Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Lehettél volna okosabb, Domokos

Különös ember Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Időről időre teljesen váratlanul felbukkan a semmiből, varázsszóként elismétli ugyanazokat a kiüresedett frázisokat, rendszerint

biztonságra törekvés, tartalékolás, járulékcsökkentés, munkaalapú gazdaság,

majd, mint aki jól végezte dolgát, újból eltűnik, hogy aztán előkerülésekor bebizonyítsa,

továbbra sincsen köszönőviszonyban sem a milliókat érintő hétköznapi magyar valósággal.

Mélyen tisztelt Domokos úr ugyanis éppen ma a Magyar Nemzetnek adott interjút, amiben nagy megfejtéssel állt elő:

„Pénzügyileg mindenkinek terveznie kell a jövőt. A mostani helyzet világosan rámutat, hogy a családoknak is tudatosan töreked­niük kell a megtakarításra, az államnak pedig ezt ösztönöznie kell. Hosszú távon a gondos tervezés teremti meg a családok pénzügyi biztonságát, ami javítja az emberek életminőségét, és ez kulcskérdés az ország válságállóságának szempontjából is. Akik pedig vitatják a pénzügyi tudatosság erősítésének jelentőségét, azok valójában nem érdekeltek abban, hogy a magyar társadalmat pénzügyileg erős egyének, stabil anyagi helyzetű családok alkossák.”

És valóban, fontos a pénzügyi tudatosság, fontos a felelősség, fontos a mindenféle, azonban mi, kedves olvasók, legyünk józanok és ne feledkezzünk a következőkről, amelyekről úgy tűnik, Domokos Lászlónak sikerült:

  • nyilvánvalóan az tud megtakarítani, akinek van miből, mondjuk kezdetként van munkahelye hozzá, aztán másodlagosan a fizetése is elég ilyesmi tevékenységekhez, illetve
  • a pénzügyi tudatosság sem csak előterem a semmiből, hanem konkrét alap szükséges hozzá – vagy családi, szülőktől eltanult szemlélet, vagy az iskolában megszerzett tudás. A magyar oktatási rendszer pedig jelenleg hiába tartalmazza a tanmeneteiben a szemléletformálást, az iskolák többségében egyszerűen nincsen lehetőség megfelelő mélységű és mennyiségű pénzügyi ismeretet szerezni.

Viszont ha esetleg még mindig kételkednénk, kérdezzük meg magunktól: szerintünk bárki el akar adósodni? Szeretne bárki akaratlagosan csődbe jutni? Vágyik bárki arra, hogy ne legyenek megtakarításai, és hogy végrehajtás induljon ellene? El tudjuk képzelni, hogy bárki jól érzi magát az előbb említett helyzetek bármelyikében?

Ha a válasz ezen kérdések mindegyikére az egyértelmű nem, akkor miért csak számon kérjük a társadalom ilyen sorsra jutott tagjain a pénzügyi tudásukat, anyagi helyzetüket, miért csak a tudatosság szükségességéről beszélünk ahelyett, hogy segítenénk nekik, hogy kilábaljanak ezekből a helyzetekből?

Mit gondol vajon Domokos László; most, hogy a járványhelyzet világosan rámutatott, hirtelen felismerték a rossz pénzügyi helyzetben lévők, hogy ó, igen, valóban, most akkor bizony végre elkezdek tudatosan törekedni a megtakarításra?

De lépjünk is tovább, Domokos László sokszor, sok dologról beszél – például ugyanezen interjújában a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy „minden intézkedést a munkahelyteremtés és a beruházásösztönzés oldaláról kell vizsgálni” – hohó, rabszolgatörvény és kétéves munkaidőkeret! -, de volt szó arról is, hogy a segélyezés csak átmeneti felkészülést jelent a munkavállalásra. Szerinte is támogatni kell a bajba jutottakat, de elsősorban olyan módon, hogy munkából tudjanak megélni, sőt, az EU-s forrásokról, valamint a munkát terhelő költségek csökkentéséről (Domokos általában különösen az szja csökkentése mellett szólal fel) is szó esett.

Lényegében semmi különösebben meglepő vagy nagyszabású dolog – az szja csökkentése is időtlen idők óta fel-felmerül, de nem lesz belőle semmi. Viszont van itt még valami.

Domokos László volt az, aki éppen holnap lesz egy hónapja, hogy áprilisban arról beszélt, hogy

„A pénzügyi egyensúly eléréséhez arra kell figyelni, hogy a család kevesebbet költsön a bevételénél, a különbözetet pedig mindig tegye félre. Meg kell tanítani az embereket arra, hogyan takarítsák meg az első ezer forintot, azután lehetőleg a következő ezreket, hiszen a családnak és a társadalomnak egyaránt az egyik legnagyobb értéke a biztonság, illetve a pénzügyi biztonság.”

Sok dologról szólhatnék természetesen ehhez kapcsolódóan is, de talán már nem is olyan aktuális. Akárhány példát is láttunk már hasonlókra és akárhányszor is múlták már alul önmagukat vezető politikusaink is, álljon itt annyi, hogy miközben tízezrek veszítették el munkájukat és kerültek anyagi bizonytalanságba, talán egy állami intézmény csúcspozíciójában ülő embertől több figyelmet, óvatosságot és megfontoltságot vár el az ember – különösen, hogy Domokos Lászlót az ÁSZ elnökeként végzett munkájáért, így többek között

az ilyen interjúkért törvényben rögzített havi majdnem négymillió forinttal honorálják.

Én nem kívánok semmi rosszat Domokos Lászlónak, viszont – havi négymillióért – igazán belegondolhatna abba, hogy ez az ország sajnos továbbra is nagyobb részben egyedülálló szülőkből, állásaikat elvesztő vendéglátósokból, turizmusban dolgozókból, leépített gyári munkásokból áll, mint belőle, egy szem Domokos Lászlóból az Állami Számvevőszék élén, aki olyan meggyőzően tud érvelni a pénzügyi tervezés szükségessége és a kormány munkanélkülieket védő intézkedéseinek sikerei mellett. És igazíthatná ehhez a belátáshoz a kijelentéseit is.