Ezt a mondatot Horn Mici mondja gyerek- (és felnőtt)korom kultikus filmjében, Szabó Magda Abigél c. könyvének tévés adaptációjában. A mondat akkor hangzik el, amikor a Matula Gimnázium igazgatója, Torma Gedeon számára a diákok előtt, az ebédlőben derül ki, hogy a II. világháború miatt azonnal bezárják az iskolákat és előrehozott érettségi lesz. Mindenki döbbenten áll a jelenetben, abban az iskolában, ahol 1944 tavaszáig legalább a gyerekek számára megőrizték a béke egy kis szigetét.
Aki ma nem negligálja a koronavírus járványt, az fél, vagy kicsit, vagy nagyon, de biztosan. És sokan vannak közöttünk, akik ezzel a félelemmel nem tudnak mit kezdeni, akiket annak a lehetősége, hogy leáll az élet, vagy akár csak korlátozzák az egyébként meglévő szabadságunkat, bizonytalansággal tölt el. A mi generációnk, de talán már a szüleinké sincs háborús tudással felvértezve, szerencsére. Tankönyvekből, vagy maximum tévéből ismertünk eddig járványokat. Nem ismerjük azokat a magatartásmintákat, amelyeket egy világjárvány esetén követnünk szükséges.
Azon túl, hogy igenis rögzítjük, mi a kormány, mi a hatóságok felelőssége, és mi az egészségügyi rendszer lehetősége egy ilyen helyzet kezelésében, nagyon fontos, hogy a társadalom tisztában legyen azzal, hogy személyes magatartásunknak milyen hatása lehet, és ennek megfelelően viselkedjünk. A kézmosás, a zsebkendőhasználat, a kézfogás és a személyes kontaktus kerülése, külsős programjaink lemondása, az online ügyintézés nem úri huncutság, ezzel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a járvány lassabban terjedjen, és ezáltal egy időpillanatban kevesebb leterheltséget jelentsen az egészségügyi rendszer számára. Minden, ami nem életbevágó, az most várhat. Sajnos az nem tud cél lenni, hogy elkerüljük a járványt, cél az lehet, hogy lassítsuk azt. Ezt elérhetjük. A valós halálozási és megbetegedési arányokat csak utólag fogjuk tudni felrajzolni, a még mindig lehetséges lassításért most tehetünk mi magunk is.
A fegyelmezettség, a lemondás és a józanság nagyon menő lesz a következő hetekben. Ezzel tehetünk a legtöbbet magunkért és embertársainkért.
Szerencsénk van, mert pl. a modern technológiák így is lehetőséget adnak a kommunikációra.
Hozzájárulhatunk munkáltatóként is ahhoz, hogy a járvány lassabban tetőzzön. Ha meg lehet oldani, ne legyen vitatéma pl. a home office. És ahol nincs home office, ott is lehet tisztességes stratégiát kidolgozni, egy cselekvési tervet, amellyel a mozgásokat minimalizáljuk. Ha valaki beteg, akkor azt küldjék haza, karanténba, és értesítsék a hatóságokat. Az egészséges munkakörülményeket biztosítani kell, írja a Munka törvénykönyve, ezért a munkáltatónak mindent meg kell tennie.
A kormánynak abban áll a felelőssége, hogy a fentieket hangsúlyozza a társadalom felé. A soha nem tapasztalt krízisre való elkerülhetetlen felkészületlenség, a vírus természete, hosszú lappangási ideje sok dolgot megnehezít, és sok dolgot már meg is lépett a kormányzat, ami üdvözlendő.
De ami alapvetés, az alapvetés, márciusi 12 pontba szedve.
- Az egészségügyi dolgozóknak védőfelszerelés kell. Ha eddig nem történtek ez ügyben megfelelő lépések, akkor ezután kell, hogy azonnal megtörténjenek. Ez nem hangulatkeltés. Ők találkoznak a legtöbb beteggel, és tovább is adhatják a fertőzést, és ők azok, akik gyógyítani tudnak, ha kiesnek, akkor meg nem tudnak. Ennyire egyszerű.
- Ha a védőfelszerelések ára hirtelen emelkedni kezd, akkor oda irányítsuk a rendőrséget, ne az iskolákba felvilágosító oktatásra. Járványon senki se nyerészkedjen.
- Ha csökkentjük az emberek közötti kontaktust, akkor a vírus lassabban terjed.
- Akárhogy is működnek az iskolák hétfőtől, az a korábbi reakció, hogy bezárás esetén fizetés nélküli szabadságra küldik a pedagógusokat, rendkívül rossz üzenet a munkáltatók számára.
- Segítséget kell nyújtani a munkáltatók számára is, egyértelmű közléseket tenni, hogy milyen elvek mentén döntsenek a munkavégzést illetően. Nyilvánvalóan a legfőbb érték az emberi élet védelme kell, hogy legyen.
- A gazdaság egy nagy járványban is rossz helyzetben lesz, a lehető legkorábbi leállás miatti gazdasági veszteségekben az az igen nagy pozitívum, hogy kevesebb emberéletbe kerülnek és talán egy félig-meddig megúszott járvány kevesebb kárral jár.
- A góckeresés és a széleskörű (de könyörgöm, legalább tudottan beteggel kapcsolatba lépett személyek esetében a) tesztelés hozzájárulhat a pontosabb kép kialakulásához és a járvány lassításához. Nem a pánikhoz, hanem a következő lépések meghatározásához, úgy, ahogy az otthoni karantén következetes és széleskörű alkalmazása is.
- Amennyiben az erre rendelkezésre álló járványügyi munkaerő-állomány nem elegendő, megfelelő, rövid kiképzés után be lehet vetni a katasztrófavédelmet és más hatóságokat is.
- Az olyan cégek, akik a veszélyhelyzeti járványügyi előírásokon kiskaput keresnek, kapjanak minimum ellenőrzést, figyelmeztetést, de inkább büntetést. Ha egy moziban több terem van, akkor az előtérben egyszerre nem 99 ember fog tartózkodni. Ha a jogszabály kiskapukra ad lehetőséget, akkor foltozzák be azokat.
- Az intézkedések elégtelensége miatti bizalmatlanság is pánikot szül. Össze tudjuk hasonlítani az egyes országok reakcióit. Nehéz megindokolni a közvélemény számára, mi miért enyhébben reagálunk, mint mások.
- Jogunk van félni. De a félelem még kordában tartható, a pánik már nem.
- A felnőtt a gyerek félelmét, a megfelelő hatósági és kormányzati intézkedések a felnőttek félelmét tudják oldani és ezen túlmenően még fontosabb: hozzájárulhatnak a veszteségek mérsékléséhez.
