Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Fidesz szerint az ellenzéknek előbb választást kéne nyernie, és csak utána okoskodjanak az uniós biztosról

Sejthető volt, hogy a Fidesz nem viseli majd túl elegánsan, hogy tegnap Várhelyi Olivér nem ment át a szakbizottsági koordinátorok szavazásán.

Ahogy arról mi is beszámoltunk: tegnap tartották Várhelyi meghallgatását. Mivel az Európai Parlament egyben szavaz a teljes bizottságról, a szakbizottságoknak előbb egyenként jóvá kell hagyniuk minden egyes jelöltet. Kétharmados többségre van szükség az elfogadásukhoz – Várhelyi ezt nem kapta meg, így írásbeli kérdésekre kell válaszolnia. Bár Várhelyi egyértelműen alaposan felkészült a meghallgatásra, több kérdésre sem válaszolt egyértelműen – többek közt arra sem, amikor a képviselők arra kértek garanciát, hogy biztosként Orbán Viktortól függetlenül végzi-e majd a munkáját. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Várhelyi (elődjével, Trócsányi Lászlóval ellentétben, akit az EP jogi bizottsága kétszer is leszavazott) megbukott volna, még mindig van rá esély, hogy kinevezik.

Miután azonban nem lehet diadalmenetként sem értékelni Várhelyi menetelését a bizottsági pozíció felé, a Fidesz is kénytelen mondani valamit az esetre.

Ma délelőtt Hidvéghi Balázsnak, a Fidesz európai parlamenti képviselőjének jutott a hálátlan feladat, hogy megmagyarázza a helyzetet. A tömör summázat így szólt:

„Álláspontunk szerint gyalázatos, hogy a magyar bevándorláspárti ellenzék a magyar nemzeti érdekeket támadja.”

A „bevándorláspárti ellenzék” szókapcsolat az alig 3 perces sajtótájékoztatóban még többször is előkerült, ugyanúgy, ahogy a „gyalázatos” jelző is, amit az EP-képviselő időnként a „szégyen” és a „példátlan” szavakkal is kiegészített, érzékeltetve a helyzet gyalázatosságát.

Hidvéghi sérelmezte, hogy a meghallgatások a bevándorláspárti ellenzék nem szakmai, szakpolitikai kérdéseket tett fel, szerinte ugyanis „színtiszta politikai hadjáratot” folytattak.

Hidvéghi nem fukarkodott az övön aluli ütésekkel sem: Dobrev Klárát egyszerűen Gyurcsány Ferencnének nevezte, Cseh Katalin és Donáth Anna pártját, a Momentumot az „új SZDSZ” titulussal illette, Ujhelyi Istvánt (némileg kilógva a sorból) csak szocialistának hívta, a Jobbikkal kapcsolatban pedig csak annyit jegyzett meg, hogy „gyakorlatilag megkülönböztethetetlen” a többi ellenzéki párttól.

Ezek után jött azonban a rövid eszmefuttatás érdemi része. Hidvéghi szerint, ugyanis, ha vita van az ellenzék és a kormány között, akkor egy teendő van:

„meg kell nyerni a választásokat otthon. És ha valaki megnyerte a választásokat, és kormányt tud alakítani, akkor ő lesz abban a pozícióban, hogy például az Európai Bizottságba delegáljon egy biztost.”

Ha pedig az ellenzék elveszíti a választást, erre nincs jogosultsága. Mármint biztost delegálni ugye.

Hidvéghi némileg megengedő modorban jelezte, hogy érti ő, hogy a bevándorláspárti ellenzék „rendkívül frusztrált, mert szakmányban veszíti el a választásokat”, és itt a tavalyi országgyűlésit és az idén májusban tartott EP-választást is kiemelte, ám ez szerinte nem jogosítja fel őket arra, hogy kifogásokat emeljenek a Fidesz biztosjelöltjével szemben.

Érdemes persze e helyt rávilágítani Hidvéghi érvelésének néhány döccenőjére.

Bármennyire is igyekszik a Fidesz a kialakult helyzetet a bevándorláspárti ellenzék számlájára írni, Várhelyi Olivér jelöltségéről nem kizárólag Dobrev Klára, Cseh Katalin, Donáth Anna, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton dönt. Sőt.

A bevándorláspárti ellenzék amúgy  nem biztost akar delegálni az Európai Bizottságba, hanem pusztán arra igyekszik rávilágítani, hogy az uniós politika nem azonos a hazaival, és az uniós biztosnak sem Orbán Viktor kormányának érdekeit kell kiszolgálnia munkája során, hanem az egész európai közösség érdekében kell eljárnia. Trócsányi esetében elég egyértelmű volt, hogy mi a probléma a kinevezéssel, Várhelyinek pedig magának kellett volna garanciákat adnia arra, hogy a munkáját Orbán Viktortól és a magyar kormánytól függetlenül végezni. És ez neki nem sikerült tegnap.

De ha már itt tartunk: érdekes felfogása a demokráciának az, hogy az ellenzéknek, ha nem nyer választást, nincs beleszólása az ország ügyeibe. Nem érdemes belemenni nagyon a matekba, sem az országgyűlési, sem az EP-választás kapcsán, de azt azért jegyezzük meg, minden, az Európai Parlamentbe került képviselő mögött valós választói akarat van, ami szavazatokban mérhető. A demokrácia alapja pedig az, hogy ezeknek a választópolgároknak a hangja az általuk megválasztott képviselő.

Akkor is, ha éppen kormányon van idehaza, és akkor is, ha ellenzékben.

Az, hogy a Fidesznek több EP-mandátuma van, még nem jelenti azt, hogy a nem fideszes magyar EP-képviselőknek nincs beleszólásuk az események alakításába.

Ez egyébként nem csak az Európai Parlamentre igaz, de Magyarországra is – bár elnézve azt az ámokfutást, amit Kövér László igyekszik véghez vinni a Parlamentben, látható, hogy a Fidesz legszívesebben be sem engedné az Országházba az ellenzéki képviselőket. Akiket egyébként magyar választópolgárok hatalmaztak fel arra, hogy képviseljék őket.

Amikor Hidvéghi 3 percig ismételgeti a gyalázatos, példátlan, és szégyen szavakat, akkor inkább ez kéne, hogy járjon a fejében.

Ja, és nem mellesleg nem lenne baj a Fidesz által delegált uniós biztossal akkor, ha nem kéne attól tartani, hogy csak egy gyalog lesz a miniszterelnök kezében.

Tessék mondani: van ilyen ember arrafelé?

Olvass tovább!