Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem elég nyögni folyton a vereséget, akarni kéne az előválasztást

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Tóth Bertalan, az MSZP elnöke volt az Infórádió Aréna vendége, a két politikus beszélt a pártszövetség jövőjéről is. Ebből a beszélgetésből több sajtótermék is azt a következtetést vonta le, hogy az MSZP-Párbeszéd előválasztást akar. Pedig sajnos úgy tűnik, nem, és amit nem akarnak, még az is elég rossz elgondolás.

Karácsony és Tóth így beszéltek az előválasztásról:

„nagyon megfontolandó javaslatnak tartom az előválasztás intézményét”

„az előválasztás nem áll távol az MSZP-től”

„legyen meg emögött az előválasztás mögött az a széleskörű együttműködés”

„előbb szervezzük meg az együttműködést, aztán döntünk az előválasztásról”

„mind a ketten nyitottak vagyunk erre, de akkor van értelme, ha más pártok is csatlakoznak ehhez.”

Jóindulatúan persze lehetne azt mondani, hogy csak visszafogott nyilatkozatokról van szó, de ha nem vagyunk jóindulatúak és a valóságot nézzük, a politikában az van, amiért valaki megharcol.

Ha senki se tűzi zászlajára az előválasztást, és nem szervezi meg mögé azt a politikai támogatottságot, ami után ebbe minden pártnak bele kell mennie, akkor nem lesz előválasztás.

A fenti mondatok pedig, valljuk be, nem arra utalnak, hogy a két pártvezető tűzön-vízen át meg fog harcolni ezért az előválasztásért. Inkább úgy hangzik, jó lenne, de az is jó, ha csak megállapodunk, nem fogjuk ezt erőltetni.

A politikusok arról is beszéltek, hogy azért fontos az előválasztás, hogy ne háttértárgyalásokon, zárt szobákban dőljön el az indulók személye. Ebben tökéletesen igazat is adok nekik, csakhogy ezzel a mondattal ebben az interjúban van két probléma. A két politikus egyrészt arra utal, hogy majd háttértárgyalásokon, zárt szobákban döntik el, hogy lesz-e előválasztás, és ha lesz, az milyen lesz, aminek következtében a jelölteket már nem háttértárgyalásokon, zárt szobákban választanák ki.

Mert egy előválasztás kapcsán a legfontosabb kérdés pont az lenne, melyik párt hogyan akarja maga felé hajlítani a feltételeket, hogyan akarja kizárni az esetleges riválisokat. Erre pedig pont a háttéralkuk és a zárt szobák adják a legnagyobb lehetőséget.

A másik probléma pedig az, hogy a két politikus csak és kizárólag a főpolgármester-jelöltséggel kapcsolatos előválasztásról beszélt. Ez pedig hatalomtechnikailag egy vicc. Ugyanis a főpolgármesternek a fővárosi közgyűlés nélkül körülbelül nincs semmilyen döntésre jogköre se . Tehát egy csak a főpolgármesterségre vonatkozó előválasztás pont úgy nézne ki, hogy a nép adhat egy jelöltet, aki mögé a többséget viszont pártalkuk alapján raknák le az ellenzéki pártok, és mivel a közgyűlés tagjai döntő részben a polgármesterek, ezért az ő kezük is meg lenne kötve, mivel a helyi önkormányzati jelölteket is füstös, zárt szobákban választanák ki.

Tehát, ha valaki demokratikus legitimitást adó tisztességes előválasztást akar Budapesten, akkor 300 előválasztásról beszél, amelyben a legalsó szintig választják meg a helyi jelölteket. Ez technikailag ugye nem lenne probléma, hiszen aki főpolgármesterre szavaz, az szavazhat ugyanakkor helyi polgármester-jelöltre és helyi önkormányzati képviselőre is. Irányítószám alapján ez elég egyszerű.

Márpedig minden hátránya ellenére az ellenzéknek vagy előválasztásra, vagy hasonló innovációra lenne szüksége. Ugyanis nem áll olyan jól Budapesten az ellenzék, mint szeretné hinni, és egy országgyűlési választásnál alacsonyabb részvétel mellett még rosszabbul fog állni.

Az ellenzéki pártoknak ugyanis nincs szervezetük, mozgósítási képességük, tudásuk és pénzük. Nincs erőforrásuk a győzelemre. Ezt pedig elő kéne teremteni. Erre lehetne jó az előválasztás.

Csak valakinek valóban akarnia kéne. Meg úgy a győzelmet is általában, valakinek valóban akarni kéne.

Címlapkép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Olvass tovább!