Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha a fehér férfiakról van szó, és nem a problémáinkról, sose lesz Magyarország a népé

Fehér férfi címmel sorozatot indít a 888, hogy „a fehér, középosztálybeli, keresztény kultúrával megáldott – többségében férfiemberek – hátrányos megkülönböztetéséről, kulturális kiszorításáról vagy szándékos megalázástatásáról” beszámoljon. Hogy felhívják „a figyelmet az iszlám, a genderizmus, a feminizmus, a faji és nemi kvóták által a többségi, nyugati társadalomra és civilizációra gyakorolt hatások veszélyére”.

Van gond bőven. Hiszen Magyarországon a politikai, gazdasági médiahatalmat a genderisták, a feministák, a faji és nemi kvóták határozzák meg. Ijesztő nap mint nap szembenézni a magyar kormány elvakult nő tagjainak dzsenderista üvöltésével, a bankszektor női vezetőinek feminista lázadásával, a kereszténység elnyomásával. Nyilván ez ma a fehér férfi gondja.

Ott van például a #metoo, amelynek legfőbb magyarországi áldozata, Marton László ma vígan rendez darabot, és kiközösítéstől mentesen éli életét (hát élje). Vagy ott van az EMMI vezetője, Kásler Miklós, aki szerint az abortusz miatt fogy a magyar, és folytathatnánk a sort, de teljesen felesleges. Hiszen mindenki, aki hajlandó átlátni a propagandán, tudja, hogy Magyarországon nincs ma nemhogy feminista, genderista hatalom, de még közösség is épp hogy csak.

De hát persze tudjuk, miről szól ez, ismerjük a politikatörténetből: a felháborodás, a düh, az elkeseredés energiáinak lecsapolásáról.

A rendszerváltás és a gazdasági válság után egzisztenciájukat elvesztő, bizonytalanságba kerülő tömegek, és a felettük lévő középosztály számára egy olyan politikai klíma kialakítása, amelyben nem az életük elbaszódásáért felelős magyar politikai, gazdasági elit felelősségét kell firtatni, hanem találnak más ellenséget. Ahol a beszéd nem a magyar állam és a saját életünk feletti kontroll lehetőségének visszaszerzéséről, ennek eszközeiről szól, hanem egy Amerikából importált, a magyar valóság problémáihoz nem is közelítő diskurzusról.

A „fehérezéssel”, etnikai konfliktus irányába tereléssel a cigányság felé: a politikai felelősség transzfere a döntéshozók és saját harcaink felől egy semmilyen politikai érdekérvényesítéssel nem rendelkező, valójában egységként nem is kezelhető csoport felé. A globális baloldal hódító képének kialakításával annak az elfedése, hogy az Orbán-kormány valójában a nagytőke legdurvább kiszolgálója  Magyarországon a rendszerváltás óta, méghozzá úgy, hogy semmilyen szinten nem figyel arra, hogy a hasznot kiterjessze minden polgár számára.

Mert mondjuk ki, nem a cigányok és nem a globális baloldal, a feministák, vagy a nem létező genderfasiszták felelősek azért, ami ebben az országban történik.

Én például, fehér férfiként, el tudom mondani, mik a gondjaim. Az a gondom, hogy semmilyen szabályozás és a magyar állam sem védett meg attól, hogy anyám bankja átbasszon engem, és háromnegyed évig ne legyen hajlandó megmondani (úgy se, hogy többször rákérdeztem), hogy az anyám által rám hagyott tartozáson van biztosítás, amely így kamatozott végig. Pedig ha akkor megmondja, hogy van ilyen, egy forint kamat sem keletkezett volna, hiszen a biztosító kifizeti a banknak a követelését, nemhogy az a több százezer, amit most csak családi segítséggel tudtam kifizetni.

Fehér férfiként az zavar, hogy ha beszarna a hűtőm, nem tudnám kifizetni, hogy vegyünk egy újat, csak hitelt vehetnék fel, ahogy anyám is tette 15 éve. Az zavar, hogy szénné kell spórolnom magam, hogy el tudjak menni a családommal nyaralni, miközben a jövendő második gyereket nem tudom, hogy fogom majd eltartani.

Az zavar, hogy ahogy a kormányzat emberei teszik, én is szeretném magániskolába járatni a gyerekem (persze még jobban szeretném, ha az állami iskola lenne olyan jó, mint a magániskolák), de nem fogom tudni, így már most tudom, hogy hátrányból indul. Az zavar, hogy majd a következő gyereknél, ha kifizetjük a 150 ezer forintot az állami egészségügyben a magánkedvezményekért, akkor is csupán azt fogom megvenni, hogy ne legyünk másodrendű betegek.

A fehér férfiak, nők és nem fehér magyarok életét nem a genderfasiszták és a feminizmus teszi tönkre, hanem a nem működő magyar állam, a Quaestor-botrányt lehetővé tevő, a bankok felügyeletét nem ellátó MNB, a devizahitel válság megoldatlansága, az elbaszott egészségügyi-rendszer, a rosszul működő magyar oktatás, a növekvő árak, meg az, hogy a bérek csupán a budapesti felsőközép esetében növekednek.

Az egész fehér magyarozás, a genderfasizmus elleni harc nem szól másról, mint a politika eltérítéséről, a küzdelem kijelöléséről egy olyan harcban, ahol a magyar polgárok nem is tudják kivívni a számukra életbevágó jogokat és lehetőségeket. Mert ha a politika témája a genderfasizmus, akkor ebben a harcban hogy állunk ki a devizahitelesekért?

A 888 ezt tudatosan csinálja, de sajnos ez a témaelszívás olyan, jobb indulatú emberek esetében is megesik, mint FAM vagy Puzsér Róbert. Persze hallom az érvüket, hogy de ez nyugaton és a szektás, nem létező magyar alterbalon valódi jelenség. De ezt a harcot most megvívni nem más, mint a baloldal lehetőségeinek megteremtésétől elszívni a levegőt.

Itt pedig a baloldal nem jelent mást, mint azt a küzdelmet, hogy a politika ne elvont kérdésekről szóljon. Hogy a feminizmus, például a nők testük feletti önrendelkezési joga a megfelelő családtámogatás legyen, hogy ne csak a rendszer számára megfelelő felsőközép családok kapjanak támogatást, és hogy ne kerüljön utcára család azért, mert nincs megfelelő szociális ellátórendszer, és a magyar állam nem képes megoldani a devizaválságot.

Hogy ne az történjen, hogy a bankok megadóztatása eleve úgy van kitalálva, hogy azt a fogyasztók fizessék meg, hogy a társasági adó csökkentésével és az állami támogatásokkal ne csak a nagy cégek járjanak jól, miközben a kis- és középvállalkozások, a munkavállalók nem kapnak szinte semmilyen kedvezményt. Hogy ne a német nagytőke nevezzen ki minisztert Pest-Budán, és hogy a paksi bővítésbe való német beszállásért, és a fentebb említett kedvezményekért cserébe ne tűrje el az Unió azt, ahogy Orbánék ellopják a magyar jövőt, és az állam teljes működését arra építik, hogy „még többet lopunk, abból még inkább elfoglaljuk az államot és a társadalmat, hogy még többet lopjunk, és még több hatalmunk legyen”.

Mert addig a jobboldal által felépített kamupolitikáról szól a diskurzus, és nem azokról a dolgokról, amelyeket a pénztárcánkon és bőrünkön érzünk.

Ezért fontos beszélni arról, hogy a 888 Fehér férfi címmel indít sorozatot. Nem azért, mert jahj, nácik, hanem azért, mert pontos és tudatos elterelésről van szó, arról, hogyan csavarják ki a magyar nép kezéből a saját életének ellenőrzéséhez való jogot.

Olvass tovább!