Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A macronizmus ellentmondásai és mulasztásai állandó feszültségben tartják Franciaországot

A kórházakba szállított betegek és a halálos esetek számának növekedése valamelyest lelassult az elmúlt napokban. Április 9-én a járvány mérlege több mint 12 210 halott a kórházakban és nyugdíjas otthonokban.

Párizsban egyre több járókelő visel maszkot, de még korántsem elegen. Sokan az interneten talált szabásminták alapján színes anyagból otthon varrtak maguknak, de már egyre többen szert tudtak tenni zöld vagy fehér, úgynevezett sebészi maszkokra is. Az élelmiszerüzletek kasszáit a jobb helyeken plexiüveggel, másutt egyszerűen műanyag függönnyel vagy még annál is kezdetlegesebb ételcsomagoló fóliával választják el a vevőktől. Ami azonban feltűnő, hogy a csomagokat szállító postások vagy magáncégek alkalmazottai, a hajléktalanok éjszakai menedékén dolgozók, sőt, még a járókelőket igazoltató rendőrök nagy része sincs ellátva maszkokkal.

A fővárosi önkormányzat jelentős erőfeszítéseket tesz

a járvány korlátozására, elsősorban a fertőzés veszélyének legkiszolgáltatottabb rétegek, a hajléktalanok körében. Öt egyesülettel együttműködve és állami támogatással Párizs három pontján, északon a XVIII., a központban a III. és délen, a XIV. kerületben napi 500-500 élelmiszer csomagot adnak a rászorulóknak, és a kerületekben is, az egyházközösségekkel együttműködve, osztanak élelmiszer-csomagokat.

Egy példa: a X. kerületben a Liszt Ferenc téren (Place Franz Liszt) lévő Szent Vincent-Paul templom egyházközsége és az önkormányzat naponta 90 hajléktalannak oszt élelmiszert. A hajléktalan emberek elmehetnek érte az egyházközség termébe, de a nagyját önkéntesek kis csoportja viszi el az utcákon, szokásos helyükön ülő-fekvő férfiaknak és nőknek. 14 nagy önkormányzati tornaterem nyílt meg számukra éjszakára, ahol az ágyak a járványmegelőzés szabályainak megfelelő távolságban állnak egymástól, a hajléktalan családok elhelyezésére pedig az önkormányzat kisajátított több szállodát.

A már megfertőzöttek, de kórházi ellátásra még nem szorulók részére két speciális központot improvizált az önkormányzat, egyet az egyedül álló férfiak, egy másikat a családok és egyedülálló nők részére. Ingyenessé váltak az utcai WC-k és zuhanyozókkal ellátott fürdők. Április 7-én a főpolgármesternő bejelentette, hogy néhány napon belül az önkormányzat 2 millió kis műhelyekben gyártott mosható textil maszkokkal fogja ellátni a párizsiakat. A terepen dolgozó 4000 önkormányzati alkalmazott több hónapos áldozatos (és veszélyes) munkáját 700 euró prémiummal fogja a város megjutalmazni.

Az országra, főleg városokra ráparancsolt nyugalom, lassítás a munkanapokat jellemzi, a hétvégén megtelnek az utcák főleg gyalogosokkal, akik sétálva élvezik (padra leülni nem szabad), hogy az egész utca, járda és kocsiút az övék. Párizsban a szupermarketeken kívüli élelmiszerüzletek alkalmazottai örülnek, hogy üzletük zárva van vasárnap, némelyik még szombaton is, így őket is igazi hétvégével ajándékozta meg a főnök.

A parkok és a Szajna alsó rakpartjai zárva vannak, de a Saint Martin csatornát nem lehetett lezárni, így a Szajna jobb partján lakó gyerekes családok ott élvezhetik a fák és a víz nyugtató társaságát. A parkokban pedig szemmel láthatóan nagy lendülettel növekszik a metszőollókat és fűnyíró gépeket néhány hétig megúszó növények volumene, ami szintén jól esik a szemnek, még ha a gyerekek vágyakozva nézik is kívülről, mert szívesen hancúroznának a parkban, a pázsiton. Falun minden más, ott főleg az utakra vannak kiállítva a rendőrök, hogy ellenőrizzék, ki hova megy, és miért ült a volán mögé.

A békebeli nyugalom azonban látszólagos,

továbbra is feszültségeket, elégedetlenséget takar. A külvárosokból egyre több konfliktust jelentenek a rendőrök és a lakók között. Több helyre az erőszakcselekményekről ismert BAC (Brigade anti-criminalité) rendőreit küldik ki, és az „ellenőrzés” gyakran a szabályokat be nem tartók vagy a rendőröknek egyszerűen gyanús, nem tetsző személyek kemény brutalizálásával ér véget.

Másik feszültségforrás az egészségügyi válság kezelése, Macron, a koronavírusnak megüzent „háború” vezére és kormánya ellentmondásos kommunikációja. A független sajtó naponta megszólaltatja azokat, akik a terepen, a kórházakban, idősek otthonaiban, az élelmiszerüzletekben, három héttel a hadüzenet után, gyakran még mindig védőmaszkok nélkül dolgoznak, akik 30-40 négyzetméteres lakásukban egy vagy több gyerekkel bezárva távdolgoznak, állják a sarat. Míg a macroni háború mellé felsorakozott mainstream tévék, rádiók és újságok a háborút vívó elnök, miniszterei és a felső adminisztráció kiszámíthatatlan lépéseit, nyilatkozatait magyarázzák, simítgatják.

Macron március 16-i beszéde, emlékszünk, az életek megmentéséről, a járvány terjedésének, az emberi veszteségek korlátozásáról szólt. Ez indokolta a „nem életfontosságú” kereskedelmi egységek működésének betiltását, és ahol lehet, a távmunkára való áttérést, és a „nem életfontosságú” termékeket termelő és szolgáltatásokat nyújtó munkahelyek bezárását. Megígérte a nemzeti egység nevében redőnyüket lehúzó vállalatok támogatását, többek között az alkalmazottak „technikai” munkanélküli segélyének átvállalását.

Arról nem beszélt, hogy az életek megmentése mellett egy másik prioritása a gazdasági növekedés megmentése.

Ennek keresztülvitelét a kormányra, a miniszterekre bízta. Egy példa: amikor az építkezési vállalkozók három érdekvédelmi szövetsége az építkezések felfüggesztését tanácsolta a tagvállalatainak, a munkaügyi miniszternő előbb „kihívást” intézett a „ vállalatokhoz, hogy maradjanak a termelés frontján, majd, amikor erre nem reagáltak, a – Macron által megígért – „technikai” munkanélküli segélyek átvállalásának megtagadásával fenyegette a munkát beszüntető építőipari cégeket.

Az Amazon, a járványprofit világbajnoka

Egy másik példa : míg Franciaországban bezáratták a könyvesboltokat, ruha-, cipő-, sport-, játék-, szerszám-, barkácsüzleteket, és minden más „nem életfontosságú” kereskedelmi egységet, addig az Amazon Franciaországban – és a világ számos koronavírusos országában – minden korlátozás nélkül folytathatja tevékenységét, árulhat és szállíthat bármit. A Le Monde Diplomatique áprilisi számában riportot közöl arról, hogy milyen körülmények között. Az újságíró Franciaországon kívül Japánból, az USA-ból, Spanyolországból és Olaszországból közöl adatokat, és idézi a dolgozók tanúvallomásait. Ezekből kiderül, hogy a munkaviszonyok mindenütt nagyon hasonlóak.

Maradjunk a franciaországi tapasztalatoknál, mert az életek mentéséért folytatott „háború” nevében itt lehetne valamit várni a kormánytól.

Az Amazon „nem alkalmaz semmilyen [járvány] megelőzési módszert. Az öltözőtől, az érkezést és távozást igazoló gépekig hegyén-hátán van mindenki, és egész nap ugyanígy dolgozunk”, nyilatkozta egy észak-franciaországi raktárbázis dolgozója, akit tíz napja koronavírus-fertőzöttség miatt kiírt az orvos. Egy dél-franciaországi bázison egy szakszervezeti felelős azt mondta: „[a miénk] nem élelmezési raktár, mindössze 5%-ban kézbesítünk élelmiszereket. [95%-ban] alu-felniket, videó-játékokat, lemezeket kézbesítünk a megrendelőknek… Tegnap tíz [csomagolásra váró] kocsit szemléztem, és egyikben sem volt ú.n. életfontosságú áru.” Egy másik, cipőkre és ruhákra specializált franciaországi raktárbázis szabadon működik, semmilyen hatóság nem kényszeríti a városok üzleteire vonatkozó nyitvatartási tilalom betartására.

Március 19-én válságtárgyalás volt a franciaországi bázisok szakszervezeti felelősei és az Amazon France Logistique között, amelyen a multi mindössze egy fertőzési esetet ismert el. A raktárbázisokon a dolgozók egészségét védő foglalkozási orvosok, munkaügyi felügyelők véleményével összhangban a szakszervezeti felelősök ismételten kérték, hogy a dolgozókat lássák el védőmaszkokkal, gumikesztyűkkel, kézfertőtlenítővel.

A válaszra várva több mint 100 alkalmazott élt a „visszavonulás” (retrait) jogával. Az Amazon napokkal később levélben közölte velük, hogy „Az ön raktárbázisán a higiéniai feltételek megfelelnek a COV-19 előírásainak, amit megerősít a [vállalat] humán-erőforrás osztálya. A munkahelyi állapotok nem jelentenek súlyos és közvetlen veszélyt, és, összhangban a kormány véleményével, így a visszavonulás itt nem igazolt, és minden hiányzás fizetéslevonást von maga után.

Franciaország kormánya az elővigyázatosság elvének alkalmazásában, a fertőzés potenciális gócpontjainak bezáratásában alulmarad az Egyesült Államokhoz képest. New York egyik repülőtere, a LaGuardia melletti raktárbázisát a nyomás hatására kénytelen volt a multi bezárni. Franciaországban az Amazon veszélyességére figyelmeztetők mindössze egy ígéretet tudtak kicsikarni a multitól, azt, hogy ezentúl az „életfontosságú” cikkek forgalmazását fogja előnyben részesíteni. Például videójátékokét, ezek ugyanis a multi szerint „a gyerekek lekötése miatt életfontosságú áruk”.

Mindebből az egyszerű emberekben az a kézenfekvő kérdés merül föl, hogy akkor valójában ki vezeti ezt az országot? És többek között azt a következtetést kell levonniuk, hogy a koronavírus elleni macroni hadviselés kényszerintézkedései nem egyformán vonatkoznak mindenkire, és ez a háború sem egyformán árt, illetve kedvez mindenkinek. Ma az Amazon a járványprofit világbajnoka. (Nem lepődnénk meg, ha a világon átfutó járvány elmúlása, a járványban meghaltak számának gazdasági tényezővé változtatása után, de még a következő járvány kitörése előtt, valamelyik gazdasági világszervezet átnyújtaná neki a győztesnek kijáró aranyérmet.)

Egy másik magától értetődő konklúzió, hogy Macron népnek küldött üzenete március 12-én és 16-án, amely szerint ez a világjárvány sok fontos felismeréshez juttatta el, alapvetően megváltoztatta világnézetét, egyszerű bla-bla. Továbbra is az ökológiai, társadalmi – és ahogy most kézzel foghatóvá vált – egészségügyi szempontból is tarthatatlan gazdasági növekedés ámokfutója, megszállottja. És továbbra is igaz, hogy az egészségügy fejlesztése céljából nem az állami kórházakba szándékozik befektetni, hanem a kisméretű, kevés és fizetőképes beteget kiszolgáló magán gyógyintézetekbe – ezt a Médiapart tárta fel néhány napja egy Macron által nemrég megrendelt javaslattervezet kapcsán.

Az állami alkalmazottak, elsősorban

a kórházak gyógyító, ápoló személyzete a kimerülés jeleit mutatják. És az általános felháborodásét.

Értékelik, hogy minden este 8 órakor a városokban hősi helytállásukra emlékeztetve, az emberek tömegesen kiállnak az ablakhoz, és sok helyen zene kíséretében 5-10 percig tapsolnak, de ez a szimbolikus elismerés nem felejteti el velük, hogy a védőmaszk még mindig hiánycikk, tehát nap mint nap fertőzésveszélyben dolgoznak.

Március 19-én a több mint 600 orvost tömörítő „C19 kollektiva” a Köztársaság Bíróságán (Cour de Justice de la République) feljelentést tett a miniszterelnök és a volt egészségügyminiszter ellen. Vádjuk nem kevesebb, mint az „állami hazugság” (mensonge d’État). Az előzmény nem érdektelen.

Agnès Buzyn, február 17-ig egészségügyminiszter, március 17-én felindult interjút adott a Le Monde-nak, amelyben elmondta, hogy már január 11-én írásban tájékoztatta a köztársasági elnököt, és a hónap végén jelezte a kormányfőnek, hogy felmérve a várható veszélyt, ellenzi a március 15-ére kiírt önkormányzati választások megtartását. (A sors iróniája, hogy öt héttel később éppen őt dobta be Macron a választási arénába mint LREM főpolgármester-jelöltet.)

A figyelmeztetés ellenére a miniszterelnök nem foglalkozott akkor a járvánnyal, de ő, a miniszter sem tett semmit, ami elősegítette volna a koronavírus „cunami” előre látható hatásainak csökkentését. Nem bízott meg kutatókat, laboratóriumokat a tesztek kikísérletezésével, majd gyártásával, nem rendelte meg a védőmaszkok, kesztyűk és kézfertőtlenítők előre felmért szükséges mennyiségét, nem állíttatta vissza az évek során, többek között saját intézkedései nyomán felszámolt kórházi ágyakat. Ezek a tények képezik a „C19 kollektíva” vádait.

Jelezzük, amit Pascal Marichalar történész, szociológus kutató nemrég megjelent, a koronavírussal kapcsolatos tudományos cikkek kronológiáját feldolgozó munkájában olvashatunk, hogy január 11-én jelent meg az a tudományos publikáció, amelyben a kínai kutatók beazonosították a vírust. Ezzel világszerte lehetővé vált a tesztek gyártása. (Németország például erre fektette a hangsúlyt, és a megbetegedések és elhalálozások száma összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint Franciaországban.)

Hogy lehet az, kérdezik sokan, hogy Macron kormánya se januárban, se februárban, se márciusban nem követte se Németország, se a WHO „tesztelni, tesztelni, tesztelni” jelszavát és irányelvét? Hogy lehet az, hogy a nyugdíjreform fontosabb volt számára, mint a tömeges halálesetek elkerülése?

(A történész kronológiájából megtudjuk azt is, hogy február 29-én a minisztertanács kivételes ülésének napirendjén a COVID-19 szerepelt, amit a miniszterelnök az utolsó percben felcserélt az alkotmány 49.3 cikkelyének megvitatásával, mielőtt bejelentette az országgyűlésen, megfosztva ez utóbbit a nyugdíjreform megvitatásától és a róla való szavazástól.)

Érthető, hogy milyen sokkhatást váltott ki két hivatalos felelős személy nyilatkozata. Az egyiket Párizs állami kórházainak főigazgatója szájából hallhatták március 15-én a France Inter rádió hallgatói: „Amikor a haldoklókat életben tartó orvosok úgy ítélik meg, hogy mindössze 8 nappal hosszabbíthatják meg [a beteg életét] ( …), akkor a racionalitást fogják választani, és nem fognak belekezdeni olyan kezelésekbe, amelynek eredménye előre ismert.

A másik a sárgamellényesek megzabolázására egy éve kinevezett, rendkívül keménykezű párizsi rendőr-főparancsnoknak mondata április 3-án egy TV-interjú során: „ Akik most kórházban az intenzív osztályokon életveszélyben fekszenek, azok, akik a kijárási korlátozások elején nem tartották be az előírásokat.” Ez a mondat olyan vihart kavart fel a közösségi oldalakon, hogy a vaskezű rendőrfőnököt utasította a belügyminiszter, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot. De, az orvosok és képviselők követelése ellenére, a miniszter nem mondatta le a főparancsnokot.

Frédéric Lordon filozófus, aki rámutat, hogy Macron sokáig Boris Johnson „kollektív immunitás” nézetét vallotta, lebecsülve az áldozatok számát, (talán ez magyarázza a tesztek iránti közömbösségét?) szélesebb keretben teszi fel a kérdést. Érdemes néhány mondatot idézni cikkéből:

„A kórházak, Franciaországban, 2020-ban maszk- és fertőtlenítőgél-hiányban szenvednek, akkor, amikor a lakosság jelentős részének is szüksége van ezekre. (…) Mi lesz néhány hét múlva, amikor a kórházak tehetetlen, megfertőzött dolgozói kezdenek majd hullani, mint a legyek, az egész gyógyítási struktúra összeomlik, és a gyógyítókat kell majd gyógyítani? Kik fogják őket gyógyítani? Nulla stock, nulla bed : ez volt a lean managerek hatékonysági utasítása – a nulla menedzsereké. (…) Érthető, hogy az erkölcsi törékenység ilyen mértéke mellett a kormánynak szüksége van a «háborúra», és a «nemzeti egységbe» kell kapaszkodnia. Ez azt sugallja, hogy a legkisebb tiltakozás engedélyezése tűzvésszel fenyeget.”