Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Győri Péter: El a kezekkel a hajléktalanoktól!

Megrázó képriportban számolt be a Mérce és az Index annak a 62 éves asszonynak (volt BM és bizományi titkárnő, majd gyermekklinikán, kórházakban takarítónő) a szabálysértési peréről, akit a rendőrség október 19-én, pénteken állított bíróság elé.

Most kell abbahagyni a hajtóvadászatot a helyüket kereső számkivetett emberek ellen!

Ami történt, ami történik, nem csak az elemi emberi méltóság, a hétköznapi emberi tisztesség elleni szisztematikus támadás, hanem a joggal való visszaélés látványos példája is.

Az immár közismert szabálysértési előírás 90 napot ad arra, hogy ha ezalatt valakit háromszor „tetten érnek” (sic!) „életvitelszerű közterületi tartózkodás” „elkövetésén” (sic!), akkor elő kell állítani és bíróság dönt megbüntetéséről.  Ennyi idejük lenne a közterületeken élőknek, hogy maguknak valahol helyet találjanak.

A sebtében összetákolt jogszabály nem határozza meg, hogy egy-egy figyelmeztetés között mennyi időnek kell eltelnie. Ad absurdum egy nap alatt is lehet valakit háromszor figyelmeztetni – itt azokról van szó, akik amúgy úgy nyilatkoznak, hogy odébb mennek, eleget tesznek a felszólításnak -, majd akár még aznap negyedszerre is el lehet kapni és elő lehet állítani (hogy tovább fokozzam, még mielőtt kinyitna egy éjjeli menedékhely, ha egyáltalán van olyan a környéken…). Az ilyen üldözéses hajsza a mégoly brutális jogszabállyal való visszaélés esete, nem ad valóságos lehetőséget arra, hogy az érintett átgondolhassa helyzetét, akár segítséget is kaphasson.

Abban bíztunk, hogy a rendőrök ilyen esetekben is, már az első észleléskor, vagy figyelmeztetéskor keresni fogják a helyi segítő szervezeteket, erre készültünk, erre utaltak az előkészületek is, azonban kétségtelen, hogy az ominózus jogszabály az intézkedő szervek számára ezt az értesítési kötelezettséget nem (sem) írja elő kötelezettségként. Így a segítő szervezeteknek lehetőségük sincs arra, hogy közreműködjenek e helyzetek humánus megoldásában.

Miután a rendőrök három nap leforgása alatt „sikeresen” körbeüldözték az asszonyt a XI. kerületben, az – akár az asszony védelmében tanúskodni is kész – lakók kiállása ellenére pénteken már bíróság elé is állították az „elkövetőt”.

Mit látunk magunk előtt a videófelvételen?

  • A szabálysértési tárgyalást nem bíró vezeti, hanem egy fiatal és láthatóan nem sok élettapasztalattal megáldott bírósági titkár.
  • A bírósági titkár – tartalmi indoklás nélkül – nem engedélyezi, hogy a néhány helyiséggel odébb tartózkodó asszony személyesen is részt vegyen saját ügye tárgyalásán! Ezzel – többek között – azt is megakadályozza, hogy védőivel egy légtérben válaszolhasson a kérdésekre. Erre a különleges (videós) megoldásra kivételesen ad lehetőséget az obskurus jogszabály (nincs minden őrszoba mellett egy bíróság…hm), ebben az esetben ez megint csak szabályos visszaélés az érintett súlyos kárára, drasztikusan megalázó!
  • Ezzel szemben látunk sok-sok technikát (lapmonitort, kivetítőt, a hang- és képkapcsolatot szolgáló elektronikát, külön iratközvetítő eszközt stb.) – csupa olyan ketyerét, melyek látványosan ellentmondanak a helyzet tragikumának, az üldözött szerencsétlen sorsának.
  • A bírósági titkár által hosszan felolvasott rendőrségi vádiratból megtudhatjuk, hogy mi mennyi állami szerv és állami alkalmazott serény, megfeszített papírmunkája kellett ahhoz, hogy az asszonyt ilyen gyorsan bíróság elé állíthassák. 

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett az üzemszerű, mélyen antihumánus működés mellett, mely itt és most kibontakozik a szemünk előtt!

Az „elkövetőt” a bíróság figyelmeztetésben részesítette. „Csak” – mondhatnánk,  ha nem látnánk a szemünk előtt ezt a rettenetes megaláztatást. És ha nem tudnánk, hogy ennek a „csak figyelmeztetésnek” még milyen következményei lehetnek.

Az a bizonyos jogszabály azt írja elő, hogy ha valakit hat hónapon belül kétszer állítanak így bíróság elé, akkor már csak elzárással büntethető. Ha itt és most nem hagyják abba ezt az üldözéses hajszát, és az asszony nem talál magának más lehetőséget, akkor akár egy hét múlva újra előállíthatják, s már nem kerülheti el a börtönt.

Amúgy az elkövetkező hat hónap alatt hol húzza meg magát, ha eddig sem talált megoldást helyzetére? Ez éjjeli menedékhelyek (nem beszélve arról, hogy még Budapesten is a női férőhelyek száma igen-igen szűkös) csupán egy-egy éjszakára nyújtanak ilyen-olyan szállást. Semmi garancia arra, hogy minden egyes éjszaka ilyenre be lehessen jutni.

És mi lesz a többiekkel? Már telnek be a budapesti menhelyek is, ha beteltek, akkor hova?!

Olvass tovább!