Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Mortimertől” Tatárszentgyörgyig – így hódította meg a szélsőjobb a köztereket Magyarországon

Ez a cikk több mint 4 éves.

Posztmodern, zavarba ejtő performanszokkal kezdődött Magyarországon az a folyamat, amely – mintegy a 2008-as pénzügyi világválság és a magyar jobb és baloldali kétpártrendszer összeomlásának legsúlyosabb kísérőjelenségeként – a magyar radikális jobboldal előretöréséhez vezetett.

Még 2005  májusában robbant ki az úgynevezett „Mortimer-ügy”, amelynek kiindulópontja az volt, hogy egy szakközépiskolás fiú a 21-es busz budai, Várfok utcai végállomásánál szamurájkarddal sebesítette meg a 15 éves, roma származású Patai Józsefet. Az ügy komoly antirasszista visszhangot kapott, az akkor Moszkva térnek nevezett Széll Kálmán téren még demonstrációra is sor került. Később azonban kiderült, hogy a szamurájkarddal szúró fiú is romának vallotta magát, ekkor az egyik felszólaló, Tamás Gáspár Miklós hivatalosan visszavonta a demonstráción megfogalmazott néhány állítását.

Amikor az eset híre először elterjedt a médiában, az akkor ismert tények valóban arra is engedhettek következtetni, hogy rasszista indítéka lehetett a támadásnak, azonban röpke egy hét alatt kiderült, hogy mégsem ez történt.

Az esetből akkor a még csupán pár hónapja létező, akkor még nyíltan szélsőjobboldali Jobbik profitált elsősorban, Polgár „Tomcat” Tamás hivatásos provokátor, és Toroczkai László már akkor is ellentüntetéssel válaszoltak az antirasszista baloldaliaknak.

A Jobbiknál igazán azonban 2006 és az őszödi beszéd után ívelt fel a vidéki bűnözést roma-fehér keretben átértelmező „cigánybűnözés”-propaganda: 2007 augusztus 25-én főként ennek megfékezésére alakították meg Magyar Gárda néven a párt paramilitáris szervezetét, amely a következő években egyenruhás felvonulásokat tartott vidéki cigány szegregátumokban is.

A feszültségek növekedésével egy időben került sor a modern-kori Magyarország történetének egyik legsötétebb időszakára, a 2008-2009-es romák elleni gyilkosságsorozatra is. A támadássorozat először 2008 novemberében, Nagycsécsen, majd 2009 február 23-án Tatárszentgyörgyön is Molotov-koktélos lövöldözésekbe torkollott, ezen a két helyen négy halálos áldozatot, köztük két gyermek életét követelte.

Az elkövetőkről kiderült, egy neonáci elveket valló baráti társaság tagjai, akik cigány-magyar etnikai konfliktus kirobbantását kívánták elérni, a gyilkosok 2016-ban tényleges életfogytiglant kaptak.

Politikai performanszokból éppen e gyilkosságok nyomán vált égető veszéllyé a Magyar Gárda és a Jobbik tevékenysége is, hiszen saját bevallásuk szerint a romagyilkosságok elkövetői először olyan településeket kerestek fel, amelyekről a sajtó etnikai konfliktus miatt cikkezett, hogy ezeket a helyzeteket kiélezzék.

Ebből pedig nem volt hiány. A 2009-ben jogerősen felolszlatott Magyar Gárda nyomán a Jobbik később létrehozta a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, akik a jellegzetes egyenruhában folytatták vonulásaikat.

Ezek tetőpontja a több hetes krízishelyzet volt, amely 2011 március 6-án tetőzött a Heves megyei Gyöngyöspatán, miután a helyi Jobbik vezetője, Juhász Oszkár szerint egy helybéli idős ember azért lett öngyilkos, mert megtudta, árvízkárosult cigány családok költöznek az utcájukba.

A Jobbik nemcsak gárdista-vonulást, hanem demonstrációt is tartott Gyöngyöspatán, ahol Vona Gábor mondott rasszista ízű beszédet, az ellenzék a gárditák ellen tüntetett, és megjelent egy titokzatos egyenruhás csoport, a Véderő is, amelyet az azóta öngyilkosságot elkövető Eszes Tamás vezetett.

A pánikhangulatra jellemző volt, hogy a Véderő megjelenése után Richard Field Magyarországon élő amerikai üzletember vöröskeresztes buszokat szervezett a helyi romák „evakuálására” a településről, amelyet nem sokkal később a polgármester lemondása miatt kiírt időközi választáson át is vett a Jobbik és Juhász Oszkár.

Ugyan 2011 után is voltak demonstratív vonulások, de a társadalmi-etnikai feszültségek a következő években folyamatosan csökkenni látszottak, és a Jobbik maga is a „néppártosodás” útjára lépett, így pedig az egykori gárdisták már nem kellettek nekik.

Sokan most ismét Toroczkai Lászlóhoz álltak át, hogy a „nemzeti radikalizmusnak” nevezett mozgalom alapelemeként élesszék fel ismét a cigány lakosság elleni erődemonstrációkat.