Sokakat megmozgató bejelentéssel fordult rá anyák napjára Kapitány István. Május 1-jén közzétett Facebook-posztjában arról írt a Tisza-kormány leendő gazdasági minisztere, hogy 2025-ben megdőlt a negatív születésszámrekord: 1949 óta nem született olyan kevés gyermek Magyarországon, mint tavaly. Szerinte ez „egy jelzés arról, hogy sokan nem mernek vagy tudnak gyermeket vállalni, aminek valljuk be érthető okai vannak. Ma sok nő úgy éli a mindennapjait, hogy egyszerre próbál megfelelni a munkahelyén és otthon is. Dolgozik, szervez, gondoskodik, helytáll — sokszor úgy, hogy közben kevés valódi segítséget kap. Ez hosszú távon fárasztó, igazságtalan, és nem is lehet erre építeni egy jól működő társadalmat” – fogalmazott.

Annak érdekében, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen hátrányt a nőknek a munkahelyeken és az élet más területein, valamint hogy megszülethessenek a vágyott gyermekek,

„támogatjuk a családbarát munkahelyeket, biztosítjuk az emberséges szülészeti ellátásokat és hatékony meddőségi kezeléseket vezetünk be, visszálltjuk a szülészorvos választást”

– jelentette be.

Amellett, hogy nem feltétlenül szerencsés, hogy minderről először a leendő gazdasági és energetikai minisztertől értesülhettek az érintettek, ezzel – még ha emberségesebb szempontok mentén is, de az elmúlt 16 évhez hasonlóan – elsősorban nemzetgazdasági érdekként hivatkozva a nők egyenjogúságára és gyermekvállalására, a három pontból egy közel sem olyan magától értetődő, mint amilyennek elsőre tűnhet.

A szabad szülészorvos-választást 2021-ben törölte el az Orbán-kormány, a hálapénzzel együtt, így a nők azóta az adott kórház éppen ügyeletes, akár számukra teljesen ismeretlen szülészorvosánál, vagy jobb bánásmód reményében magánkórházakban szülnek (már amennyiben megengedhetik maguknak a milliós ellátást).

Bár a hálapénz valóban rendkívül káros volt, az egyik pillanatról a másikra való megszüntetése valójában nem csökkentette a nők szorongását a szülészeti ellátás kapcsán.

A nők ugyanis azért fizettek a választott orvosuknak, szülélsznőjüknek, mert így minimális – de még így sem minden esetben valós – kontrollt éreztek afelett, ahogyan a szülésük zajlik. A hálapénzfizetés valódi okát, vagyis hogy óriási különbségek vannak az orvosok tudásában, hozzáállásában, speciális készségeiben és a bánásmódban intézményektől függően, de még intézményen belül dolgozók közt is, a mai napig nem kezelte a kormány.

A szülészeti erőszak általános jelenség a magyar ellátásban: ide tartozik a szóbeli megalázás, a fizikai fájdalom okozása, a szabad szülési testhelyzet megválasztásának tiltása és minden olyan vizsgálat vagy – a szülést siettető, annak természetes folyamatait megakasztó – beavatkozás, ami a nő tájékozott beleegyezése nélkül, sok esetben az egészségügyi személyzet kényelme érdekében, vagy elavult szaktudása miatt történik, a várandósgondozástól a szülésen át egészen a gyermekágyig. A szabad orvosválasztás és a hálapénz tiltásával az emiatt érzett jogos félelem és bizonytalanság sokszorosan érintette a nőket az elmúlt öt évben, hiszen a legminimálisabb kontrolljuk is elveszett, miközben a rendszer ugyanolyan elavult és bántalmazó maradt.

Vagyis, érthető módon még annak ellenére is megkönnyebbülést érezhetett sok várandós vagy gyermekvállalást tervező nő, hogy a bejelentést furcsa mód egy gazdasági szakember tette meg, ráadásul anélkül, hogy őket, mint legfontosabb tapasztalati szakértőket és a jogaikért évek óta küzdő, javaslatokkal előálló szakmai szervezeteket bevonták volna a döntés előkészítésébe (ez persze a folyamat egy pontján még lehetséges és kívánatos is, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a civileket láthatóan meglepetésként érte a facebookos bejelentés).

Az orvosválasztás azonban nem csodaszer önmagában.

Amennyiben a teljes rendszeren nem változtat gyökeresen az új kormány, a kiszámíthatatlan minőségű ellátás továbbra is a szülések velejárója lesz. Ehhez szükség lenne egységes, minden szakember által ismert, betartott és betartatott szülészeti protokollokra, a szakemberek tudásának folyamatos frissítésére, a nemzetközi orvosszakmai ajánlások ismeretére.

És nem utolsó sorban arra, hogy a jelenleg asszisztensként kezelt, mellékvágányra állított szülésznők önállóan kísérhessenek alacsony rizikójú szüléseket, és ehhez meglegyenek a kompetenciáik is.

Mindezzel kapcsolatban a Másállapotot a szülészetben! mozgalom alapító tagjaival készült interjúnkban részletesen is írtunk korábban.

Kapitány posztja után a Tisza hamar szépített: Hegedűs Zsolt, a Tisza-kormány egészségügyi miniszterjelöltje még aznap reagált kollégája bejelentésére, sokban finomítva azt. Hangsúlyozta, üdvözli, hogy Kapitány felhívja a figyelmet a gyermekvállalás fontosságára és a demográfiai helyzet kritikus állapotára, ugyanakkor a szülészorvos-választás jóval összetettebb kérdés, mint elsőre tűnik.

„A szülés ne azon múljon, kihez járt valaki magánrendelésre, kit ismer, vagy mennyit tud fizetni. Nyilvános adatokra, egységes protokollokra, erős szülésznői–orvosi csapatokra és tiszta állami–magán határokra van szükség.

Fontos lenne, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek az intézményi adatok: például a császármetszési arány, a gátmetszési arány, a szülésindítási arány, az oxitocin-használat, az epidurális hozzáférés, a vajúdás alatti kísérő jelenléte, a rooming-in gyakorlat, a panaszok száma és kezelése, a szülésznői kapacitás, valamint a beavatkozások indokoltsága.

Olyan állami szülészetre van szükségünk, ahol a bizalom magából a rendszerből fakad.

A valódi fejlődés az lenne, ha az állami ellátásban minden nő tudná: milyen protokoll szerint látják el, milyen beavatkozásokra számíthat, milyen jogai vannak, milyen minőségi mutatói vannak az adott intézménynek, és kihez fordulhat, ha ezeket nem tartják tiszteletben” – fogalmazott Hegedűs, gyakorlatilag felsorolva a nőjogi szervezetek számos követelését.

Kannibalizálódó ellátás

A leendő egészségügyi miniszter posztját üdvözölte többek közt a K-Monitor, amely 2020-ban végzett kutatást az anyák jogaiért harcoló EMMA Egyesülettel a szülészeti ellátásban akkor még jelen lévő hálapénz és szabad orvosfogadás hatásairól és okairól.

Az állami egészségügy érdemi reformjának elmaradása és az orvosfogadás visszaszorításának együttes következménye mára az lett, hogy a végtelenül igazságtalan hálapénzes szisztéma lényege fennmaradt, csak nagyrészt kifehéredett: hiába létezik társadalombiztosítás, van, aki csak plusz pénzért jut emberséges bánásmódhoz, találkozik nőközpontú szemlélettel és szenved el kevesebb indokolatlan beavatkozást. Más kérdés, hogy mindenféle minőségbiztosítás hiánya miatt így is elég esetleges, hogy jobb ellátásban részesül-e végül az, aki többet fizet. A hiedelem az, hogy igen, ez pedig egy nagyon káros spirálhoz vezet.

Évről évre egyre többen szülnek magánkórházban, a magánellátók pedig egy szülésért rengeteg pénzt kérnek (akár 5-20-szor annyit, amennyit egy állami kórház kap finanszírozásként). A magasabb bérekkel, rugalmasabb munkakörülményekkel egyre több szakembert vonnak el társadalombiztosítás keretében működő ellátásból, és ezzel felgyorsul az állami ellátás kannibalizásálása. Nem túlzás azt állítani, hogy aki magánszolgáltatót választ, elszívja a szakembereket azok elől, akiknek nincs pénzük vagy szándékuk a társadalombiztosításon felül fizetni. Így végső soron az is előfordulhat, hogy a mindenki számára hozzáférhető állami ellátás kerül veszélybe.

A folyamat mögött egy nyomasztó ellentmondás rejlik: az egyik oldalon áll azoknak a nőknek a teljesen érthető szempontja, akik hamarosan szülnek, de bizalmatlanok az állami egészségügyi intézményekkel szemben, ugyanakkor van pénzük megfizetni egy általuk jobbnak, humánusabbnak vélt ellátást. A másik oldalon áll a hosszú távú közös érdek, azaz az egységes színvonalú, jó minőségű és mindenki számára hozzáférhető szülészeti rendszer megteremtése. Ezt a magánszolgáltatók terjedése nyilvánvalóan aláássa – hívják fel a figyelmet a kettészakadó szülészeti ellátásra.

Az EMMA Egyesület szintén pozitívan fogadta Hegedűs posztját. Az ő követeléseik közt szerepel, hogy:

• legyen valódi döntési joga a nőknek: ne a kórházi rutin, hanem a női szükségletek és a tudományos bizonyítékok diktáljanak.
• legyen traumatudatos az ellátás: ahol az egészségügyi dolgozók képesek olyan gondoskodást nyújtani, hogy minden nő biztonságot, tiszteletet és valódi kontrollt élhessen meg.
• legyenek biztosítottak az emberi jogok a szülőszobán: biztosítsák őket állami garanciák, és legyen a szülészeti erőszak büntethető.
• legyen állami ellátásba integrált visszajelző rendszer: kérdezzék meg a nőket, hogy ők mit tapasztaltak a szülőszobán és ezeket az elégedettségi mutatókat az intézmények használják fel a működés javításában.
• legyenválasztási szabadság: az intézeten kívüli szülés legyen integrált és finanszírozott része a rendszernek.

Mint Facebook-posztjukban írják, készen állnak arra, hogy több nőszervezettel és érdekvédelmi csoporttal közösen megvitassák ezeket a kérdéseket a leendő önálló egészségügyi minisztérium munkatársaival. Valódi, érdemi javaslattételre ugyanis nem volt lehetősége ezeknek a szervezeteknek az elmúlt években.