Január elsejével megkezdődött a kormány által sokat emlegetett családok éve, ennek apropóján Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) család- és ifjúságügyért is felelős államtitkára kijelentette, újabb gyermekek vállalásával csökkenthetik a családok a jelzáloghitel-tartozásaikat.
A jelzáloghitelek egy részét a harmadik, illetve a további gyerekek születése után engedik el, így minden újabb gyermek után egymillió forinttal kevesebbet kell hiteleikből visszafizetniük, illetve ennyit engednek el a később felvett lakáscélú hitelekből is. Ezen felül – ha az anya diákhitellel rendelkezik – az első gyermek után 3 évre felfüggesztik annak törlesztését, a második gyermeknél emellett a tartozás felét is elengedik, harmadik gyermek vállalása esetén pedig teljes egészében elengedik azt.
Novák Katalin szerint a korábbi és az újonnan bevezetett családi kedvezmények és támogatások összeadódnak, így összességében komoly segítségnek számítanak. Az azonban már kérdéses, hogy ki mennyi kedvezmény feltételének felel meg, illetve azok a beharangozottakkal ellentétben valóban azokat segítik-e, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.
Egyáltalán nem biztos például, hogy a nők a felsőoktatásban töltött éveik során, vagy a diploma megszerzése után egy évvel tolongani fognak a szülészeteken (diplomás GYED), amikor sok év munkaviszony után is nehéz gyermeket vállalni, majd megkísérelni visszatérni a munkaerőpiacra, pláne ha a gyermeknevelés mellett részmunkaidőről lenne szó.
Németh Zsolt, országgyűlési képviselő szerint a családokat érintő kormányzati intézkedésekkel azt szeretnék elősegíteni, hogy „divatba hozzák” a család intézményét. Mai sajtótájékoztatóján elmondta, a magyar társadalom legnagyobb problémája a népességfogyás, amely az elmúlt 7 évben mérséklődött ugyan, de ez még mindig nem elég.
A családalapítást nem divatba kell hozni, hanem elérhetővé kell tenni. A fiataloknak megvan a családalapítási szándéka, csak a megvalósítás ütközik problémákba.
A KSH 2016-os felmérése szerint a megkérdezettek körében a gyermekvállalás legfőbb feltétele az anyagi helyzet és a párkapcsolatok harmóniája, ezután következik a lakáshelyzet és az egészségügyi állapot. A párkapcsolatokat nyilván nem tudja befolyásolni a kormány, sok befolyásoló tényezőt azonban tudna.
Felmerül a kérdés, hogy mégis mennyire etikus dolog harmadik, vagy további gyermekek vállalásával „családpolitika” címen megvesztegetni az embereket, hogy látszólag kevesebb hitelt kelljen törleszteniük. Elsőre nagyon jól hangzik az az egymillió forint elengedett törlesztés, de gondoljunk csak bele, mennyibe is kerül egy gyerek felnevelése. A költségek ugyan nagyon széles skálán mozognak, egy körübelüli minimumköltséget azért kiszámított a penzcentrum.hu a gyermek születésétől 18 éves koráig.
A számítás szerint egy gyermek felnevelése a babaholmiktól kezdve egészen a különórákig alaphangon 14 millió forint körül van. Ha a gyermek tömegközlekedéssel jár iskolába, vannak különórái, kollégiumban lakik, kap egy kevés zsebpénzt, és néha egy márkásabb holmit, az első 8 év után máris 7 millió forintnál járunk. Ráadásul a legtöbben nem 18 évesen röppennek ki a családi fészekből. A felsőoktatásban eltöltött évek passzív időszaknak számítanak munka szempontjából, arról nem is beszélve, hogy sokan nem államilag finanszírozott képzésre járnak, így ez félévente több százezer forint kiadást jelent.
Érdemes-e tehát csupán azért egy harmadik, vagy többedik gyermeket vállalni, hogy a pillanatnyi helyzetünkön könnyítsünk valamelyest, hogy aztán hosszú távon visszasodródhassunk ugyanabba az adósságspirálba?
(MTI, Mérce)
