Gondoljuk meg, amikor síkraszállunk a külhoni magyarok érdekében, hogy mi magunk eleget tudnánk-e tenni a kisebbségekkel szembeni helyes magatartás alant következő 30 pontos kódexének, amely szándékosan elkeverve tartalmazza a politikai és egyéni-lélektani viselkedés e téren kívánatos szabályait – kiderül ugyanis, hogy a puszta fair viselkedés és becsületesség távolról sem elég. A ,,kódex” persze csak utalhat tárgyára; csak példázza a kívánatos szabályoknak azt a rendszerét, amelyet voltaképpen nem is mernék fölvázolni.

1.
A többség csak erősebb a kisebbségnél – nem jobb. Ez alapszabály: politikai döntés esetében nem biztos, hogy az a helyes, amit a többség választ, csak annyi biztos, hogy a többség azt akarja. A többség mindenképpen erősebb; de az igazságosság azt követeli, hogy az erkölcsi értéket ne társítsuk gondolkodás nélkül az erővel, mert ez az erőt ellenállhatatlanná, tehát abszolúttá és gonosszá teszi.

2.
A többség és kisebbség konfliktusában nem dönthet a többségi elv, hiszen az mindig csak az egyik félnek szolgáltatna igazságot, amire semmiféle előleges garancia nincs, mármint e mindenkori döntés helyességére és méltányosságára; a többség nem jelentheti egyben az igazság és a döntés monopóliumát, különösen hogy az etnikai többség nem egy-egy adott kérdésben való állásfoglalás vagy a megoldási javaslatok valamilyen ismétlődő módja (politikai tradíció) köré szerveződik, hanem legtöbbször mintegy természetileg, tehát társadalomelőttien adott. A többségi elv közvetlen alkalmazása itt az elnyomás természeti princípiumává válnék (aminthogy azzá is válik ott, ahol nem liberális módon alkalmazzák).

3.
Ha nemzeti kisebbség olykor nem tekinti sajátjának a nemzetállami közérdeket (tehát a többség érdekét), nem szabad lojalitást kérni tőle, legföljebb jóakaratú semlegességet.

4.
Ha a kisebbség nemzeti elfogultságból másfelé fordul világpolitikai rokonszenvével, int a többség – a dolog érdemi részét kell firtatni, nem árulást szimatolni.

5.
Ha a kisebbség egyedei föltűnően nagy számban tesznek szert bizonyos előnyökre, ezt az illetők magánügyének kell tekinteni; ha föltűnően nagy számban kerülnek rossz helyzetbe, a dolog korrigálását országos ügynek kell tekinteni.

6.
Amíg a kisebbség egyedeivel szemben a társadalom reflexei még elutasítóak, az önvédelem túlzó gesztusaival szemben is türelmesnek kell lenni.

7.
A kisebbség csak úgy maradhat fönn, ha kissé elzárkózik és befelé fordul – ezt el kell viselni; a zárat még jóindulatból sem szabad feltörni, kíváncsiskodni (nincs titok), tapintatlanul közeledni.

8.
A kisebbség ügyeiben, érzékenységének történetében, idioszinkráziáiban való tájékozatlanságunk nem természetes.

9.
Sose nevezzük a katalánt spanyolnak.

10.
Ha egy kisebbségi azt mondja: ,,mi”, ne válaszoljunk azzal, hogy ,,ti” – nem ugyanaz.

11.
Ha a kisebbségi nem kíván arról beszélni, hogy ő kisebbségi, akkor ne emlékeztessük rá, de ne is feledkezzünk meg róla: nem azért hallgat felőle, mert szégyelli, hanem mert fárasztja a magyarázkodás – és talán mentegetőzésnek érezné, s röstellhetné magát utána.

12.
A kisebbséginek fontosabb az önazonossága, mint a többséginek; ha nem kedveljük, akkor is becsüljük meg benne csoportjának képviselőjét, mert a sértett érzékenység tünetei járványként terjednek: soha nem unhatsz egyszerűen egy kisebbségit; ilyenkor egy spanyol már megint megbántott egy katalánt.

13.
Ne hidd, hogy kétes erények kedélyes dicséretével közelebb férkőzöl a kisebbségi szívéhez: a katalánok nem szeretik, ha a spanyolok a tüzes katalán lányokról áradoznak, vagy az asztal alá ihatatlan katalán cimborákról vagy édesanyjuk drága öreg katalán szakácsnéjáról, aki olyan istenien főzött – a kisebbségi mindenképp megorrontja a csak látszólag ártatlan fölényérzetet.

14.
Ne mondd egy indiánnak, hogy a négerek büdösek – lehet, hogy ő is ugyanezt az ostobaságot gondolja, de azonnal eszébe jut, mit mondanál róla egy négernek.

15.
Ne higgy a kisebbséginek, ha a saját fajtáját szidja, és ne helyeselj, mert (joggal) megsértődik – részéről ez csak hisztéria.

16.
Ne hidd, hogy nemzeti ellenszenved őszinte s akár szégyenlős megvallásával erényes lettél – ez önmagában sem igaz, és a kisebbségi még kevésbé fogja elismerni.

17.
Ne csodálkozz rajta, hogy mások mások: a többségnek ez nem gondja, de a kisebbségi fölneszel álmélkodásodra, és ingerülten megkérdi: ,,még nem láttál embert?”

18.
Ne tegyél úgy, mintha mindenki egyforma lenne: akaratlanul is saját képedre formálod az Embert, és megfeledkezel mások törékeny és büszke különállásáról; fura, de a kisebbségi inkább különbözik a többségtől, mint a többség tőle.

19.
Utasítsd el a kisebbségi nacionalizmust is, de légy türelmesebb hozzá, mint magadéhoz.

20.
Ne hozd zavarba a kisebbségit saját fajtád iránti alkalmi utálatod kifejezésével.

21.
Ne utánozd a kisebbségi jellegzetes kiejtését, gesztusait, beszédfordulatait: ez neki nem tréfa.

22.
Mielőtt fölháborodnál a kisebbségi gőgjén, gondolj arra, hogy nem áll mögötte erő.

23.
Jegyezd meg, hogy minden kisebbségi hajlamos az öngyűlöletre, mert interiorizálja környezete ellenszenvét, így (ha patologikusan is) egyensúlyt teremt maga körül: csak te gyógyíthatod ki belőle, tapintattal és erkölcsi bátorsággal.

24.
Ne menj bele származások, keveredések, vegyes házasságok, nyelv- és nemzetváltások taglalásába: a végén mindenképp fájdalmat vagy feszengést okozol vele.

25.
Nem minden kisebbségi ennyire érzékeny: a fölszabadult vagy közönyös emberre ne tukmáld rá a sebezhetőkkel szemben kialakult, akármilyen remek sztereotípiáidat – ettől aztán ez az ember is megharagszik.

26.
A kisebbségi csoportok néha agresszívak alcsoportjaikkal szemben: a sokácok szidják a bunyevácokat, a hétfalusi csángók a székelyeket, a lováriak a teknővájókat, a szefárdok az askenázikat – ebbe nem szabad belemenni: te nem szidhatod őket; de őket se bátorítsd, amúgy is helytelen dolog.

27.
Gyanakodj előítéleteidre! Ne iparkodj őszintének lenni, hátha helytelen, amit érzel; próbálj helyesen viselkedni, ha indulataid berzenkednek is ellene. Úgysem maradhatsz semleges: légy nagylelkű; de ha érezteted nagylelkűségedet, ellenség vagy, és ellenséget szerzel.

28.
Kissé fárasztó mindez, nem? – De igen; ám ez az erősebb kötelessége a gyöngébbel szemben. – Ugyan miért volna gyönge az, akinek ennyi előjoga lesz? – Nem történt más, csak sikerült az, amit kötelességérzeteddel akart érni. Vagy bánkódol, hogy megvalósul az, amit állítólag akartál?

29.
Ne hidd, hogy van olyan ártatlan tárgy, amelyhez nemzeti érzékenység nem férhet hozzá; a kín alkalmainak száma végtelen.

30.
Viselkedhetsz semlegesen, önzetlenül, tökéletesen – a kisebbség akkor is szenved, amíg az egyenlőség nem ad rangot, csak az uralom.

Részlet a szerző „A nemzetiségi függetlenség eszméje és a kisebbségi probléma” (Beszélő, régi folyam, 104 sz. 1984) c. cikkéből. Megjelent még a chicagói Szivárvány 1986. januári ( 18.) számában.