a Magyar Gárda, amivel a Jobbik saját állítása szerint „megoldást” kínált a felkorbácsolt etnikai feszültségekre: a végül 2009-ben jogerősen feloszlatott paramilitáris szervezet azzal indokolta létezését és megfélemlítő demonstrációit, hogy azokra a „többség védelme érdekében” van szükség. A Jobbik hasonló módon használta fel 2006-tól kezdve a „cigánybűnözés” gondolatát kampányüzenetként, az igazság egyedüli kimondójaként pozicionálva magát.

A „cigánybűnözéssel” kapcsolatos diskurzus  2009-ben hágott a tetőfokára, a Cozma-gyilkosság után. A gyilkosság 2009 februárjában történt: Marian Cozma román válogatott kézilabdázót egy tömegverekedés során három roma származású elkövető halálosan megsebesítette egy veszprémi szórakozóhely előtt. Cozma több csapattársa is megsérült az összetűzés során.

Már a gyilkosság után néhány hónappal leforgattak egy fikciós dokumentumfilmet Szíven szúrt ország címmel a tragédiáról, a film ősbemutatóján „a közönség konzekvensen megtapsolta a film azon szereplőit, akik szerint van „cigánybűnözés”, és kifütyülte azokat, akik szerint nincs” – írja Juhász. Az akkori közhangulatot jól példázza az a tanulmány, melyet Karácsony Gergely és Róna Dániel készítettek 2010-ben, amelyből kiderült, a többség fontosabb kérdésnek tartotta a Cozma-gyilkosságot és az olaszliszkai lincselést, mint az európai parlamenti választást.

Ugyanakkor viszont a romák ellen 2008-2009-ben elkövetett rasszista indítékú gyilkosságsorozat, amely hat halálos áldozatot követelt, nem határozta meg ennyire a közbeszédet.

2008 novembere és 2009 augusztusa között kilenc alkalommal támadtak romákra Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel egy neonáci elveket valló baráti társaság tagjai, akikről később kiderült, hogy kifejezetten egy cigány-magyar etnikai konfliktus kirobbantását kívánták elérni. Az ötödik, Nagycsécsen elkövetett támadás során lett először halálos áldozata a csoport tevékenységének, Illés Évát és sógorát, Nagy Józsefet a támadók fejbe lőtték. A nagycsécsi támadást négy további követte, Tiszalökön Kóka Jenőt, Tatárszentgyörgyön Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Kislétán Balogh Máriát gyilkolták meg.

A gyilkosságsorozat a mai napig a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy milyen következménye lehet az etnikai konfliktusok tudatos kiélezésének: a tettesek ugyanis saját bevallásuk szerint először olyan településeket kerestek fel, amelyekről a sajtó ilyen konfliktus miatt cikkezett. Annak ellenére, hogy ez a közelmúlt páratlanul súlyos gyilkosságsorozata, nem jött létre olyan konszenzus a többségi társadalomban és a politikában sem, amely elítélné, mementóként kezelné ezt a tragédiát, és a közös felelősség kérdése sem merült fel az üggyel kapcsolatban.

A Jobbik, és feloszlatásáig a Magyar Gárda, azt követően pedig annak utódszervezete, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület a gyilkosságokat követően is folytatta a „többség védelmében” szervezett erődemonstrációit, melynek során megszálltak olyan településeket, ahol etnikai alapú konfliktust gyanítottak. Ennek volt emlékezetes pontja, amikor 2011-ben a Heves megyei Gyöngyöspatán a Jobbik és az Eszes Tamás vezette Véderő tartott felvonulást, miután a helyi Jobbik vezetője, Juhász Oszkár szerint egy helybéli idős ember azért lett öngyilkos, mert megtudta, árvízkárosult cigány családok költöznek az utcájukba.

De ne feledkezzünk meg a Polgár „Tomcat” Tamás által vezetett „Tolvajkergetőkről” se, akik 2011-ben alakultak „civil közrendvédelmi kezdeményezésként”. A Tolvajkergetők saját állításuk szerint biciklitolvajokat „füleltek le”. Bár ők maguk elutasították az önbíráskodás vádját, az ügyészség pont amiatt emelt ellenük vádat 2015-ben, miután egy biciklitolvajt (aki egy olyan biciklit lopott el, amit Polgárék helyeztek el a Széna téren, mozgásérzékelővel ellátva) felkutattak, majd kiprovokálták, hogy rájuk támadjon. Polgárt az ügy miatt jogerősen másfél év, négy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, társait két évre próbára bocsátották.

Ezeknek az éveknek a legmeghatározóbb következménye egyértelműen a Jobbik előretörése lett. A párt, amely 2006 előtt még elhanyagolható támogatottsággal rendelkezett, a 2010-es országgyűlési választásokon már a Fidesz-KDNP és az MSZP után a harmadik legtöbb szavazatot szerezte. És bár azóta jelentősen változott a párt profilja, ahhoz nem fér kétség, hogy a „cigánybűnözés” napirenden tartásával és a társadalmi feszültségek tudatos szításával nemcsak jelentős politikai előnyre tett szert, de az uszító jellegű retorika és akciók arculatának, üzenetének meghatározó elemévé váltak.

Látszólag ezt a politikai előnyt szeretné most a Mi Hazánk is magáénak tudni egy, a közbeszédből azóta valamelyest kikopott gondolat újraélesztésével. De akkor tegyük fel a kérdést: létezik olyan, hogy „cigánybűnözés”?

Korábban már szó esett arról, hogy az elérhető adatok, statisztikák erre nem adnak választ, azaz objektív tényezőkre alapozva lehetetlen lenne azt mondani, hogy létezik. 2014-ben viszont Kerezsi Klára kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet főtanácsosa Gosztonyi Mártonnal és Polák Attilával közösen jegyzettA roma és nem roma együttélés konfliktusai, kriminális vonatkozásai” című tanulmányában megbirkózott a kérdéssel, az abból levonható válasz pedig a következő volt: nem, nem létezik.

A kutatásban Kerezsiék a rendelkezésre álló magyar statisztikákból, a 2001-es és 2011-es népszámlálási adatokból dolgoztak. Kiválasztották azt az 513 magyar települést, ahol 2011-ben a lakosok közül legalább százan cigánynak vallották magukat, és megvizsgálták, hogy ezeken hogy alakultak a bűnözési statisztikák az eltelt tíz évben – mivel ezen az 513 településen élt akkor a magyar társadalom kétharmada, ezért ez kellően nagy mintát jelentett.

Az eredmények alapján egyrészt kiderült, hogy a 2000-es években a regisztrált bűncselekmények száma folyamatosan csökkent, másrészt, hogy az országban pont ott követik el a legtöbb bűncselekményt, ahol a cigányok aránya elmarad az országos átlagtól, a bűnözés Magyarországon is, ahogy a világban általában, inkább városi jelenség.

A hazai bűnözést a települési fejlettség, a zsúfoltság, az anonimitás, a számosabb bűnelkövetési alkalom generálja, és nem egy kisebbségi népcsoport feltételezett bűnelkövetési hajlama” – idézi a 444 cikke a tanulmány következtetését.

Amit tehát egykor a Jobbik, ma pedig már a Mi Hazánk állít a tipikusan roma származású elkövetőkről és bűncselekményekről – hogy körükben nagyobb arányban fordul elő bűnelkövetés a többségi társadalomhoz képest, és hogy tipikusan nem romákkal szemben követik ezeket el -, az egyszerűen nem áll a realitás talaján. Arra viszont tökéletes, hogy egy borzalmas gyilkosságot kihasználva politikai tőkét kovácsoljon belőle a szélsőjobb, miközben az önbíráskodás „szükségességének” emlegetésével jelentős veszélynek tesz ki egy eleve a társadalom szélére szorított kisebbséget.

Az önbíráskodásra való felszólítás újbóli megjelenése ismét a feljogosultság érzését nyújthatja az arra fogékonyaknak: azt üzeni, ha a rendőrség nem csinál semmit, akkor nekik kell cselekedniük. Ez a típusú felelősségérzet közösséget kovácsol – egy olyan közösséget, amelyben akár a bűncselekmény elkövetése is elfogadható annak érdekében, hogy megvédjék magukat a képzelt ellenségtől.

A cigánysággal szembeni újabb gyűlölethullámban (nem a csütörtöki volt ugyanis az első jelentős szélsőjobbos megmozdulás a közelmúltból, gondoljunk csak a Mi Hazánk 2019-es törökszentmiklósi és idei miskolci vonulásaira) természetesen nem szabad elfeledkezni a kormány, és személyesen Orbán Viktor felelősségéről sem.

A kormány szegregáló, kizárólag a közép- és felsőosztályt támogató politikája csak mélyíti a szakadékot a magyar társadalom egyes rétegei és csoportjai között, az pedig, ahogy a miniszterelnök például a gyöngyöspatai kártérítési ügy kapcsán nyilatkozott a roma lakosságról, normává emeli a rasszista beszédet. Ha maga Orbán Viktor is „bennszülötteket” emleget a kisebbséggel szemben, akik miatt „a többségnek idegennek kell éreznie magát a saját hazájában”, akkor miért ne beszélhetne Novák Előd is „magyargyűlöletről” és „lincselő hordákról”?

Szögezzük le még egyszer: ami múlt szombaton a Deák téren történt, szörnyű tragédia. Az áldozatoknak és családjuknak, szeretteiknek igazságot kell szolgáltatni. De egy teljes kisebbség megbélyegzése, a „cigánybűnözés” emlegetése nem ezt az eredményt fogja elérni, hanem legfeljebb növekvő társadalmi feszültséget, legrosszabb esetben pedig további tragédiákat. Ne dőljünk be a gyűlöletkeltésnek.

Kiemelt kép: Mérce.