Nagy port kavartak a Szent Imre Kórház szülészetén bejelentett változások az elmúlt napokban. A háborítatlan szülés egyik legkiemelkedőbb állami intézményének tekintett budapesti kórház szeptember 3-i közleményében megkérték a „kizárólag beavatkozásmentes, alternatív szemléletű szülészeti ellátást” kereső kismamákat, vegyék figyelembe, hogy ilyet nem tud biztosítani az osztály. Emellett közölték, többé nincs lehetőség arra, hogy egyszerre két kísérő is (pl. apa és dúla) támogathassa a szülő nőt, ami sokakat ért derült égből villámcsapásként. Mindezt a Belügyminisztérium 2025-ös családbarát szülészeti protokolljára hivatkozva közölte a kórház. A váratlan bejelentés az érintett nőknél és a szakmai, illetve civil szervezeteknél is kiverte a biztosítékot, főleg, hogy a kormányváltástól és a szülészeti ellátás nőközpontú átalakítását belengető Hegedűs Zsolt minisztertől sokat várnak az érintettek. De hol is csúszik félre pontosan a kórház által vázolt szűkülő ellátás és a nők igényei? Valóban jellemző, hogy a természetes szülést preferáló nők minden beavatkozást elutasítanak? Miért nem tudja hova tenni a rendszer a dúlákat? És milyen nagyobb probléma tünete, ami a Szent Imrében történik épp?

A kórház a döntés másnapján újabb közleményt adott ki, miután sokan keresték meg az intézményt azt nehezményezve,  hogy megszűnik az „alternatív szülés lehetősége”, illetve, hogy csak egy kísérő jelenlétét biztosítják a szülőszobában. Mivel jogosnak tartották az érintettek kritikáját a szigorítás hirtelensége miatt, végül közölték, hogy csak október 1-jétől lép életbe a tilalom. Emellett a döntés indokairól is igyekeztek tájékoztatást adni.

Hangsúlyozzák, továbbra is támogatják, hogy a nők a szülésük során megélhessék az általuk választott, természetes úton történő szülési- és alternatív vajúdási módszereket.

„Nem az alternatív szülés lehetősége szűnik meg – éppen ellenkezőleg: továbbra is támogatjuk mindazt, ami a biztonságos, természetes szülést szolgálja”

– szögezik le.

Hozzáteszik: előfordulhat ugyanakkor, hogy a szülés során olyan helyzet alakul ki, amikor sürgős orvosi döntésre, vizsgálatra, vagy beavatkozásra van szükség – ilyenkor pedig nem engedhetnek a biztonságból. „Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján” ezért változtatnak azon is, hány kísérőt engednek be a szülőszobába: immár nincs lehetőség arra, hogy egy nő például a partnere és a dúlája támogatása mellett szülhessen. A kórház ezt azzal indokolja, hogy a szülőszobán biztosítani kell az ott dolgozó szakemberek lehető legzavartalanabb munkavégzését.

A Másállapotot a Szülészetben! Mozgalom szeptember 4-én nyílt levélben fordult a kórház vezetőségéhez. Ebben mindenek előtt hangsúlyozzák, együttműködési szándékkal fogalmazzák meg reakciójukat, és fontosnak tartják az anyák, az apák, a családok és a dúlák szempontjaira is felhívni a figyelmet.

A mozgalom figyelmeztet egy félreértésre: miközben a második kísérő kizárását azzal indokolja a kórház, hogy ez megfelel a Belügyminisztérium által kiadott 2025-ös irányelvnek is, valójában ez a dokumentum az anya számára fontos kísérő folyamatos jelenlétének biztosítását fogalmazza meg, nem pedig a második kísérő jelenlétének tilalmát.

Ráadásul, ahogy arról a Mércén be is számoltunk, 2024-ben a Belügyminisztérium azt is megerősítette, hogy az egészségügyről szóló törvény sem tiltja a több kísérő jelenlétét – hiába hivatkozik erre előszeretettel sok kórház.

A kórház hivatkozási alapnak tekinti azt is, hogy a többkísérős szülés tilalma egybevág más kórházak gyakorlatával is – ami ellen azonban korábban szintén felszólaltak a szakmai szervezetek, és sorra születtek anyák által indított petíciók, mert sokan nem akarnak választani, hogy a partnerük vagy a dúlájuk támogatásával szüljenek. Valóban egyre ritkább lehetőség a dúlás-apás szülés Magyarországon, ami miatt – sok más mellett – egészen eddig épphogy pozitív példának számított a Szent Imre.

Mint a mozgalom is felhívja a figyelmet, a tudományos evidenciák szerint is fontos a vajúdás és szülés alatti folyamatos támogatás, ezen belül a dúlai támogatás. A dúla, azaz az „asszonytársi segítő” a szülés során folyamatos, megszakítás nélküli gondoskodást, fizikai és érzelmi támaszt nyújt; objektív információk nyújtásával segíti az anyát, illetve a párt az informált döntések meghozatalában, de nem dönt helyettük, nem végez beavatkozást, nem az egészségügyi személyzet része, és nem is akadályozza annak munkáját.

Számos nemzetközi kutatás mellett egy 2021-ben készült hazai tanulmány is arról számol be, hogy a dúlák folyamatos támogató jelenlétének pozitív hatása számokban is mérhető, ugyanis nagy részben csökkenti a különféle beavatkozások (pl. császármetszés vagy oxitocin alkalmazásának) arányát. A dúla jelképe a női önrendelkezésnek és tanúja is a történéseknek – nem csoda tehát, hogy a rendszer igyekszik őket kiszorítani a szülőszobákból, a szülész-nőgyógyász szakma egyes tagjai pedig több esetben kifejezetten ellenséges hangnemet ütnek meg velük szemben.

A kórház megfogalmazásából akár arra is következtethetünk, hogy konfliktusos helyzetek alakulhattak ki dúlák és az egészségügyi személyzet között a közelmúltban, konkrét példákkal azonban nem erősítik meg ezt a sejtetést. A mozgalom levelében hangsúlyozza:

tudomásuk szerint a hazai dúlaszervezetek készek arra, hogy az együttműködéseket folyamatosan javítsák és az esetleges nehézségek rendezésében partnerek legyenek.

Arról pedig korábbi interjúnkban beszéltek a mozgalom tagjai, hogy a dúlák arra a dilemmára is régóta igyekeznek válaszokat adni, hogyan is kellene őket integrálni az ellátásba: a legtöbb esetben gondot fordítanak arra, hogy ismerkedjenek előre a kórházzal, bemutatkozzanak, megmutassák az etikai szabályzatukat, tiszták legyenek a viszonyok.

A nők csak szabad önrendelkezésre vágynak

Mivel a kórház közölte, nem tudnak „kizárólag beavatkozásmentes, alternatív szemléletű szülészeti ellátást” garantálni, a mozgalom azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy a területi ellátási kötelezettség alapján a körzetükbe tartozó várandósok ellátását az intézménynek biztosítania kell. „Önmagában az, hogy a biztonság megítélésében a páciens és a szakorvos véleménye eltér, nem jelentheti az ellátásból való kizárást. Az ellátásnak önmagában nem lehet feltétele az, hogy a nő minden javasolt vizsgálattal vagy beavatkozással egyetértsen,

és tapasztalataink szerint a nők sem a gyermekük egészségének, sem a valóban szükséges beavatkozásoknak nem ellenségei. Pusztán az irányelvek által is kijelölt, tudományos bizonyítékokon alapuló, tiszteletteljes ellátásra, valamint az egészségügyi törvényben is garantált önrendelkezésre vágynak, amelynek a törvény adta kereteken belül része a javasolt vizsgálatok és beavatkozások visszautasításának lehetősége.”

A Mércén számtalan cikkben foglalkoztunk a szülészeti erőszak rendszerszintű problémájával, melynek része az is, hogy a szülő nőket gyakran nem tájékoztatják a rajtuk elvégezni kívánt beavatkozások vagy vizsgálatok előnyeiről, hátrányairól, indokáról és szükségességéről. Az egészségügyi személyzet nem vázol bizonyos helyzetekben opciókat, és a nők valódi beleegyezése sem szempont. Az érintettek gyakori élménye, hogy kiskorúsítják, cselekvőképtelenként, inkompetensként állítják be őket, pedig a szülő nő nem beteg, hanem a saját teste és döntései felett igenis rendelkező felnőtt.

Miközben a kórház leszögezte, nem szűnik meg az „alternatív szülés” lehetősége, és  továbbra is támogatják a természetes szülést, a szabad mozgást és testhelyzet választást, valamint az alternatív szülőszoba és a vajúdást támogató eszközök használatát (ami sokak számára jelenthet megnyugvást), a mozgalom fontosnak tartja azt is megjegyezni, hogy

„az élettani szülés támogatása, a szükségtelen beavatkozások kerülése és az egyéni igények figyelembevétele ne „alternatív” igényként jelenjen meg, hanem a korszerű, bizonyítékokon alapuló szülészeti ellátás részeként.”

Nem lehet tovább húzni a reformot

Amit most látunk a Szent Imrében, az nem egyedi eset, csak egy rosszul működő rendszer újabb tünete. Ugyanakkor azért különösen aggasztó, mert a Szent Imre haladó szemlélete miatt mindig is egy jelkép és hivatkozási alap volt a magyar szülészeti ellátásban. Felmerül tehát a kérdés, ha már a Szent Imrében sem hallják meg egészen a nők hangját, az olyan segítők, mint a dúlák pedig nemkívánatos személyekké válnak, mégis hova hátrálhat még a társadalom a rendszerrel szemben.

A bejelentett szigorításokhoz is kapcsolódva a Békés Dúlakör, a Magyar Dúlakör Egyesület és az Élet Érzés Egyesület szeptember 6-án közös levélben fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz, jelezve, hogy nagy szükség lenne a szülészeti ellátás evidencia alapú korszerűsítésére és a dúlák helyzetének rendezésére.

Az ügyre szerdán a Társaság a Szabadságjogokért is reagált, több civil szervezettel együtt szintén a kormányhoz fordulva.

„A botrány mögött rendszerprobléma van. Nincsenek minden kórházban egységesen alkalmazott, korszerű és számonkérhető szabályok. A szülő nők jogai így túl sokszor sérülnek. Nem csak a Szent Imre új, rossz döntését kell visszavonni. Most végre lehetőség van arra, hogy a rendszer is megváltozzon”

– írják.

Azt kérik a kormánytól, hogy

• az apa és a dúla egyszerre is jelen lehessen a szülésnél;
• legyenek átlátható és számonkérhető szakmai szabályok;
• az ellátás a szülő nő méltóságából, önrendelkezéséből és az élettani szülés támogatásából induljon ki.

„A rendszer átalakításához idő kell, de akik most várandósak, nem érnek rá várni” – írják.

Az üggyel kapcsolatban egyelőre nem szólalt meg Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, aki a kormányváltás után nem sokkal már hangsúlyozta:

„Olyan állami szülészetre van szükségünk, ahol a bizalom magából a rendszerből fakad. A valódi fejlődés az lenne, ha az állami ellátásban minden nő tudná: milyen protokoll szerint látják el, milyen beavatkozásokra számíthat, milyen jogai vannak, milyen minőségi mutatói vannak az adott intézménynek, és kihez fordulhat, ha ezeket nem tartják tiszteletben.”

Kérdéseinkkel megkerestük az Egészségügyi Minisztériumot, amint választ kapunk, frissítjük a cikket.