Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ki veszi át a stafétát? Új lendületre vár a nyugdíjreform elleni mozgalom Franciaországban

Minden társadalmi mozgalomnak vannak jó pillanatai, a győzelemtől vagy vereségtől függetlenül. A november végén kezdődött általános tiltakozás a nyugdíjreformterv ellen már több ilyen jó pillanattal szolgált. Az Operaház sztrájkoló művészeinek táncelőadásáról, koncertjéről, a Radio France ugyancsak sztrájkoló kórusának január 8-i, az igazgatónőnek szánt meglepetés-előadásáról már írtunk korábban. A legújabb ilyen perceket a „Macron miatt” (À cause de Macron) című flash mob kapcsán élvezhettük az elmúlt héten.

Az Attac nevű, főleg a globalizáció gazdasági és társadalmi hatásait kritikusan elemző és ezek ellen fellépő egyesület feminista tagjai átírták, aktualizálták a 80-évek „À cause des garçons” (A fiúk miatt) című slágerének szövegét és a flash mobok csoportkoreográfiájában, kék munkaoverallban, piros pöttyös fejkendővel táncolnak és énekelnek a nyugdíjreformterv nőkre nézve megkülönböztetően negatív következményeiről.

Egy adott ponton hátulról óriási fekete keselyűk – rajtuk olyan pénzintézetek, biztosítói és befektetői csoportok nevével, mint a BlackRock, Axa, BNP, Swiss Life, Société Générale – lecsapnak rájuk, míg a kavarodásban a Macron-bábu egyik keselyűtől a másikig rohangál. A humoros, energikus, feminista performansznak átütő sikere volt már a „bemutatón”, a január 16-i tüntetésen, ahol a Montparnasse-tól a Place d’Italie felé vonulva adta elő sokszor a csoport.

Egy héttel később, a 24-i tüntetés előtti Gare de l’Est (Keleti pályaudvar) halljában tartott próbára már kivonult az egész sajtó kamerákkal. Az egyesület honlapján megtalálható a szöveg, a koreográfia, az egész produkció-készlet, aminek köszönhetően számos változatban, az ország több vidéki tüntetésén a helyi csoportok éneklik, táncolják az „À cause de Macron”-t.

Az elmúlt héten a tömegközlekedési dolgozók fokozatosan abbahagyták több mint 40 napja tartó maratoni sztrájkjukat, a vasutak és a párizsi metró-, busz- és villamosjáratok újra megindultak. A sajtó ezt a kormány győzelmének könyveli el, míg a másik oldalon a nyugdíjkasszákba továbbra is befolyó magas összegek, a közvélemény-kutatások eredményei és a tüntetéseken résztvevők száma azt mutatják, hogy a játszmának még nincs vége.

Mindenki elismeri, hogy az SNCF (Francia Vasutak) és az RATP (a párizsi BKK) dolgozói hosszú, kimerítő sztrájkjukkal megtették a magukét, és most más szektoroknak kell átvenniük a stafétát. Ez indul be fokozatosan: az ügyvédek, tanárok, diákok, a nem állandó munkaviszonnyal, hanem projektszerződésekkel dolgozó színészek, zenészek, énekesek, technikusok, dokkmunkások, a villany- és gázszolgáltatás dolgozói sztrájkolnak. Január 29-ére ismét országos sztrájkra és tüntetésre készül az ország.

A sztrájkokon, tüntetéseken kívül a kormánnyal való szembenállás, a legalitás keretein belül maradva meghökkentő, eddig nem ismert, spontán, decentralizált formákat ölt.

Az egyik ilyen epizód január 17-én volt, amikor az elnöki házaspár színházi estjét néhány tüntetőnek sikerült megzavarnia, elrontania a Bouffe du Nord színházban. A Là bas si j’y suis ellenzéki webrádió újságírója a nézőtérről tweetelte Macron és felesége jelenlétét a közönségben, mire egy 20-30 fős csoport villámgyorsan odaérkezett, és megpróbált behatolni a színházba. A rendőrség ezt kint megakadályozta, bent pedig biztosította az elnöki pár diszkrét kisurranását a nézőtérről. De azért ők is és a nézőtéren mindenki jól hallotta a tüntetők kint skandált követelését, Macron lemondását.

Miután a színház előtti utcarész kitisztult, az elnöki pár feltűnés nélkül visszaült helyére, de már csak a darab legvégét élvezhette. Az újságírót őrizetbe vették, de csak néhány órára, mert még a sárgamellényesek tüntetései nyomán megszavazott törvényben található a „rombolás elkövetésének tervével alakult csoportosulás” vádját sem tudták a tweetelőre alkalmazni. Az esemény nagy vitát váltott ki a személyes élethez való jogról, és hogy néhány hangoskodónak van-e joga Macront ennyire nevetségessé tenni, de nagyjából mindenki egyetért abban, hogy a mai helyzetben az ellenzék kifárasztására irányuló kormány-stratégia az ellenállás egyre radikálisabb formáit szüli, amit a közösségi hálók használata nagyban elősegít.

Egy másik, két nappal korábbi epizód: mintegy 200 SMS-ben összehívott tömeg, nagyrészt tanárok, tanítók, de mások is Párizs észak-nyugati peremén, a porte de Pantintól (Pantin kapu) elindulva elfoglalta az oktatásügy, iskolák, gimnáziumok, egyetemek párizsi fő hivatalát, a Párizsi Rektorátust. A tüntetések egyik ismert nótáját énekelve szállták meg a Rektorátus épületét. Kollégáik Grenoble-ban, Nancyban, Rennes-ben, Versailles-ban, Clermont-Ferrand-ban ugyanehhez az akcióhoz folyamodtak, hogy végre meghallják az illetékesek, hogy az oktatásügyi miniszter érettségi reformját és a kormány nyugdíjreformtervét leosztályozták: mindkettő egyest kapott.

A szakszervezeti akciók radikalizálódását mutatja a január 20-án a CFDT szakszervezet (a kormánnyal való kiegyezésükről lásd előző tudósításunkat) párizsi székhelyére behatoló kommandó. A CGT Energia aktivistáinak feketébe öltözött, símaszkos csapata szó nélkül a székhely központi villanyórájához ment és gyors, hozzáértő mozdulatokkal elvágták az áramot biztosító vezetékeket. Az egész nem tartott tovább negyedóránál, majd, ahogy jöttek, elhagyták az operáció színterét.

Csak a CGT reformellenes röplapját hagyták a földön. A jelképes akcióról kiadott CGT nyilatkozat szerintBerger (a CFDT főtitkára) a kormánnyal a mi és gyerekeink jövőbeni láncainak színéről és formájáról tárgyal (…) Ma reggel a CFDT párizsi székhelyén az áram szünetelt. Ezzel az osztály-együttműködés merült el a teljes sötétségben”. Mindössze egy napra. Laurent Berger feljelentette az akció résztvevőit, de nem valószínű, hogy ebből per lesz.

A CGT Energia szekciójának vannak más látványos akciói is. Január 21-én Párizs dél-keleti külvárosaiban szüneteltették az áramszolgáltatást. Orly, Rungis, Párizs nagybani piaca és még négy külváros teljes sötétségben kezdte a munkanapot. A sztrájk a 7-es villamosjárat működését is jelentősen megzavarta. A szolgáltatási sztrájk reggel 6-tól 8-ig tartott, de ez a két óra elegendő volt, hogy emlékeztessék a lakosságot és az ország vezetését a szolgáltatásokat biztosító dolgozók követelésére, a nyugdíjreformterv visszavonására. A CGT akciójára élesen reagált a miniszterelnök a parlamentben, kijelentve, hogy „az ilyen akciók a demokrácia, a törvények semmibe vételét mutatják, és büntetést vonnak maguk után”.

Az áram- és gázszolgáltatás dolgozói figyelemfelhívó, némiképp büntetőakciói mellett Robin Hoodhoz méltó tevékenységet is folytatnak. Erről nemigen olvashatók hírek a sajtóban, de a Média ellenzéki webtv január 24-i esti adásában a CGT Energia titkára beszélt róla. Több ezer, számlahátralék miatt áramtól és gáztól megfosztott előfizetőnek visszaállították a szolgáltatást. Ezek az akciók nem újak: 2016-ban, a munkatörvény reformja elleni tüntetések, sztrájkok heteiben már alkalmazták ezt a tiltakozási módszert. Most azonban jóval nagyobb méreteket ölt ez a forma, és bizonyos fokig a múlt héten abbahagyott tömegközlekedési dolgozók sztrájkjának folytatása.

Míg a Le Point című egyre szélső jobboldalibb politikai magazint valószínűleg ezek az akciók késztetik arra, hogy címlapján feltegye a támadó kérdést: „Hogyan dönti romba Franciaországot a CGT?”, addig a tüntetők, sztrájkolók, és az ellenzéki független, előfizetői támogatással működő sajtó azt elemzi, hogy a kormány nyugdíjreformja hogyan dönti nyomorba öregkorukra a bérből és munkájukból élőket. A jelenlegi tiltakozó mozgalom plusz meglepetése, hogy az alsó- és középszintű vállalati vezetőket tömörítő, a kormányokkal mindezidáig nagyon mérsékelten kritikus szakszervezet, a CGC (Confédération Générale des Cadres) is csatlakozott az ellenzékhez.


A Médiapart egyik vitafórumán a főtitkár több ésszerű érvvel indokolta szakszervezete új irányultságát. Az egyik az volt, hogy a kormány „egyszerűen hazudik”, amikor garantálja, hogy a nyugdíjak állandó költségvetése a GDP fix 14%-a lesz.

Ha így lenne, jelezték már korábban többen, az is a nyugdíjak csökkenését jelentené néhány év múlva, mivel a nyugdíjasok száma évről évre emelkedni fog. De a CGC főtitkára szerint ez a 14% is mese, a valóság az, hogy Brüsszel megrendelése, hogy az arány 11%-ra csökkenjen, és ezzel a franciák nyugdíjának költségvetési fedezete a többi EU ország szintjére romoljon.

Január 24-én a miniszterelnök a minisztertanács elé terjesztette a reformtervet – amelyhez ez utóbbi első olvasásra áldását adta. Nem így az Államtanács (Conseil d’Etat). Ennek a több mint 200 éves intézménynek a véleményét köteles kikérni a kormány új törvényjavaslatok benyújtása előtt, és feladata, hogy a kormányt tanácsokkal lássa el (többek között azért, hogy később az Alkotmánybizottságnak ne kelljen visszadobnia az adott törvénytervezetet).

Az Államtanácsnak ezúttal mindössze 3 hete volt arra, hogy véleményezzen egy időközben hatszor is módosított törvénytervezetet, és ha a kormány dolgozata tőle nem egyest kapott, mint a tanároktól, az osztályzat nem volt sokkal jobb. Számos fontos ponton bírálja, pontosításokat kérve a kormánytól.

A mintegy ezer oldalas hatásvizsgálatot elégtelen, nehezen érthető, hiányokkal teli fércmunkának tekinti, és főleg azt kifogásolja, hogy „nem felel meg az objektivitás és az őszinteség követelményeinek”.

Felszólítja a kormányt, hogy mielőtt a reformtervet a parlament elé viszi, korrigálja azokat a pontokat, amelyek a jelenlegi szövegben nem teszik világossá például „a jogalkotási változtatások hatását a biztosítottak (munkavállalók) és a munkaadók helyzetére, a nyugdíjkorhatár kitolásának következményeit az idősek foglalkoztatási arányára, a nyugdíjbiztosítás költségeire és a társadalmi minimumokra”.

Ezt, és a többi hiányzó magyarázatot azért tartja az Államtanács „különösen sajnálatosnak, mert ezek a törvénytervezetek átalakítják azt az 1945-ben létrehozott nyugdíjrendszert, amely azóta a társadalmi szerződés egyik alapösszetevője”.

Az Államtanács azt is bírálja, hogy a kormány nem törvényekkel, hanem – a parlamenti vitát és szavazást mellőző – 29 elnöki rendelkezéssel (ordonnance) szándékozik megalkotni „több, az új nyugdíjrendszert strukturáló elem meghatározását”.

Végül azt is kifogásolja, hogy a Macron és a mainstream média által vastapssal üdvözölt és végtelenségig ismételt modern „univerzális” nyugdíjrendszer messze nem lesz az, mivel a reformterv 5 szakmai kategória számára fenntartja a speciális rendszert. Például külön kiemeli a légi személyzet kivételezett státuszát – emlékszünk, a december 27-én kötött megállapodással a kormány beadta a derekát, hogy leszerelje a pilóták és légi személyzet január 3-ra bejelentett sztrájkját.

Az ellenzék – jobb- és baloldal – nagy megelégedéssel fogadta az Államtanács lehangoló véleményezését, egyhangúan a kormány amatörizmusát hangsúlyozta. Most a kérdés az, hogy a kormány a leckében felvetett problémákat meg tudja-e oldani, a sok javítást el tudja-e végezni február 3-ig, amikorra a reformterv parlament elé vitelét tervezte.

Végül fontos hír, hogy vasárnap, január 26-án a belügyminiszter bejelentette, hogy betiltja a GLI F4 típusú robbanó könnygázgránátok használatát. Ez a sárgamellényesek és más tüntetők ellen használt fegyver 2018 november óta súlyos, életre szóló sebesüléseket okozott, amely ellen Franciaországban és külföldön emberjogi szervezetek sora tiltakozott.

Több, bíróság elé állított sárgamellényes tüntető ügyvédje, Raphael Kempf szerint „szükséges, de túl későn hozott döntésről van szó. Számos súlyos sebesülést elkerülhettünk volna, ha idejében kerül rá sor.” Az általános megkönnyebbülés nem feledteti el a karokat, arcokat, szemeket megcélzó, tüntetőket megnyomorító GLI F4-et használó rendőrség kegyetlenségét valamint közvetlen és közvetett feletteseiktől, a belügyminisztertől és a köztársasági elnöktől kapott, többször elhangzott nyilvános elismeréseket.

Kiemelt kép: Diákok a 2020. január 24-ei tüntetésen. Fotó: S.K. Les Films du Réveil