A bürokratikus packázás mögött szakértők szerint elsősorban a kormány azon szándéka áll, hogy minél inkább szűkítsék a szociális ellátásokhoz valóban hozzájutó állampolgárok körét.
Talán most különösen fontos még egyszer elmondani, hogy a gyermekvállalás nem politikai döntés.
Kína népesedéspolitikája mögött egykor és ma is gazdasági megfontolások állnak. Ez a politika valójában nem más, mint a munkaerő-kínálat államilag kikényszerített szabályozása… S ebben nem sokban különbözik a magyarországi népességpolitikától.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint az érdekvédő szervezetek „kiakadtak” Kósa javaslatán.
Az Egy nap című film láthatóvá teszi a láthatatlant: minden természetesnek és magától értetődőnek tűnő cselekvéssor mögött temérdek előkészület, szervezés, röviden: munka áll – és nem mellesleg azt is, hogy ezt a munkát javarészt nők végzik.
Százezrek élnek a létminimum alatt, milliók élnek lakásszegénységben, az elvándorlási kedv pedig egyre nő a családalapítási kedvvel szemben. Mindez azt igazolja, hogy a kormány családbarát politikája csak egy réteget szolgál ki.
Az új tanévben rengeteg vidéki szülő ébredhet arra, hogy otthon kell maradnia három évet be nem töltött gyerekével.
De nem minden gyerek kapja meg ugyanazt a támogatást az államtól.
Ennyit a demográfiai súlypontú kormányzásról.
