Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Válságkezelés francia módra és Macron épülő teljhatalma

A gazdasági világválságot előidéző koronavírus az elmúlt két hétben mindent háttérbe szorított Franciaországban, kivéve az önkormányzati választásokat. Olyannyira rossz esélyeket jósoltak a közvélemény-kutatások a kormánypárt, az LREM jelöltjeinek, hogy Macron szerette volna elnapolni választásokat, de a járvány terjedését magakadályozandó szolid higiéniai érvei nem tudták ellensúlyozni az idevágó törvényeket. A választások 2019 szeptemberében hivatalossá vált és publikált dátumának megváltoztatásához egy törvényjavaslat előterjesztésére és annak parlamenti megszavazására lett volna szükség, erre azonban egyszerűen nem volt idő, arról nem is beszélve, hogy ez egy olyan újabb politikai vihar kitörésének kockázatával járt volna, hogy érdemes volt most ezt az elnöknek kétszer is meggondolnia.

Március 15., az első forduló előtt abban reménykedhetett Macron, hogy március 12-én elhangzott elnöki beszédével, a koronavírus terjedése elleni intézkedések bejelentésével és a nemzeti egységre, összefogásra való felhívással visszahódíthatja a három nappal később szavazó nép bizalmát, és meg tudja győzni őket arról, hogy megbízhatnak benne mint a  helyzet magaslatán álló, a válsághelyzettel szembenézni képes felelős elnökben, valamint pártjának képviselőiben.

De három nap nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megcáfolja a közvélemény-kutatások számára kedvezőtlen előrejelzéseit.

Csak egy LREM-listavezetőnek, Édouard Philippe miniszterelnöknek van esélye Le Havre-ban a polgármesteri szék megszerzésére. Azonban még az ő esélye is bizonytalan, mert nincs sok szavazati tartaléka, annak ellenére, hogy 2017-ig népszerű polgármester volt. Párizsban a hamarjában kinevezett LREM-jelölt, Agnès Buzyn, a volt egészségügyi miniszternő egyik hétről a másikra nem tudta beférkőzni magát a párizsiak szívébe. Amikor Macron kényszerválasztása rá esett, még nem tudhatta, hogy a koronavírus külön rontani fogja a jelölt esélyeit. A járvány ugyanis nem hagyta elfeledtetni az emberekkel Buzyn azon intézkedéseit, amelyekkel hivatali ideje alatt tovább rontotta a kórházi ellátás minőségét, az ország gyógyszerellátását és a most óriási nyomás alatt dolgozó orvosok és ápolók munkafeltételeit.

A választók példátlanul alacsony számban járultak az urnák elé, ami a járvánnyal kapcsolatos általános utasításoknak és a részvételt szabályozó intézkedések bonyolultságának is tulajdonítható. A szavazati bizottság tagjai és a szavazók között az előírt kötelező távolság minimum egy méter volt, ami bonyolulttá tette a személyazonosságaik ellenőrzését és magát a szavazást. A szavazásokon megszokott jó, baráti, társasági hangulat helyett a szorongás, a „legyünk minél előbb túl rajta” légköre uralkodott az iskolák tornatermében elhelyezett szavazóhelyiségekben. A hazafelé vezető út sem szolgált több örömmel. Nem lehetett beülni presszóba, meginni egy sört, mert hajnaltól a presszók, éttermek lehúzott redőnyei és a kihalt utcák, parkok néztek vissza a járókelőkre.

A járvány terjedésének megakadályozására életbe léptetett előírásokról, az egészségügyi válságkezelés 3. stádiumában foglaltak egy részéről már az elnök március 12-ei, csütörtök esti beszédéből értesültek a franciák. Ekkor jelentette be Macron a bölcsődék, óvodák, iskolák, gimnáziumok és egyetemek hétfővel kezdődő bezárását. A többi nem alapszükségleteket kielégítő kereskedelmi létesítmény, a kereskedelmi központok, ruhaüzletek, éttermek, presszók bezárásáról március 14-én tájékoztatták őket.

Egyedül az élelmiszereket áruló kis- és nagykereskedelmi üzletek, a bankok és trafikok nyitvatartása engedélyezett.

Március 16-án a TV előtt ülők Macron egy újabb hivatalos beszédét hallhatták. Ebből az Élysée-palotából közvetített 20 perces beszédből az intézkedések ismertetésén túl a válságkezelés általánosabb vonalait is megérthették a franciák. Megérthették, hogy a járványt az elnök háborúnak tekinti: hatszor ismételte el 20 perces beszédében, hogy „háborút viselünk” (Nous sommes en guerre) a koronavírus ellen.

A metafora hatásos, de nem új és nem ártatlan. François Hollande vezette be ezt a hasonlatot 2015-ben a párizsi Bataclanban elkövetett terrorista merényletet követően. Már akkor is történészek emlékeztették, hogy a szó jelentése „államok vagy társadalmi csoportok között hadsereggel vívott fegyveres harc”, és nem segít a terrorizmus megakadályozására tett lépések megértésében. Dramatizálja a helyzetet, és az emberek érzelmeire, szorongásaira apellál. Ma egy vírus, egy járvány esetében még kevésbé fedi a szó a valóságot. Figyelemre méltó, hogy Macron ezt a mondatot mégis hatszor elismételte. Itt bizonyára nem a dramatizálás céljából használta, mert beszédével éppenséggel megnyugtatni akarta a népet.

A köztársasági elnök egyik alapfunkciója a háborúk meghirdetése, irányítása, lezárása, így

Macron valószínűleg azt gondolja, hogy a „háborút viselünk” fejekbe való sulykolása segít legitimálni a magának tulajdonított teljhatalmat, a parlamentet mellőző, rendeletekkel történő országvezetést, és a gyülekezés- és mozgásszabadság korlátozását – amire már korábban is törekedett.

És ami, ahogy tudja is, nemigen fekszik a franciáknak. A felsorolt intézkedések egy része pozitív ígéretek sora: az állam kompenzálni fogja az egyének, illetve családok (egymástól való elszigetelésével járó) termeléskiesésből adódó veszteségeit. Garantálja a vállalatok bankkölcsöneit (300 milliárd euró erejéig), adóhaladékot kapnak a vállalatok, átvállalja az állam a vállalatok bérleti, víz-, gáz- és  áramköltségeit, végül a kisvállalkozók, kiskereskedők és kisiparosok megsegítésére szolidaritási alapot hoz létre. Ami a gyerekeikkel otthonukba zárt dolgozókat illeti, ők az úgynevezett „technikai” munkanélküliségi segélyben fognak részesülni, amit szintén az állam fog fedezni. Eddig a gazdaság megmentésének programja, amely azért lep meg mindenkit, mert

mindezidáig az ilyen típusú intézkedéseket csak a legvakmerőbb, eddig a „radikális” jelzővel megbélyegzett közgazdászok javasolták. Most a koronavírusnak „köszönhetően” ezek – ideiglenesen, de – valósággá válnak.

A program másik része a vírus áldozatainak orvosi ellátása. Itt is minden anyagi eszközt megmozgat az elnök. Mindezidáig volt egészségügyi miniszterasszonyának „bed management” elve és politikája a kórházi ágyak lehető legintenzívebb kihasználását, a „nem rentábilis ágyak” megszüntetését, a gyógyító és ápoló személyzet leépítését diktálta. Ezt az elvet – szintén a koronavírusnak „köszönhetően” – Macron most sutba dobta. Beszédében többször, mélyről jövő hangon, komoly tekintettel rótta le végtelen tiszteletét és háláját az orvosok és az ápolók hősies munkája előtt. Biztosította őket és a munkájuktól függő betegeket, hogy mindent elkövet munkájuk megkönnyítése és az egészségük megőrzése érdekében.

Például megígérte, hogy március 18-tól fertőzés elleni maszkokat kapnak. Eddig, már több hete folyamatosan a maszkok hiánycikkek voltak nemcsak a gyógyszertárakban, hanem a kórházakban is. (A gyógyszertárakban két nappal a beszéde után, március 18-án is hiánycikkek voltak.) Azt is megígérte, hogy ezután a legfertőzöttebb régiókban a lakosságot is ellátják maszkokkal, majd azok fokozatosan a gyógyszertárakban is újból megvásárolhatók lesznek. Macron arról nem szólt, hogy mikor fogják ellátni a gyógyszertárakat egy másik hiánycikkel, a kézfertőtlenítőkkel.

Ezek a bőszítő rendellenességek a racionálisnak, főleg a hatékonynak tekintett áramlásgazdaság velejárói. A koronavírus nemcsak életeket oltott ki és fog még kioltani, de ezt a dogmát is darabokra szedte szét, így ennek „köszönhetően” Macron itt sem volt rest – elvei ellenére – beavatkozni. Talán nem rossz ízlésű megjegyzés még egy ilyen komoly járvány, válság idején sem: ha már a vállalatoknak nyújtott fent említett kolosszális támogatáshoz ilyen mélyre tudott nyúlni az állami költségvetés bugyraiban, akkor

miért nem gondol a most hirtelen nagy megbecsülést nyert kórházi személyzet fizetésemelésére?

Az elnök első, március 12-i beszédét követően a baloldali ellenzék egyik vezérfigurája, Jean-Luc Mélenchon sajtókonferenciáját ezekkel a mondatokkal kezdte:

„Uraim, hölgyeim, egy válságra, igaz, világválságra volt szükség, hogy a francia köztársasági elnök megértse, egy világ, egy világmodell omlott össze. Erre a válságra volt szüksége, hogy megértse, a mindenkinek kijáró betegellátás abszolút prioritás. Erre a válságra volt szüksége, hogy utasítást adjon az Európai Központi Banknak, és hogy az feladja költségvetési szabályait, amelyekkel az elmúlt két évben szorongatta-fojtogatta az országunkat. Vége annak a világnak, amely vakon bízott a szabadkereskedelemben, olyannyira, hogy elhittük, nincs szükségünk arra, hogy a gyógyszereinket mi magunk gyártsuk, amely azt gondolta, hogy elpusztíthatja az élővilágot anélkül, hogy ennek meginnánk a levét, lásd világméretű járványok. Megdőlt az a világ, amely elhitette velünk, hogy Franciaország lemondhat függetlenségéről az élet kulcsszektoraiban, és amely azt üzente, hogy az állami kórházakat a piac elvei szerint kell igazgatni.”

Még nem tudni, hogy Mélenchon nem vágyait veszi-e valóságnak. Igaz, Macron március 16-i beszédét a következő szavakkal fejezte be :

„Nagyon sok dolog, amit eddig elképzelhetetlennek tartottunk, most valóság lett. Ne ijedjünk meg, cselekedjünk erővel, de ne feledjük el: a [járvány] elmúlását követő napon, amikor győztünk, nem lesz visszatérés a korábbi világhoz. Erősebbek, tapasztaltabbak leszünk, és képes leszek a következmények levonására.”

Vajon Macron mihez nem akar visszatérni „a győzelem” napján? A világot ma irányító kátyúba dőlt gazdasági és társadalmi elvekhez, ahogy Mélenchon mondta, vagy Franciaország politikai berendezkedésének átalakításában remél megerősödni, tapasztalatokat szerezni? Beszédében azt is bejelentette, hogy a gyors, naprakész intézkedések érdekében rendeletekkel kíván kormányozni, amit parlamenti többsége a napokban kapásból meg fog szavazni. Azt is jelezte, hogy rendszeresen személyesen ő fogja tájékoztatni a népet a koronavírus elleni háború állásáról, ő fogja kitartásra buzdítani őket. Ő – nem a miniszterelnöke – jelentette be két további fontos intézkedését is.

Az egyik, hogy a koronavírus terjedésének megakadályozása céljából elnapolta az önkormányzati választások második fordulóját. Tudományos véleményre hivatkozott, pedig a valószínűségszámítással foglalkozó matematikusok semmi esélyt nem adnak arra, hogy a hét elején életbe léptetett intézkedések a hét végére változtassanak a vírust elkapók számának exponenciális növekedésén, ami a vírust hordozók számának három naponkénti megduplázódását és két százalékuk elhunytát jelenti. Sajnos.

Így ahol a listavezető 50%-on felül nyerte meg a szavazatokat, ott érvényes az első forduló eredménye és nem lesz második forduló. A többi helyen majd később dől el, hogy mikor és ki nyer. Ehhez megkapta az országgyűlés és a szenátus elnökeinek hozzájárulását, a frakcióvezetőkkel pedig közölték az intézkedést, és azok állítólag beleegyeztek. Jean-Luc Mélenchon, a France Insoumise frakcióvezetője ez utóbbit megcáfolta.

Ezzel Macron kész tények elé állította az alkotmánybizottságot. Az intézkedés sok vitára ad alkalmat, sokan azt gondolják, hogy Macron időt akar nyerni, hogy jó válságkezelése több esélyt adjon a második fordulóban maradt LREM-jelölteknek.

A másodikat egyöntetűen fellélegzéssel fogadta a nép: minden korábbi reformtervet – köztük a hónapok óta tartó, hatalmas társadalmi ellenállást kiváltó nyugdíjreformot – felfüggesztett. Talán ez a deal is az egyszemélyes irányításban szerzett tapasztalatainak részét képezi?

Címlapkép: Forrás: YouTube, LeHuffPost