Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az ombudsman mire van?

Jogsértőnek találta a szakgimnáziumi érettségit az ombudsman. A tavalyi érettségit. Idén.

Azt a szakgimnáziumi érettségit, amelynek már levezénylése előtt tiltakozott a szakma, és amelynek jogsértő mivoltát egyébként egy másik ombudsman is elismerte, még az érettségi előtt. De nem történt semmi.

30 ezer diák érettségizett így tavaly, rajtuk utólag már nem sokat segít, hogy egy ombudsmani jelentés megint megerősíti azt, amit mindenki, aki részt vett ennek a folyamatnak a levezénylésében, tudott.

Felmerülhet a kérdés tehát, hogy mégis mi végre van az ombudsman?

A bármikori országgyűlési biztosok függetlenek más állami szervektől, a parlament választja őket, és csak őket megválasztó országgyűlésnek tartoznak felelősséggel. Nem hozhatnak kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhatnak jogi szankciókat. Magyarán jelezhetik a problémát, hogy például valamely hatóság sérti az emberek alkotmányos jogait, de arra nem kényszeríthetnek egyetlen hatóságot sem, hogy megszüntessék jogsértő gyakorlataikat.

Erre az Emberi Erőforrások Minisztériumának működése számos példát szolgáltatott a közelmúltban, és még csak nem is kizárólag az oktatásban tapasztalt visszásságok terén.

De azért a szakgimnáziumi érettségi esete különösen jól mutatja, hogy ma, amikor kétharmados többséggel választ a parlament ombudsmant hat évre, mennyire vannak biztonságban az emberek alkotmányos jogai.

Mert a tavalyi szakgimnáziumi érettségi ellen rengetegen tiltakoztak, sőt, még bőven az érettségi előtt a Független Diákparlament, a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform ajtóról ajtóra járt, és próbálta jelezni, hogy baj lesz. A szakoktatásért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium válaszra sem méltatta őket. Balog Zoltán, az oktatásért is felelős emberi erőforrás-miniszter válaszra sem méltatta őket. Palkovics László, közoktatásért felelős államtitkár elutasító választ küldött nekik, egy olyan jogszabályra hivatkozva, mely nem kapcsolódik közvetlenül a diákok felvetéseihez.

Ekkor fordultak az oktatásügyi ombudsmanhoz, Aáry-Tamás Lajoshoz, aki akkor maximálisan elismerte a jogsértés tényét, de jelezte: mást nem tehet, legfeljebb megállapítja a problémát, és indítványozza az ügy mielőbbi megoldását államtitkári és minisztériumi szinten. Egyébként ezzel csaknem azonos időben Székely László, az alapvető jogok biztosa is azt nyilatkozta, hogy a szakgimnáziumi rendszer bevezetése és a továbbtanulás nyelvvizsgához való kötése sérti a diákok alapjogait.

Nem történt semmi.

Székely László most, egy évvel a döbbenetes eset után még egyszer, immár hivatalosan is megállapította a tényt, hogy az érettségi jogsértő volt, több tízezer diákot kényszerített bele a kormány egy olyan vizsgarendszerbe, amelyre felkészülni nem volt idejük.

És bár ez a legkézzelfoghatóbb példája annak, hogy az ombudsman kevés védelmet nyújt, de nem ez az egyetlen.

Érdemes felidézni szintén tavalyról a gödi Topház esetét: a minisztérium (szintén még bőven Balog felügyelete alatt) mindent megtett, hogy takargassa az intézmény súlyos hiányosságait, és az is kiderült, hogy már jócskán a botrány kipattanása előtt tudtak arról, hogy milyen szörnyű állapotok uralkodnak az értelmi fogyatékos embereket ellátó Topházban, mégsem tettek semmit. Miután egy civil szervezet nyilvánosságra hozta a tarthatatlan helyzetet, az ombudsmani jelentés is megerősítette az embertelen körülmények tényét. Kirúgták az igazgatót, az Emmi ígéretet tett az intézmény bezárására. Ehhez képest nem sokkal később már újra orvost kerestek a Topházba…

De ugyanígy lehetne említeni az autista gyerekek oktatási helyzetét, amelyet azóta sem sikerült rendezni, a gyermekvédelmi jelzőrendszer égetően szükséges reformját, amelyben nincs előrelépés, és egy sor, ezekhez hasonló ügyet, amelyekben rendszerszinten sérülnek a magyar emberek alapvető jogai – legutóbb éppen a hazai gyermekpszichiátriai kezelések esetében állapított meg az ombudsman súlyos hiányosságokat.

És fontos is, hogy ezek a jelentések elkészüljenek, hogy legalább dokumentálva legyen, hogy a sérülékeny csoportok (gyerekek, betegek, szegénységben élők, és még nagyon sokan mások) milyen végtelenül kiszolgáltatott helyzetben vannak, mennyire tehetetlenek, amikor az állammal állnak szemben.

De mindaddig, amíg csupán jelentések születnek, amelyeket például egy minisztérium egyetlen szó nélkül figyelmen kívül hagyhat, amíg néhány konferenciával le lehet tudni a kényszerű kötelezettséget, addig a magyar állampolgárok jogainak védelme nincs megfelelően ellátva. És ez megengedhetetlen.

 

Olvass tovább!