Az idősebb korosztályok, a biztos anyagi helyzetben élők, diplomások járnak szavazni, mert nekik van mit megvédeniük az érdekeiket képviselő jelöltek hatalomra juttatásával. A demokrácia az övék.
Hiába az országos vesztegzár, a rendőrök biztonsága és a „politikai iszlám” erősödése tűnik az igazán „fontos” kérdésnek.
Két-három hete két kérdés foglalkoztatja a lakosság többségét: az egyik, lesz-e vagy nem újabb (harmadik) vesztegzár, a másik a védőoltáshiány.
A felocsúdást követő órákban, napon megfogalmazott gondolatok egyöntetűen a felháborodásnak, a fájdalomnak és a szolidaritásnak adnak hangot.
A „szeparatizmusról” szóló kampányt megszakította a koronavírus-válság, de a köztársasági évforduló kitűnő apropót adott a téma felmelegítésére.
Macron a számára kudarcos önkormányzati választások után átszervezte kormányát.
A francia önkormányzati választások előtt fokozódik a feszültség Franciaországban.
Se a járvány, se a két hónapos vesztegzár, se a szakemberek előrejelzései a járvány kiújulásának esélyeiről nem tompították a korábbi társadalmi elégedetlenséget, ellenkezőleg: a kormány járványkezelése csak felerősítette azt.
Az elnök néhány hete még arról beszélt, hogy az egészségügy közjó. Mára észhez tért, és újra a piacra bízná a franciák egészségét.
Hogy lehet az, hogy Macron kormánya se januárban, se februárban, se márciusban nem követte se Németország, se a WHO „tesztelni, tesztelni, tesztelni” jelszavát és irányelvét?