Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Halál a magyarokra”? – Az újnáci terrortámadások és a borsodi koncepciós perek

Csorba Robika és édesapja emlékére

 

Napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön újnáci sorozatgyilkosok fölgyújtották a cigánytelep szélén álló ifjabbik Csorba család házát, a menekülő huszonnyolc éves családfőt, Róbertet és az ötéves kisfiát szitává lőtték. A hatóságok – rendőrség, mentők, tűzoltóság – több órán keresztül öngyulladásról, és a gerendából kieső szögek okozta szerencsétlen halálesetről beszéltek… a vadászpuska sörétjeit az unokája fején és testén felismerő nagyapa, Csorba Csaba pár órával később az elkövetők lábnyomait mutatja a sárgálló hóban, az odaérkező roma jogvédőknek és újságíróknak – amit állítása szerint az egyik eljáró rendőr levizelt.

A tatárszentgyörgyi már a sokadik súlyos támadás volt az egy éve zajló terrortámadások sorában, a negyedik halottal (az előző, szintén kettős halállal végződő Borsodban volt, fél évvel korábban, Nagycsécsen), ezért szinte minden cigánytelepen őrjáratot szerveztek a férfiak.

Így volt ez Miskolcon is. 2009. március 15-én, a nemzeti ünnep éjjelén Pásztor Albert rendőrkapitány személyesen ment ki a miskolci belvároshoz közeli, főképp romák lakta Muszkás-oldal nevű kolóniába, nyugtatni a romákat, hogy a nemzeti ünnep „záróakkordjaként” nem lesz jobbikos-gárdista támadás ellenük: ő az, aki személyesen garantálja a biztonságukat! A romák beszámolói szerint dühösen reagáltak a kapitány szavaira: „akkor mi szükség van a sok rendőrre, a fokozott rendőri készültségre?”

Hajnali fél 2-kor a férfiak rátámadtak egy, a telepet többször körbejáró és gyanúsan lassan közlekedő autóra. Botokkal 104 ezer forintos kárt okoztak az autóban, de az abban ülők is könnyebb hámsérüléseket szenvedtek. Állításuk szerint azért kocsikáztak hajnali fél kettőkor a cigánysoron a csomagtérben több liter gázolajat tartalmazó kannával, mert éjjel-nappali boltot kerestek. Az autó cirkálásakor furcsamód egy rendőr sincs már a helyszínen, ám a telepi férfiak fellépése után tucatnyi rendőr rohanja meg a járőr-csoportot. A szétszaladó társaságból 11 főt fognak el és vesznek őrizetbe.  A rendőrség csoportos garázdaság megalapozott gyanújával indítja a nyomozást, majd 24 órán belül közösség tagja elleni fegyveres erőszakra módosul a gyanúsítás.

Mivel a Roma Polgárjogi Alapítvány képviselőjeként részt vállaltam a magyarellenes rasszizmussal vádolt férfiak jogvédelmében, (erre külön is fölkért egy Makai vezetéknevű nem cigány ember a börtönből írott levelében, aki végképp nem értette az ellene fölhozott vádat…).

Megismerhettem a Rákosi-éra koncepciós pereit idéző szürreális jegyzőkönyveket, amelyekből kiderült, hogy a rendőrök mindenáron azt akarták kihúzni a romákból, hogy a támadásukat a magyarság, „a magyar közösség” elleni rasszista indulatok táplálták.

Leegyszerűsítve így zajlottak a kihallgatások:

Rendőr: – Mi táplálta az ön cselekedetét? Érez-e rosszindulatot, gyűlöletet a magyarsággal szemben?

Gyanúsított: – Nincsen bennem gyűlölet, hogy is lehetne? Én a bőrfejűektől, a Magyar Gárdától féltem a családom.

Rendőr: – A Magyar Gárda nem magyarokból áll?

Gyanúsított: – Igen, de ők cigányellenes magyarok.

Rendőr: – Akkor magának a magyarokkal szemben vannak magyarellenes indulatai!

A rendőrök – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – a rasszista magyarokat védték a cigány magyar közösséggel szemben.

A megvádolt cigány férfiak a kihallgatásoktól a tárgyalásig többször próbálták meggyőzni a magyar igazságszolgáltatást, hogy ők is magyarok, miért bántanák a magyarokat? Nekik nem a „magyarok”, hanem a bőrfejűek, a nácik az ellenségeik, tőlük akarják megvédeni a családjukat. Az esemény után másfél évi előzetes letartóztatás után mondott ítéletet a Miskolci Városi Bíróság.

Az ügyészség szerint a „Büdös magyarok, üssétek őket!”- mondat volt a fő bizonyíték arra, hogy a cigányok rasszista, magyargyűlölő indítékból támadtak az autóra. Kérdéses volt, hogy ez a mondat felhasználható-e a vádlottak ellen, mert a koronatanú már az elsőfokú tárgyalás alatt azt állította, hogy kényszervallatással verték ki a rendőrök belőle a vallomást. A másik bizonyíték egy bot volt, amin „Halál a magyarokra” felirat volt vésve. A védők azonban aláhúzták: az eljárásban nem derült ki, hogy kié volt a „sokatmondó” tárgy, és az hogyan került a támadás környékére. Csak annyit tudtunk meg az iratokból, hogy egy rendőr találta a bozótban.

A tárgyalás során a romák védői elmondták, hogy nem igaz az ügyészség állítása, hogy a romák támadásra készültek, szerintük ők az otthonaikat védték. Kérték a bíróságot, hogy a társadalmi környezetet vegye figyelembe, az incidenst megelőző egy évben sorozatgyilkos cigányvadászok tartották félelemben az ország közösségeit: a romák joggal tartottak attól, hogy a családjaikat támadás fogja érni.

A bírónő az ítélet indoklásában kicsit zavarodottan a következőt bírta kimondani: „a magyar nemzet ellen, a magyar lakosság körébe tartozó csoportok ellen irányult a cselekmény”.  Összesen 41 év börtönnel sújtotta a tíz cigány és az egy nem cigány magyar vádlottat „a magyarellenes rasszista támadásért”. Egyikük egy kő eldobásáért 5 év letöltendő, másikuk kiabálásért (pszichikai bűnsegédletért!) 2 év 8 hónap letöltendő szabadságvesztést kapott. Az ügyészség valamennyi vádlott terhére súlyosbításért fellebbezett!

A jogvédő szervezetek kitartó munkájának köszönhetően négy és fél évvel későbbi a másodfokú ítélet megváltoztatta a minősítést: nem magyarellenes rasszista erőszakot, hanem garázdaságot állapított meg a romák terhére a Miskolci Törvényszék.

Ennek megfelelően a kiszabott büntetéseket jelentősen, a korábbi 4–5-ről 1–2 évre enyhítette. Jellemző, hogy a miskolci cigányellenes Északhírnök nevű sajtóorgánum „Enyhítették a miskolciakra támadó romák büntetését” címmel számolt be a másodfokú ítéletről.   

A cigányellenes terror folytatódik

A 2009. február 23-ai tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után április 22-én Tiszalökön gyilkolt a neonáci kommandó. A bírósági ítélet szerint Kiss Árpád sorozatgyilkos este fél tízkor Kóka Jenőt húsz méterről szíven lőtte, amikor a 43 éves férfi a munkahelyére, az esti műszakba indult. Ő volt a romák ellen elkövetett támadássorozat ötödik halálos áldozata. A perbeszédben az ügyész elmondta, hogy „a vádlottak Tiszalökön kimondottan rendezett körülmények között élő áldozatot kerestek, mert úgy gondolták, hogy Kóka Jenő halála erőszakos válaszlépésre ösztönzi a magyarországi romákat”. 

Ebből arra következtethetünk, hogy az újnáci gyilkosok nem szimpla gyűlöletből öltek, világos politikai koncepció, az etnikai alapú polgárháború kirobbantása vezette őket.

A nyomozás arra nem terjedt ki, hogy állt-e, s ha igen, miféle hatalmi vagy gazdasági érdekcsoport a terrorkülönítmény mögött, ki finanszírozta a haditechnikai eszközökkel előkészített (titkosszolgálati?) akciókat?

2009. május 16-án a Demokratikus Charta és a Roma Polgárjogi Mozgalom a cigányságot ért sorozatos terrortámadások miatt mintegy háromezer fős tiltakozó demonstrációt szervezett Budapesten, a Szent István Parkban.  A szenvedélyes, bátor tüntetés nem sarkallta szakszerűbb működésre a kormányzat és a bűnüldözés tisztségviselőit, ahogy nem szegte kedvét a sorozatgyilkosoknak sem.

A következő gyilkosságot stílusosan a Roma Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára, 2009. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszakára időzítették: a szabolcsi Kislétán ekkor gyilkolták meg az ágyában alvó, 43 éves Balogh Máriát. A 13 éves kislánya is több lövést kapott, a szerencsének köszönhetően, maradandó testi és lelki sérülésekkel ugyan, de életben maradt.

Itt jegyzem meg, hogy a meggyilkolt áldozatok temetésének megszervezésében a Magyar Evangéliumi Testvérközösséggel karöltve segítséget nyújtottunk, minden esetben Iványi Gábor metodista lelkész búcsúztatta halottainkat. Így volt ez Balogh Mária asszony utolsó útjára kísérésekor is. Ezen a napon, augusztus 10-én, a temetésről hazafelé jövet egy ismeretlen hang kért találkozót tőlünk, hogy megossza velünk azokat az információkat, melyeket egy szórakozóhely portásaként saját érzékszerveivel látott-hallott, s amelyek elvezethetnek az akkor már 100 millió forintos nyomravezetői díjjal üldözött gyilkosokhoz. Egy kisközség temetőjében találkoztunk egy félelemtől remegő cigány fiatalemberrel, aki bizalmába engedve a lelkészt és engem, részletesen beszámolt egy szélsőséges csoport agresszív mulatozásairól, és az ott elhangzott párbeszédekről.

Azonnal fölvettem a kapcsolatot a Nemzeti Nyomozó Irodával. Egy tiszt kérésére a következő napon megszerveztem a találkozót a fiatalember és a nyomozók között. A találkozóhelyen a tiszt aláíratott velem egy nyilatkozatot, amely szerint a tudomásomra jutott információk államtitkot képeznek, azokról büntetőjogi felelősségem tudatában hallgatni vagyok köteles. Hogy a cigány fiatalember értékes információkhoz juttatta a nyomozó hatóságot, abból következtethetünk, hogy a rendőrség 2009. augusztus 21-én egy debreceni szórakozóhelyen őrizetbe vett négy férfit, akiket a romák elleni támadásokkal gyanúsítottak meg; továbbá az informátort és családját egy dunántúli településre költöztették.

Fontos adalék, hogy 2009. augusztus 25-én, a romagyilkosságok gyanúsítottainak letartóztatása után négy nappal helyezték szabadlábra azt a három tarnabodi roma fiatalt, akiket a Heves megyei településükön előző év szeptember 28-án négy házra leadott lövésekkel és Molotov-koktélos gyújtogatással – vagyis a cigányellenes terrortámadások elkövetésével! – gyanúsítottak meg, és tartottak fogva tizenegy hónapig, ártatlanul. Ellenük az eljárást megszüntették, elnézést senki nem kért. A bulvársajtó a kiszabadulásukat ünneplő családi mulatságról epéskedett lenézően.

A három roma fiatal 2009 végén alaptalan fogva tartás miatt kártérítési pert indított, és az elsőfokú bíróság 2011. május 24-én 2-2, illetve 2,5 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg számukra.

A négytagú újnáci terrorkülönítmény nagy társadalmi közönnyel kísért büntető perében 2013. augusztus 6-án hozta meg elsőfokú ítéletét a Budapest Környéki Törvényszék.

A sajóbábonyi provokáció és koncepciós per

2009. november 14-15-én, a borsodi kisvárosban a Miskolcihoz hasonló provokáció és koncepciós eljárás játszódott le. Sajóbábony is a miskolci főkapitány, Pásztor Albert illetékességi körébe tartozott, aki már tavasszal bebizonyította, hogy komoly tapasztalatokkal rendelkezik az „etnikai konfliktusok hatékony kezelése” területén…

A rövid történet: november 14-én Bencs Gábor, a sajóbábonyi Jobbik elnöke lakossági fórumnak álcázott tagtoborzót szervezett a város iskolájában. A polgármester nem akarta engedélyezni a gyűlést, de Bencsék azzal álltak elő, hogy ez esetben több száz fős Magyar Gárda-felvonulást fognak tartani.

A gyűlésre a település romáin kívül szinte mindenkit meghívtak a kisvárosból. A cigányok – akik, joggal tartottak minden gárdista megmozdulástól, hiszen több helyszínen ahol a paramilitáris alakulat korábban megjelent, gyilkolt a terrorkommandó, – fölmentek az iskolához, s mivel lakossági fórumról volt szó, néhányan be is akartak menni az épületbe, de nem engedték őket. Az iskola udvarán azonban legalább száz – a romák megfélemlítése miatt jogerősen feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájához hasonló öltözéket viselő – gárdistával találták szembe magukat.

A gárdisták és a cigányok közt heves szópárbaj alakult ki. Bencs Gábort a romák megfenyegették. Müllerné, a boltos, a helyi MSZP önkormányzati képviselője pedig a gárdisták oldalán lépett fel. Egy asszony, aki régről ismerte, felkereste őt, hangosan szidalmazta őt, és végül lekevert neki egy pofont. A mind jobban eldurvuló helyzetnek a rendőrség vetett véget, és az utcán sorfalat alkotva szétválasztotta a feleket.

A Jobbik helyi elnöke felhívást tett közzé a párt kommunikációs vonalain, vasárnapra több száz szimpatizánst hívott a városba. Az index beszámolója szerint: „A jobbikosok eleinte a faluban cirkáltak, provokálták a feldühödött cigányokat. Egy autó elindult a cigánysor felé, de amikor az összegyűlt és felajzott romákat meglátták, a visszafordulás mellett döntött. Meg akartak fordulni, elsodortak egy cigány fiút, de menekülni már nehezen tudtak, mert a romák bezúzták a kocsi ablakait. A rendőrség estére lezárta az utakat, megszállta a várost, és az elválasztott felek lassan lehiggadtak. A gárdisták és jobbik-szimpatizánsok vasárnap éjjel hazamentek, a cigányok az utcáikban rakott őrtüzekhez vonultak vissza, a polgármester pedig a tárgyalóba hívott néhány érintettet, hogy olyan határozatokat hozzanak: amennyiben a romák nem fenyegetik többet a lakosságot, a gárda nem jön többet Sajóbábonyba.”

Hétfői helyszíni kutakodásomkor az egyik jobb módú, a nyelvet már nem beszélő oláh cigány család fejétől megtudtam, hogy a „kultúr elé” ő maga szállította az ütőszerszámokat és osztotta ki azokat a romák között. (Ez a férfi nem lett gyanúsítottja az ügynek, többek szerint azért, mert jó kapcsolatot ápol a szervekkel.) A település legszegényebb, legvédtelenebb romungrói (magyar cigányok) kerültek a vádlottak padjára, köztük egy olyan személy is, aki nem volt jelen a zavargásoknál.

A Roma Polgárjogi Alapítvány miskolci ügyvédje, dr. Boós Tibor az ő képviseletét látta el. Informátorom elmondása szerint a nyilvánosság nem értesült arról, hogy az összecsapásoknak rendőr sérültje is volt. Arról sem, hogy a vasárnap éjjeli egyeztetésen a megyei rendőrfőkapitány és kollégái a cigányok önjelölt Borsod megyei és országos fővajdáival tárgyaltak a helyszínen, és önkritikusan elismerték, a rendőrök szakmai hibát vétettek, a romák pedig túlléptek a jogos önvédelmen, ezért mindkét fél a békés rendezésben érdekelt…. Erről semmilyen hír nem jelent meg a nyilvánosságban, ahogy a bírósági tárgyalásokon sem hallgatták meg a feleket.

Az ügy csúcspontja valójában nem ez, hanem Vona Gábor Jobbik elnök keddre meghirdetett sajóbábonyi sajtótájékoztatója volt.  

A provokáció sikeres volt: az újnyilas párt fölmutatta, hogy a valós társadalmi-etnikai konfliktusok megoldásához erőtlen jogállammal, gyenge önkormányzattal szemben létezik valódi alternatíva, a rendpárti Jobbik, amely nemcsak több pénzt és jogot adna a rendőrségnek, de visszaállítaná a Horthy-korszak csendőrségét is.

S hogy mennyire a szélsőjobb tematizálta a magyar közpolitikát 2009-ben, arra legfőbb bizonyíték, hogy a szocialista kormány igazságügy-minisztériuma sebtében, két hét alatt fölállított egy helyi rendőrőrsöt, tizenkét fő rendőrrel.  Az átadáson a térség parlamenti képviselői mellett jelen volt Dr. Turi András államtitkár is, akinek üdvözlő szavait a köztévé híradója is közölte: „tettrekész rendőrsége lesz Sajóbábonynak”. (Valószínűleg nem véletlen a minősítő jelző. Tettrekész volt a neve az egyik, a Jobbikhoz közel álló, a párttal választási együttműködést kötő rendőrszakszervezetnek. – S ez idő tájt minden harmadik magyar sorállományú rendőr ennek a szakszervezetnek volt a tagja!)

A megyei kapitányság fogdájában előállított kilenc sajóbábonyi cigány férfi ellen ugyanaz a gyanúsítás, majd a vád: (magyar) közösség tagja elleni erőszak! Két évig voltak előzetes fogvatartottak a romák. Az elsőfokú ítélet 2013. május 9-ei: összesen 27 év 9 hónap börtönre ítélték a sajóbábonyi ügy kilenc vádlottját.  

Az elsőfokú bíróság ezúttal is a (rasszista erőszakra szervezett, és mellesleg betiltott) Magyar Gárdát és a velük rokonszenvezőket tekintette a magyar nemzettel szinonim és megtámadott közösségnek, a romákat, a cigány magyarokat pedig magyarellenes rasszistának. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfok, ugyanazon év októberében – a büntetések súlyosítása mellett – helyben hagyta a Miskolci Törvényszék ítéletét, szintén „magyarok elleni” rasszista bűncselekmény elkövetésében találta bűnösnek az elkövetőket!

A TASZ ügyvédje, Baltay Levente az egyik vádlott védője felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, hogy változtassa meg a bűncselekmény minősítését, mert az törvénysértő, és enyhítse a kiszabott büntetést. A Kúria azonban helyben hagyta a korábbi döntéseket.  A jogvédő szervezet az ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Véleményem szerint a magyar rendészeti és igazságszolgáltatási szervek romákkal kapcsolatos intézkedési és döntései – egy központi koncepció alapján – a cigányellenes terrortámadásokra reflektálnak.

Egyesek döntéshozók úgy érezhették, hogy a sorozatgyilkosságokat kísérő társadalmi közöny valójában a társadalom „csöndes támogatása a vad cigányok tetteinek megtorlására”.  

Ez a láthatatlan politikai hatalom az újnáci gyilkosok által vészhelyzetben érző romákat kizárta a magyarságból (miskolci és sajóbábonyi provokáció és per), a roma önvédelmi csoportok reflexszerű fizikai fellépését pedig a jog szerint magyarellenes rasszista bűncselekményeknek minősítette. Akkor tette ezt a cigány magyarokkal, amikor a legnagyobb szükség lett volna annak hangoztatásának, hogy „magyarok ölnek magyarokat!”

A terrorkommandó nyomozati anyagából kiderült, hogy a sorozatgyilkosságot egy „cigány-magyar polgárháború” kirobbantása ösztönözte. Álláspontom szerint a koncepciós perek azt a célt szolgálták, hogy erőszakkal, súlyos börtönbüntetésekkel fenyegessék azokat a romákat, akik erre a provokációra fizikai válaszlépéseket fontolgattak volna.

Egyben üzenet volt a társadalomnak: „tettrekész” a hatalom, ha a cigányok féken tartása az államvédelmi feladat.

Kiemelt kép: Megemlékezés a 2008-as romagyilkosságok áldozatairól, a nagycsécsi temetőben / fotó: Kadét Ernő
Olvass tovább!