Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
Önkormányzati választás 2019.
Főopolgármester-választás eredménye 100%-os feldolgozottságnál
50,86%
KARÁCSONY GERGELY
44,1%
TARLÓS ISTVÁN
4,46%
PUZSÉR RÓBERT
Budapesti polgármesterek
kormánypárti
9
ellenzéki
14
Feldolgozottság: 100%
Megyei jogú városok polgármesterei
kormánypárti
13
ellenzéki
10
Feldolgozottság: 100%
Kattints ide a részletekért!

Az ÁSZ elnöke még jobban kedvezne a multiknak – a dolgozókkal szemben

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke interjút adott a Magyar Hírlapnak, melyben több épületes ötletét is bemutatta a magyar adórendszer átalakítását illetően, szavaiból pedig egyrészt kiderül, a NER továbbra sem a szegények érdekében képzeli el a reformokat, másrészt vagy nem ért a szakmájához, ha meg igen, akkor hazudik.

Az ÁSZ elnöke kifejtette többek között az ÁFÁ-ról alkotott teljesen fals véleményét, miszerint

„Az ÁFA a legigaz­ságosabb adónem, mivel az állampolgárok a fogyasztás arányában járulnak hozzá a közteherviseléshez, ezáltal a fenntarthatósághoz.”

Lépcsőházi filozófiaként ugyan elmegy ez a kijelentés, azonban a valóság ennél sajnos egy fokkal bonyolultabb.

Ugyanis minél szegényebb valaki, annál nagyobb arányban fordítja jövedelmét a mindennapi megélhetésre, miközben a jómódúak arányaiban kevesebb ÁFÁ-t fizetnek, tekintve hogy még ha többet is fogyasztanak, jövedelmük jócskán kisebb hányadát fordítják napi fogyasztási cikkekre.

Ehelyett anyagi helyzetükből fakadóan jóval több lehetőségük van megtakarítani, befektetni, melynek következtében tovább tudják növelni a vagyonukat, amiből ráadásul ha ne adj isten külföldön költenek, nem is jelenik meg idehaza ÁFA formájában.

Ahogy az is problematikus, hogy egy tartós luxus fogyasztási cikken, például egy arany Rolex órán ugyanannyi a forgalmi adóteher, mint mondjuk egy tamponon – miközben az egész világon Magyarországon a legmagasabb az alapvető női higiéniai termékek ÁFÁ-ja (habár azt meg kell hagyni, a sertéshúsét legalább csökkentették. Németh Szilárd örvendezik).

De nem csak a forgalmi adóról mondott blődségeket az ÁSZ elnöke, a személyi jövedelemadóról is vannak vad elképzelései –

melyek kapcsán sajnos partnerére lelt a Magyar Szakszervezeti Szövetségben.

Domokos ugyanis az egykulcsos SZJA csökkentéséről beszélt, minek kapcsán sajnálatos módon támogatásáról biztosította a MASZSZ:

„Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) ezt támogatja, mert végre csökkennének a munkavállalók terhei is. A konföderáció eleve az egyszámjegyű – vagyis tíz százalék alatti – szja bevezetését szorgalmazta az eddigi tárgyalásokon.”

Azonban ez a kérdés véleményem szerint szintén bonyolultabb, mint a ÁSZ-elnök MASZSZ által támogatott elképzelése. Domokos szerint az SZJA csökkentésének hatására több dolgozót jelentenének be valós fizetésük szintjén, ami részben igaz, azonban a bejelentési hajlandóság ugyanúgy függ az ellenőrzések hatékonyságától, valamint a munkások érdekérvényesítő képességétől, melynek terét egyébként az állami munkaügyi szabályozások folyamatosan csökkentik.

Jellemzően ugyanis az alacsonyabb keresetűeket jelentik be a valósnál alacsonyabb béren, hogy így kevesebb adót kelljen fizetni utánuk, miközben keresetük egy részét feketén, zsebbe kapják meg, így amennyiben valamiért elvesztik az állásukat és álláskeresési járadékot igényelnek, nyugdíjba mennek, stb. jóval kevesebb juttatásra lesznek jogosultak, mint a fizetésük szerint megilletné őket.

Itt azonban látni kell egy másik jelenséget is, miszerint a másik oldalon a fennmaradásukért küzdő kis- és középvállalkozásoknál jellemzőbb ez a típusú adóelkerülés, míg a nagy multicégek igyekeznek sokkal nagyobb volumenben, úgymond legálisan csalni és inkább tőketranszferek révén kerülik el az adózást.

Itt pedig el is jutottunk adórendszerünk problémájának gyökeréhez: a liberális gazdaságpolitikának megfelelő egykulcsos SZJA-hoz, valamint társasági adóhoz.

Véleményem szerint a MASZSZ-nak nem üdvözölnie kellene a jövedelemadó univerzális csökkentését, hanem a progresszív jövedelemadót kellene számonkérnie a kormányzaton, mivel alapvetően igazságtalan, és az alacsonyabb keresetűekre többletterhet ró az egykulcsos adórendszer.

Itt is az ÁFÁ-hoz hasonló problémával találkozunk ugyanis: aki kevesebbet keres, annak keresetarányosan többet kell mindennapi megélhetésére fordítania, így arányaiban nagyobb terhet ró rá a magasabb keresetűekével azonos kulcsú jövedelemadó (miközben a kormány által kínált adókedvezmények azoknak nyújtanak valódi kedvezményeket, akiknek nagyobb az adóalapjuk).

Amennyiben az alacsonyabb keresetűek adóját lejjebb vinnék, esetleg adómentessé tennék a minimálbért, azzal valóban sokat segítenének a dolgozók széles rétegein, miközben a magasabb keresetűek adókulcsának emelésével tudnák kompenzálni az így kieső bevételeket.

Ugyanígy a cégekre vonatkozó, egykulcsos társasági adó is igazságtalan – a nagyobb cégek a méretgazdaságosság, a nagyobb befektetést igénylő, modernebb technológiákhoz és hatékonyabb működést lehetővé tévő módszerekhez való hozzáférés miatt profitábilisabban tudnak működni.

Emellett a multinacionális cégek tőketranszferek, adókedvezmények, stb. útján még kevesebb adót is fizetnek, mint az elvileg minden cégre vonatkozó 9 százalékos társasági adó, miközben a kormánynak ez ellen látszólag nem nagyon akaródzik tenni, cserébe jól meg is támogatja őket irgalmatlan mennyiségű pénzzel.

Azonban a magyar kormány mással is kedvez a multiknak: ahogy azt Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter elmondta, véleménye – és vélhetően a kormány véleménye – szerint a kormányok feladata a bérek alacsonyan tartásával a nagyvállalatok számára a versenyképesség megteremtése.

Igaz, az MTI később változtatott beszámolóján, miszerint

„a kormányok feladata kordában tartani a munkaerőköltséget, vagyis a munkára rakodó adóterheket kell kordában tartani, mert különben gyengül az adott ország versenyképessége és kevésbé lesz vonzó a befektetőknek.”

Ami némiképp más megvilágításba helyezi az ÁSZ elnökének elmélkedését, ahogy azt is világossá teszi, egy esetleges jövedelemadó-csökkentés elsődleges célja nem az, hogy fehérebb legyen a gazdaság, vagy hogy több maradjon a munkás zsebében – hisz a bérek állami szabályozás nélkül a munkaerőpiac mozgásainak megfelelően változnak.

Nem, a kormány célja ezúttal is a magasabb keresetűek és a nagy cégek kiszolgálása, utóbbiakról levéve még némi terhet.

Ez pedig valószínűleg az állam bevételeinek a csökkenésével járna, és láthattuk, hogy elsősorban nem a lakosság jólétét növelő intézkedések jelentik a prioritást a jelenlegi kormányzatnak – ami azt jelenti, hogy vélhetően ezek költségvetését vágnák tovább.

Tehát az egy számjegyű, egykulcsos társasági adó adó mellé jöhet az egy számjegyű, egykulcsos SZJA. Az adókiesést meg lehet majd kompenzálni a „legigazságosabb adónemmel”, ha úgy adódik.

Címlapkép: DOMOKOS László (MTI/Soós Lajos)
Olvass tovább!