Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Amit a Netflix csinált a szaúdi gyilkosságos videó ügyében, az arcátlan cenzúra

Be kell vallanom, alapvetően jócskán elfogult vagyok az olyan komikusok irányában, mint az amerikai Hasan Minhaj. Nem csupán arról van szó, hogy a 2010-es évek elejének republikánus-ütő politikai műsora, a Daily Show egyik legszórakoztatóbb mellékszereplőjének megformálója kezdett önálló karrierbe, de Minhaj olyan, világosan baloldali értékrendet valló showman, aki azonban ettől még olyan kíméletlen, és kreatív minden célpontjával szemben, amennyire ez a jó ízlés határain belül megengedhető.

Híres, és bátor fellépés volt az például, amikor Minhaj a 2017-es fehér házi tudósítók bálján, amelyre Donald Trump nemhogy nem jött el, de amelyet megfenyegetett, szinte egyedüliként elvállalta hogy a feszült helyzetben, és először az elnök távollétében is megtart egy egyórás showt. Ebben pedig főleg nem is Trumpot hanem a szerencsétlenkedő, helyét többet nem találó és sokszor hisztérikus fősodratú médiát, tehát a jelenlévőket kezdte el ekézni.

Minden helyzetben a nehezebb utat választani, és a végén nagyon jól kijönni belőle talán az egyik legnehezebb dolog lehet ebben a szakmában.

Éppen ezért örültek sokan, amikor bejelentette a Netflix, a havidíjas-feliratkozásos film- és sorozatnézés alapító atyja, hogy Minhaj egész websorozatot kap tőlük. A muszlim amerikai humorista műsorát nem is akárhogyan keresztelték el,

Patriot Actnek, tehát George W. Bush 2001-es, a muszlimok és átlalában az amerikaiak szabadságjogait súlyosan korlátozó törvényéről nevezte azt el.

A sorozat vegyesen foglalkozik kőkemény politikával, és fontos, de kevésbé tárgyalt társadalmi kérdésekkel, de a már nagy karriert befutott John Olivernél keményebben, és bátrabban is fogalmaz.

Noha valahol sejthető volt, hogy Minhaj mindezekért még komoly bajba is kerülhet, hiszen a Trump-kormány kritikájával sohasem elégedett meg, mindig igyekszik azt összekötni általában az amerikai társadalom, az azt anyagilag és szellemileg is uraló multicégek és hadiipar ekézésével.

Október 28-án azonban átlépett egy bizonyos határt, amely miatt már maga az egyik legvagyonosabb techcég, a Netflix is letérdelt, és az epizódot elérhetetlenné kellett tennie Szaúd-Arábiában.

Minhaj ugyanis az amerikai-szaúdi újságíró, Dzsamal Hasogdzsi október 2-i, brutális meggyilkolásáról készített hosszú műsort, amelyben tettesként nemcsak megnevezte az Egyesült Államok által emberi jogsértései, kegyetlen háborúi, a jemeni tömeges éhezés ellenére is kipártolt szövetségesének, Szaúd Arábiának a koronahercegét, Mohamed bin Szalmánt, de lerombolja az Amerikában önbecsapóan csak „reformer hercegként” számontartott uralkodó törékeny mítoszát is.

Egészen pontosan úgy fogalmazott:

„Őszintén szurkolok annak, hogy változás legyen Szaúd Arábiában. Szurkolok Szaúd Arábia népének. Vannak emberek ott, akik valódi reformokért harcolnak, de MBS (Mohamed bin Szalmán) nem ilyen ember.

És azok, akik továbbra is vele dolgoznak jobb, ha tudják, hogy minden megkötött üzlettel egy abszolút uralkodót erősítenek meg a progresszió álcája alatt, mert végsősoron MBS egyáltalán nem Szaúd Arábiát modernizálja. Az egyetlen dolog, amit valóban modernizál, az a szaúdi diktatúra.”

A műsorszámot a Netflix éppen ezek miatt a szavak, tehát a valóban abszolút uralkodó Szalmán király fiára vonatkozó teljesen tényszerű kritika okán szaúdi nézői számára elérhetetlenné tette az interneten.

A rijádi hatóságok hivatalosan „kiberbűnözés-ellenes” törvényükkel indokolták, miért kérik a videó levételét az országban, az indokolás azonban véleménnyilvánításról lévén szó, még ebben az autoriter környezetben is nevetséges volt.

Persze fontos részlet az, hogy Mohamed bin Szálmán „Nyugaton elismert politikusként” és „reformerként” épített imidzse elsősorban a hazai, tehetősebb, kicsit több demokráciára vágyó szaúdiaknak szól, így a mítosznak a – ráadásul felvállaltan muszlim gyökerei miatt ott is nagyon népszerű – Minhaj általi lerombolása ott súlyosabb károkat okozhat a Szaúdi-háznak mint külföldön. Ezzel együtt azonban itt mégsem ugyanaz a helyzet, mint amikor a helyi vallási rendőrség inzultál egy nőt a bevásárlóközpontban, vagy amikor amerikai turistáktól koboznak el whiskyt a reptéren.

Itt ugyanis a világ egyik legnagyobb, az USA-ban székelő techcége fogadta el teljesen egyrételműnek egy autoriter-vallási fundamentalista rezsim tiltását.

Volt persze idő, amikor sokan azt gondolták, hogy a közösségi média és az internetes videómegosztók (fizetős formában a Netflix is tulajdonképpen az) elhozzák majd a demokrácia végső győzelmét. Azonban éppen a Patriot Act és a Hasogdzsi-gyilkosság esete jól mutatja azt, hogy amíg a nagy multicégek, mint hatalmi szereplők hálójában van a rendszer, addig a „legmagasabb árat ígérő” diktatúra mindig száz lépés előnyben lesz az elvileg a tiszta piaci utópia logikája szerint az „elsőnek” számító előfizetővel szemben.

Nem érdemes abba az illúzióba ringatni magunkat ugyanis, hogy a profitorientált piaci nagy szolgáltató akárhol is függetleníteni tudná magát a vele a finánckapitalizmusban tökéletesen összefonódó kormányzatok hideg politikai és diplomáciai érdekeitől. Jelen esetben a Netflixnek egészen bizonyosan azért érte meg a műsor törlése Szaúd Arábiában, mert Washington döntéshozói erre sarkallták. Látszik ez abból is, hogy az Egyesült Államok ellenfeleivel (teljesen jogosan) sohasem bánnak kesztyűs kézzel az amerikai showmanek, és ebből még nem származott bajuk.

Hasan Minhajnak sem fog. Miután ugyanis a szaúdi letiltásából címlapsztori lett, eddig összesen csaknem másfél millióan nézték meg az ominózus részt a Youtube-on.

Az egyetlen vesztes ebben a történetben a szaúdi polgár, akinek joga lenne a hiteles tájékoztatáshoz, az online szféra urai azonban úgy döntöttek, ez nem jár neki. És mindez ma, a posztmodern cenzúra fénykorában már bármikor, bárkivel ugyanígy megtörténhet.

Az egyetlen megoldás a helyzetre valóban az lenne, amit Bernie Sanders szenátor és Jeremy Corbyn, a brit ellenzék vezetője javasolt: a közösségi médiacégek és videómegosztó cégek állami és szövetségi felügyelet alá vétele. Igaz, ez is csupán akkor lenne életképes, ha a felhasználók (úgyis, mint nép) valódi ellenőrzést szereznének az életüket uraló monstrumok felett.

Kiemelt kép: Patriot Act, Youtube
Olvass tovább!