Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem a két szülő, hanem a gondoskodás nevel fel egy gyereket

Alapvetően, ha az ember nem néz mélyebbre és csak végigtekint a Nemzeti Konzultáció kérdésein, nem talál gondot. De ha tüzetesebben megnézzük, egy dolgot biztosan nem találunk: azokat a kérdéseket, amelyek konkrétan minden magyar gyerek jólétéről szólnának.

Nincs például szó a családi pótlék emeléséről, az egészségügyről, az oktatásról, vagy bármilyen olyan támogatási formáról, ami rászorultsági alapon a nehéz sorsú, szegény családba tartozó gyereket támogatja. Mert azt tudjuk, ma a kormány politikája leginkább a jómódúaknak kedvez a családi adókedvezménnyel. Persze erről nem szól kérdés a Nemzeti Konzultációban.

Talán a helyzetet legjobban az alábbi két kérdés példázza:

Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki, fizikai fejlődése olyan érték, amelyet az államnak is védenie kell?

Mert persze ez szép és jó, de hát nyilván egy bullshit, amibe bármit be lehet érteni, ahogy az ellenkezőjét is. Vajon ebben benne van a családon belüli erőszak? És nem hiányzik fájóan az anyagi biztonság kifejezés belőle? De egy másik kérdés talán még jobban rámutat erre:

Egyetért-e Ön  azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?

Ez a kérdés abból a jobboldali alapelvből fakad, hogy a gyerek jobban jár számos nézőpont szerint, ha van anyja és apja is. Nyilván ez valószínűleg így igaz, hiszen ha két szülője van egy gyereknek, nagyobb eséllyel nő fől jobb anyagi körülmények között, kap több figyelmet, ami hatással van sok minden másra az egészségtől, a tanulmányokon át, a mentális helyzetéig.

De attól még, hogy ez valószínű, nem ez az egyedüli döntő pont: számos más tényező is befolyásolja egy gyerek esélyeit a jó életre, amelyek az apa és anya megléténél talán még nagyobb súllyal is esnek a latba.

Sőt számos előny, amit az apa és az anya megléte nyújt, kompenzálható lenne állami segítséggel azok számára, akiknek nincs anyja és apja. Akkor miért az apához és az anyához való jogra fókuszál a kérdőív, miért nem inkább azok segítésére, akiknek csak egy szülőjük van, vagy akár egy sincsen? Utóbbinál például az örökbefogadás, például a meleg párok örökbefogadásának könnyítésével, lehetőségének megteremtésével?

Vajon miért nem az az állítás itt – hiszen ezek a Nemzeti Konzultációban állítások, nem kérdések –, hogy joga van a gyereknek a megfelelő oktatáshoz vagy egészségügyi ellátáshoz vagy anyagi biztonsághoz?

Hiszen nem az lenne a lényeg, hogy jólétet teremtsünk minél több gyerek számára? Nem az jó az ország és a közösség számára, ha minél több gyerek kap esélyt a boldog életre, és minél kevesebb gyerek örökíti tovább a szegénységet, amelybe beleszületett? Ha minél több tehetség tud kibontakozni?

Akkor miért nem ehhez kér jogot a kormány? Miért nem azt kérdezi meg, hogy joga van-e a gyerekeknek az éhezés, szegénység nélküli életre? Ez miért nem kérdés?

Persze tudjuk a választ, ez a kérdés valójában nem a gyerekek jogaira vonatkozik, hanem a kormány ideológiájára, amelyben az azonos nemű párok gyerekvállalása elleni fellépésre kér felhatalmazást. De akkor miért nem ezt kéri, és miért a gyerekek joga mögé csomagolja a saját ideológiáját? Miért nem állnak ki, és mondják ki azt, amit gondolnak?

Mert bár az valószínűleg igaz, hogy az átlag alapján az apával és anyával rendelkező családok jobb helyzetet tudnak gyerekeiknek biztosítani, de például az még inkább igaz, hogy nagy átlagban az egymillió forint felett kereső szülők nagyobb eséllyel tudnak jó anyagi körülményeket biztosítani a gyereknek, vagy az a gyerek, akinek mindkét szülője egyetemi tanár, nagyobb eséllyel jut be az egyetembe. Mégse kérdez rá a konzultáció, hogy joga legyen-e a gyereknek gazdag és magas végzettségű szülőhöz, pedig biztosan ez is használna a gyereknek. Miközben tudjuk azt is, az, hogy valakinek anyja és apja is van, még nem garancia a jobb életre, a jobb gyerekorra, a biztos jövőre.

Ez a kérdés egy álkérdés, amely elfedi a valóságot, hiszen például az egyszülős családokban a gyereknek hiába van joga egy apához és egy anyához is, erről nem ő fog dönteni. Meg reméljük azt is, hogy például a válásokat nem tiltaná be ez alapján a kérdés alapján a kormány.

Pontosan ezért, ezzel a kérdéssel szemben kéne azt meghatározni, mihez van joga a gyereknek, ami segít neki az életben, és ezt biztosítani. Például, ha már van egy állam, és mi adót fizetünk, akkor úgy kéne támogatni a  gyerekeket és családjaikat, hogy minden gyereknek legyen joga a biztonságos és tisztességes jólétben telt felnövekedéshez, a képességei és tehetsége kibontakozásához.

Címlapkép: MTI Fotó: Bruzák Noémi
Olvass tovább!