Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az ENSZ-klímacsúcson tett vállalásokból nem látszik, mitől élnénk túl a klímaváltozást

Múlthét hétfőn, valamint előtte a hétvégén tartották meg New Yorkban az ENSZ különleges klímacsúcsát, melyet a korábban várhatónál gyorsabb ütemű klímaváltozás miatt hívott össze Antonio Guterres ENSZ-főtitkár, aki ezúttal a szép szavak helyett konkrét vállalásokat várt az egyes országok megjelenő képviselőitől.

Éppen ezért több vezető gazdasági hatalom vezetője nem szólalhatott fel elégtelen vállalásai miatt, mindazonáltal – a klímaváltozás elleni küzdelemért harciasan kiálló Greta Thunberg mellett – Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is elmondhatta terveit, emellett más országoktól, szervezetektől így is szép számmal hangoztak el hangzatos ígéretek. Ezeket a Climate Home News gyűjtötte össze.

Vannak vállalások, melyeket több ország és szervezet is megfogalmazott, és általánosságban hitet tettek mellettük vezetőik.

  • 59 ország vállalta, hogy jövő év végéig felülvizsgálja klímavédelmi terveit, hogy még ambiciózusabb célokat fogalmazhasson meg – miközben 11 ország esetében ez már jelenleg is folyamatban van.
  • 66 ország kíván 2050-ig karbonsemlegessé válni, vagyis elérni, hogy legalább annyi üvegházhatású gázt kössön meg a légkörből, amennyit kibocsát.
  • Valamennyi kevésbé fejlett ország vállalta, hogy jövő év végéig felülvizsgálja klímastratégiáját, hogy 2050-ig karbonsemlegessé válhassanak, ehhez azonban szükség van a gazdagabb országok támogatására is.

A CHN régiókra bontva listázza a vállalásokat, így teszünk hát mi is. Európa a következő vállalásokat tette:

  • Az EU vállalta, hogy a következő költségvetésének legalább negyede klímavédelmi célokkal lesz kapcsolatos.
  • Franciaország, Hollandia és Németország, vagyis három nagykibocsátó kezdeményezi, hogy az uniós üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátást 2030-ig 55 százalékkal csökkentsék az 1990-es szinthez képest – a jelenlegi kibocsátás 40 százalékkal alacsonyabb.
  • Franciaország vállalta, hogy nem köt semmilyen kereskedelmi megállapodást olyan országokkal, melyek intézkedései szembemennek a párizsi egyezményben vállaltakkal. Ez egybecseng azzal, hogy az ország igyekszik megtorpedózni az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodást, mely egyébként a francia állattenyésztők gazdasági érdekeit is szolgálja.
  • Németország bejelentette, hogy 2050-ig karbonsemlegessé válik.
  • Németország és Szlovákia csatlakoztak az Szénen Túli Energia Szövetséghez, melynek immár harminckét kormány, huszonöt állami szint alatti kormányszerv, valamint harmincnégy vállalat a tagja.
  • Finnország vállalta, hogy 2035-ig karbonsemleges, utána pedig karbonnegatív lesz, vagyis több ÜHG-t von ki a légkörből, mint amennyi az ország gazdaságából származik.
  • Szlovákia vállalta, hogy 2023-ig befejezi a szénbányászat támogatását mikor csatlakozott a szénen túli szövetséghez, elkötelezve magát valamennyi szénbányája bezárása mellett, emellett 2050-ig karbonsemlegessé válik.
  • Írország vállalta, hogy a továbbiakban nem kutat új olajlelőhelyek után, azonban kijelentette, hogy „áthidaló üzemanyagként” gázt fog használni.
  • Oroszország ratifikálta a párizsi egyezményt.
  • Olaszország 2025-ig kivezeti a szénalapú energiatermelést, és 2050-re eléri a karbonsemlegességet. Elkötelezte magát továbbá, hogy bevezet egy „Zöld New Deal”-t, beleértve egy környezetbarát munkahelyteremtő programot, és a fosszilis üzemanyagok támogatásának felülvizsgálatát.
  • Görögország 2028-ig bezárja valamennyi barnaszén-erőművét, és 2020-tól elkezdi leszerelni szénerőműveit.
  • Magyarország 2030-ig befejezi a szénalapú energiatermelést, és ugyanezen évig harminc százalékkal növeli erdős területeinek kiterjedését.
  • Dánia, Izland, Svédország (és Európán kívüli országként Dél-Korea) bejelentették, hogy megduplázzák hozzájárulásukat a Zöld Klíma Alaphoz. Összesen tizenkét ország jelentett be hozzájárulást az alaphoz, köztük Hollandia, Spanyolország, Ausztria, Monaco, Szlovénia, Magyarország és Lichtenstein.
  • Az Egyesült Királyság bejelentette, hogy megduplázza tengerentúli fejlesztési hozzájárulását a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, így az összeg az elkövetkezendő öt évben 11,6 milliárd font lesz.

Az ázsiai országok is tettek vállalásokat:

  • India 2022-ig 175 Gigawattra emeli megújuló-energia termelését, melyet hosszútávon 450 Gigawattig kíván emelni.
  • Indonézia megígérte, hogy csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, és létrehoz egy zöld támogatási rendszert.
  • Pakisztán elköteleződött, hogy 2030-ig megállítja a talajromlást legalább 30 százaléknyi erdő, öt százalék termőföld, hat százalék mező, valamint tíz százalék mocsárföld helyreállításával, emellett tízmilliárd fát ültet az elkövetkező öt évben.

Dél- és Közép-Amerika országai vállalásai:

  • Chile dátum megjelölése nélkül elkötelezte magát a dekarbonizáció mellett.
  • Bolívia vállalta, hogy valamennyi háztartást ellát elektromos árammal, melynek 2030-ig 79 százalékát megújulókból fogja fedezni.
  • Guatemala 2022-ig helyreállít másfél millió hektár erdőt.
  • Kolumbia 2022-ig helyreállít 300.000 hektár erdőt – vagyis nagyjából 180 millió fát – és további 900.000 hektáron fenntartható erdőgazdálkodást fog folytatni.

A kis szigetországok vállalásai a következők:

  • A kis fejlődő szigetországok kollektíven vállalták, hogy 2050-ig karbonsemlegessé válnak, ez azonban függ a nemzetközi közösség támogatásától is. 2030-ig teljes mértékben megújuló energiatermelésre kívánnak váltani.
  • Fidzsi egymillió új fát kíván ültetni, és további 31 millió ültetésének lehetőségét vizsgálja.
  • Barbados 2020 végéig egymillió új fát kíván ültetni.

Óceánia részéről Új-Zéland vállalta, hogy 2028-ig egymilliárd fát ültet, és az országot „a világ legfenntarthatóbb élelmiszertermelőjévé” teszi.

Afrikai országok vállalásai ekképp hangoznak:

  • Sierra Leone 2023-ig kétmillió fát ültet.
  • Nigéria ifjúsági munka keretében szándékozik 25 millió fát ültetni.
  • Kenya 2022-it kétmilliárd fát ültet.
  • Etiópia ismét elkötelezte magát, hogy évente négymilliárd fát ültet.
  • A Kongói Demokratikus Köztársaság bejelentette, hogy az ország területét a továbbiakban is 60 százalékban erdők fogják borítani.
  • Dél-Afrika elkötelezte magát egy igazságos átalakulás terve mellett, melynek célja, hogy a globális felmelegedés az évszázad végéig az iparosodás előtti hőmérséklethez képest 1,5 Celsius fok alatt maradjon. Ehhez bevezet egy klímaváltozás-törvényt, hogy jogi alapja legyen klímaterve felülvizsgálatához, az egyes gazdasági szektorok kibocsátásának és nagykibocsátók szabályozásához. Emellett elkötelezte magát, hogy helyreállítja szubtrópusi növényvilágát, hogy növelje annak szén-elnyelő képességét.

Állami szint alatti szereplők is kivették a részüket a tervek hangoztatásából:

  • 102 város elkötelezte magát, hogy 2050-ig elérik a karbonsemlegességet.
  • 10 régió, 93 vállalkozás és 12 befektető vállalta, hogy 2050-ig karbonsemlegessé válik.
  • 2000 város vállalta, hogy a klímaváltozás okozta veszélyeket teszik döntéshozataluk, terveik és beruházásaik központi elemévé, beleértve az „okos városi projekteket és az innovatív beruházási mechanizmusokat”.

Kormány- és nemzetközi szervezetek is bejelentették céljaikat, ahogy megállapodások is születtek, vagy elkezdtek formálódni, melyeket az alábbiakban olvashattok:

  • Costa Rica intézett felhívást az országokhoz, hogy a bolygó 30 százalékát óvják meg természetes állapotában. A megállapodást a 2020-as, a kínai Kunmingban tartott tizenötödik biodiverzitás konferencián fogják véglegesíteni, a kezdeményezést a Seychelle-szigetek, az Egyesült Arab Emirátusok, Monaco, Gabon és Mozambik támogatta.
  • Norvégia kezdeményezett egy panelt a fenntartható óceángazdálkodásért, melynek tagja 14 ország, melyek nagyjából a világ partvonalainak és kizárólagos gazdasági területeinek 30 százalékát, az óceáni halászat és a világ szállítmányozási flottájának 20 százalékát képviselik, és egyik célja, hogy segítse az óceáni és védett tengeri régiók ellenálló képességének növelését.
  • A Közép-Afrikai erdő kezdeményezés vállalta, hogy fenntartja Gabon, Kamerun, a Közép-Afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Egyenlítői-Guinea erdőtakaróját, lehetővé téve ezáltal, hogy a Közép-Afrikai esőerdő továbbra is nagyjából hetven gigatonna szenet tároljon, és biztosítsa hatvanmillió ember lakhelyét valamint a régiós csapadékmintázat fennmaradását.
  • Belize, Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, El Salvador, Guatemala, Nicaragua, és Panama közösen vállalták, hogy felállítanak és fenntartanak tízmillió hektárnyi „fenntartható produktív tájegységet, melyek ellenállnak a klímaváltozásnak”, hogy ezzel 2030-ig nem kevesebb, mint 40 százalékkal csökkentsék kibocsátásukat 2010-hez képest.
  • Franciaország és Németország kormányai vállalták, hogy százmillió, valamint negyedmilliárd dollárral hozzájárulnak az amazóniai esőerdő védelméhez, miközben az EU további 190 millió euróval járul hozzá az együttműködési és fejlesztési programokon keresztül. A Conservation International NGO, melyet Harrison Ford képviselt, szintén bejelentette, hogy húszmillió dollárral járul hozzá az esőerdő megőrzéséhez.
  • A CGIAR élelmiszer-technológiai kutatóintézet 790 millió dollárnyi támogatásban részesül Hollandia, az Európai Bizottság, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság, Németország és a Világbank, valamint a Bill és Melinda Gates Alapítvány büdzséjéből – utóbbi 310 millió dollárt adományoz a szervezetnek.
  • Kormányzatok, kormányközi szervek, a privátszféra és a civil szektor beígérték, hogy 2025-ig világszerte félmilliárd szegény ember biztosítva lesz a klímaváltozás okozta károk ellen.
  • Az Afrikai Alkalmazkodási Kezdeményezés megígérte, hogy biztosítja a regionális együttműködést az alkalmazkodás terén, és egymilliárd dollár befektetését, valamint az afrikai országok alkalmazkodási költségvetésének megduplázását 2025-ig. Emellett vállalta, hogy a nemzeti szintű alkalmazkodási terveket befektetési tervekké, és támogatásra alkalmas projektekké alakítja 2025-ig.
  • A kevésbé fejlett országok együttműködése által vezetett LIFE-AR kezdeményezés vállalta, hogy erősíti a globális dél országainak együttműködését, felszabadít 30-40 millió dollárt, és felvázolja a klímaellenálló fejlődés lehetőségeit 2030-ig, valamint a karbonsemlegesség elérésének útját 2050-ig.
  • Az Argentína, Dánia, az Egyesült Királyság, Etiópia, Észtország, Ghána, Honduras, India, Írország, Kenya, Kolumbia, Magyarország, Portugália, valamint Szenegál, valamint tíz magántársaság alkotta Három Százalékos Klub elkötelezte magát, hogy támogassa a Nemzetközi Energiaügynökséget, ezzel évente három százalékkal növelje az energiahatékonyságot.
  • A „hűtés koalíció” „komoly vakfoltként” jelölte meg a hűtés problémáját, mivel 2017 és 2050 között a légkondicionáláshoz és hűtéshez köthető kibocsátás előreláthatólag 90 százalékkal fog növekedni. A koalíció vállalta, hogy előremutató hűtési célokat állít fel, és támogatja a „szektorok közötti” nemzeti stratégiákat, irányelveket, és nemzeti akcióterveket. Banglades és Libanon ígéretet tettek, miszerint átfogó nemzeti hűtésterveket vezetnek be, és Franciaország vezetésével számos ország elkötelezte magát a biarritzi megállapodás fényében a hatékony hűtés gyors elérése mellett. A cselekvés mellett kötelezte el magát Andorra, Chile, Costa Rica, Dánia, a Dominikai Köztársaság, Dzsibuti, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Libanon, Macedónia, Magyarország, Marokkó, Norvégia, Ruanda, Spanyolország és Szenegál.
  • Argentína, Dél-Korea, az Egyesült Királyság Finnország, Franciaország, Hollandia, Izland, Írország, valamint Németország és öt cég ígéretet tettek arra, hogy a nagykibocsátó gazdasági ágazatok számára kidolgoznak lehetőségeket, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljanak.
  • Száz szervezet, köztük kormányok, vezető piaci szereplők és városok elkötelezték magukat, hogy szénmentesítsék a közlekedési ágazatot.
  • Egy Németország vezette, Franciaországot, az Egyesült Királyságot, Japánt, Kamerunt, Luxemburgot és Mexikót is magában foglaló kezdeményezés elkötelezte magát, hogy 2000 városnak nyújtson segítséget abban, hogy felgyorsítsák és felskálázzák a klímabarát városi infrastruktúra-befektetéseket. Ezek bevezetéséhez 64 millió dolláros támogatást biztosítanak.
  • Kenya, Törökország, az Egyesült Államokbeli Maine kormányzója, valamint az indonéziai Surabaya polgármeytere és az Európai Befektetési bank támogatják 600 millió, városi szegénynegyedben tengődő ember ellenállási képességének megerősítését 2030-ig, valamint hogy kiemelik őket a nyomorból.
  • A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, Spanyolország és Peru kezdeményezték egy munkahelyteremtési, szociális, képzési, technológia- és tudásátadási  keretrendszer kialakítását klímavédelmi lépéseket tevő országok számára.
  • Harminckét ország elkötelezte magát, hogy a nemi egyenlőtlenségekre is választ adó klímavédelmi akcióterveket és irányelveket dolgozzanak ki, nőket helyezve a klímavédelmi tevékenységek vezető pozícióiba.
  • 41 ország, 71 államinál alacsonyabb szintű kormányzat valamint két egészségügyi befektető szervezet elkötelezték magukat a levegőminőség ügye mellett, valamint hogy párhuzamba állítják a klíma- és a levegőminőség-terveket 2030-ig. A Tiszta Levegő Alap, mely részese a kezdeményezésnek, 50 millió dollárt ajánlott a gyakorlatba ültetésre.

A fenti vállalásokból, ígéretekből és tervekből látszik, hogy a kormányok felismerték, a társadalom számára fontos téma a klímaváltozás, valamint az egyes országok nemzetközi elfogadottságának is jót tesz, ha környezetvédelem tekintetében aktív szereplőként tüntetik fel magukat.

Azonban azt is érdemes látni, hogy a fentiek aligha lesznek elegendők szignifikáns változások eléréséhez.

Ugyanis amíg fennáll a globális kapitalista rendszer, mely a működéséhez szükséges energiát a folyamatos növekedésből nyeri, melyhez a munkaerő és a környezeti erőforrások kizsákmányolásán keresztül vezet az út, lényegi változás lehetősége nem áll fenn.

Ahhoz, hogy a klímaváltozáshoz alkalmazkodni tudjon az emberiség, a gazdaság szerkezetének fundamentális megváltoztatására van szükség, hogy az elsődleges cél ne a tőke gyarapítása legyen, hanem hogy minél több ember élje túl az immár bizonyosan bekövetkező, drámai környezeti változásokat.

Ehhez pedig, ahogy Antonio Guterres ENSZ-főtitkár is jelezte, nem szép szavakra, hanem konkrét és hatékony cselekvési tervekre van szükség.

És habár a fenti ígéretek, elköteleződések és cselekvési tervek között vannak, melyek ambiciózusnak tűnnek, jelentős részük megmarad a szép szavak szintjén, és a vállalások javarésze vagy túl csekély, vagy túl későre datálja az egetrengetőnek szánt változást.

Ennél azonban abban a rendszerben, melyben az államoknak az uralkodó ideológiából fakadóan ily kevés ráhatásuk van a gazdasági szereplőkre, melyek egyébként be is dönthetnek velük szembe szegülő kormányokat, ha nem teszi meg egy őket kiszolgáló szuperhatalom, hiába is várnánk fajsúlyosabb vállalásokat és terveket.

Sőt, még arra sincs semmilyen garancia, hogy a fenti vállalásokat betartják az egyes országok.

Hovatovább maguk a vállalások is jelentős részben igen óvatosan fogalmaznak, és amellett hogy egy részük igen távoli időpontokra datálja a vállalások teljesítését, olyan nyelvezettel fogalmazottak, amibe belefér nagyjából bármi, és annak az ellenkezője is.

Ezzel pedig, bármily áthatóan tett hitet egy-egy ország vagy gazdasági szereplő a cselekvés fontossága mellett, sajnos nem sokat érünk, miközben radikális, valódi változásra egyetlen szereplő sem tett ígéretet – ugyanis ültethetnek az egyes kormányzatok akármennyi fát, míg senki sem ígérte hogy mától kezdve nem termel ki olajat.

És egész addig, míg rendelkezésre állnak a fosszilis energiaforrások, a jelenlegi gazdasági modell mellett csak úgy érhető el az energiaipar kibocsátásának csökkentése, hogy az egyes államok kipótolják a privátszféra bevételkieséseit, magyarán az állam biztosítékot vállal a tőke profitjának a megtermelésére.

Mindezt úgy, hogy továbbra is hívószó maradt a fenntartható fejlődés, mely alatt elsősorban gazdasági fejlődést – vagyis növekedést – kell értenünk, mely feltételezi, hogy egyre több erőforrásra és energiára lesz szükségük az egymással versengő privát gazdasági szereplőknek, ami abban az esetben is terheli a környezetet, ha történetesen megújuló energiából fedezik a szükségleteket.

A klímacsúcs alkalmából üzleti és ipari szereplők is tettek vállalásokat, hogy élhető formában őrizzék meg a bolygót (legalább egy darabig), ahogy a globális pénzügyi szektor egy része is felesküdött a klímavédelemre.

Tekintve, hogy az egyes privát cégek jellegüknél fogva a profit maximalizálásában érdekeltek, és működésüknek csupán mellékterméke lehet, hogy környezetbarátabb módon fialják a tőkét mint korábban, ezen vállalások ismertetésétől irreleváns jellegük miatt eltekintek.

Akit érdekel, hogyan mossák magukat egyes cégek zöldre a fogyasztás és a növekedés propagálásán keresztül, elolvashatja az eredeti cikkben.

via Climate Home News
Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi
Olvass tovább!