Mit ér az újságíró, ha vajdasági magyar?
Lehetünk-e jó kisebbségiek – ha úgy tetszik, jó magyarok –, ha a mindenkori hatalomhoz való lojalitással szemben a szakma iránti – magasabb rendű – hűséget választjuk inkább?
Lehetünk-e jó kisebbségiek – ha úgy tetszik, jó magyarok –, ha a mindenkori hatalomhoz való lojalitással szemben a szakma iránti – magasabb rendű – hűséget választjuk inkább?
Találós kérdés: előbb viselték a szakszervezetek, mint Márki-Zay Péter, és valójában nem is az, aminek látszik. Mi az?
A török-görög politikai feszültség idején a görög Dimokratia című újság címlapján a „B*zd meget” jelentő „Siktir Git” kifejezéssel jelent meg egy cím.
Lengyelország kitiltotta a határról az újságírókat, ami azontúl hogy az alapjogok szembeköpése, még azoknak se jó, akik a döntést meghozták.
A különböző kormányközeli médiumokban egyre sűrűbben, látszólag kampányszerűen kezdtek el megjelenni a hajléktalan emberek elleni uszító, gyűlöletkeltő tartalmak.
Bár ne tette volna.
Nem adják ki a kormánynak a támogatóik nevét. Ahogyan a Mérce sem kívánja.
A Facebook-posztban megtámadott Parászka Boróka válaszul felhívta a figyelmet a kolléganőit érő hasonló fenyegetésekre és az erőszak elfogadhatatlanságára.
Decemberben az ausztrál parlament olyan törvényjavaslatot terjesztett be, ami a Facebook számára nem volt előnyös. A techcég attól tart, hogy a törvény precedens értékű lesz.
Ha nem történik valami csoda a közeljövőben, akkor a legtöbb újságíró élete tele lesz fájdalmas döntéshelyzetekkel a munkanélküliség, a meghunyászkodás és a rendszer kiszolgálása között.