Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Türelemjáték kell

A politika, a média sokszor akarja elhitetni velünk, hogy csak és kizárólag instant megoldások léteznek, csak azonnali cselekvés van. Pedig valójában pont a fordítottja igaz, csak és kizárólag a megtervezett, átgondolt és felépített cselekvések működnek.

Persze esetünkben a helyzet nehéz, mert nem csupán a politikai valóságshow kívánalma az azonnali cselekvés, a kattintásért, a hatalomért és a nézettségért, hanem valós, alulról fakadó igény. A megnyomorítottak és megalázottak világában tényleg nincs nagyon idő halogatni és várni, mert életek, házak, hitelek, egészségek, tudások mennek el óráról-órára, amelyeket összességben akár több évtizedbe is telik majd visszadolgoznia a társadalomnak.

De mégis hazudnak azok, akik a mostani tüntetések kapcsán az erőszakot, a polgári engedetlenséget, a kemény fellépést, a problémákra adandó instant választ kívánják. Mert ez most ebben a helyzetben nincs benne a levegőben (nekirontani az üres parlamentnek, polgári engedetlenkedni a semmiért?). A politika pedig valójában nem erről szól.

2002 után a Fidesznek is majd’ 10 évbe került felépítenie azokat az intézményeket, olyan politikai tudást felhalmozni, amellyel aztán el tudtak jutni a hatalom megszerzéséig.

A baloldalnak is erre kell koncentrálni. Intézményeket létrehozni, tudást szerezni, megosztani és továbbadni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani tüntetéseknek semmi értelme. Igenis nagyon sok értelme van, de nem a kormány azonnali megbuktatása, hiszen erre a csekélynél is csekélyebb az esély.  Nem is az az értelme, hogy valami csoda történjen hirtelen és minden jóra forduljon ebben a kis országban. Még csak nem is az, hogy létrejöjjön az Orbándöntő mozgalom.

Nem, ennek a tüntetéssorozatnak az az értelme, hogy ne tűnjön úgy a Fidesz választási győzelme után, hogy csak a Fideszé Magyarország, hogy mindennek vége van. Hogy láthatóvá váljon az esély, amely mindig megvan a változásra, és láthatóvá váljon a másik Magyarország tömege.

Ez pedig abban a szakaszban, amiben az ellenzék van, 2 héttel egy brutálisan elveszített (még ha nem is tiszta és nem is korrekt, de elvesztett) választás után, sokkal több, mint amit bárki remélhetett.

Ez egy jó alap az építkezésre. Jó alap arra, hogy szépen lassan valóban kijöjjenek intézmények, szövetségek, az ellenállás különböző formái, amelyek később valóban változást tudnak majd elhozni.

Pontosan ezért ez a tüntetéssorozat egy kincs, de egy olyan kincs, amit nem szabad hagyni, hogy kifáradjon. Nem szabad hagyni, hogy megunjuk és hazamenjünk.

Ez a türelemjáték, ami most az ellenzéki szavazópolgárokra vár, és ezt kell megértenie a tömegnek, az elemzőknek, a szervezőknek egyaránt.

A türelemjáték lényege pedig az, hogy nem szabad többet várni ezektől a tüntetésektől, mint amik. Ezek tüntetések, egyfajta kifejeződései annak, hogy mi is az ország részei vagyunk, és ami még fontosabb, és ami az elmúlt 8 évben hiánycikk volt, a szolidaritásnak, annak, hogy együtt vagyunk.

Ebben a türelemjátékban három dolognak kell egyszerre zajlania. Tovább kell tüntetni, mutatni a létezésünket, és mutatni egymás felé a szolidaritást.

Végre be kell indulnia a gondolkozásnak a hogyan továbbról akár a médiában, akár a Facebookon, vagy akár a tüntetéseken, és el kell kezdeni felépíteni az ellenzéki intézményrendszert.

Akár baráti társaságok kisköreit megalakítani, akik tízen havonta összedobnak 5000 forintot valamilyen intézmény (mozgalom, tüntetés, civil szervezet, médiatermék) támogatására. Vagy akik filmklubot szerveznek a barátaiknak, Nyomtass Te is!-t osztanak a házban, ahol laknak, vagy csak egyszerűen helyben tüntetéseket szerveznek, mozgósítanak rá.

Mindemellett pedig létre kell hozni a nagy intézményeket, belépni pártokba, helyi újságokat alapítani, mozgalmi sejteket, szervezeteket, kutató intézeteket, akiknek pedig van pénzük és nincs idejük, ezeket támogatni.

Az idő egyszerre dolgozik ellenünk és nekünk, mert egyre nyomasztóbb lesz ebben az országban élni, és egyre több valós kárt fogunk elszenvedni, de ha valóban van tettrekészség, elszántság ebben az ellenzéki tömegben, akkor ez megfordul majd, ahogy szép lassan felépülnek az ellenzéki intézmények.

De ez egy türelemjáték, amit úgy lehet leginkább elveszteni, ha előre rohanunk.

Olvass tovább!