Amit Orbán Viktor a cserben hagyott szegényeknek, dolgozóknak kínálni tud, az csak a fehér felsőbbrendűség hamis illúziója, amit akár vigaszdíjként is értelmezhetünk.
Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.
A kormányzat kapkodó válságkezeléséről, a szociális ellátórendszer látványos működésképtelenségéről, az egészségügy hetekre való leállásáról, illetve az oktatás szervezetlenségéről most még hangosabban és cinikusabban szükséges elterelni a figyelmet.
A Parlamenthez vonultak, hogy így tiltakozzanak a rasszista uszítás és a jogállam ellen tett lépések ellen.
Naponta döntik meg a tisztességtelen kampányolás csúcsait a józsefvárosi fideszesek.
„A volt érpataki polgármester Nagykállóban folytatja tevékenységét, itt kíván képviselő lenni, és félő, hogy az érpataki modell megvalósítását is folytatná.”
Szembe kell néznünk vele, hogy amennyiben elutasítjuk Orbán Viktor rendszerét és kormányzatát, akkor evvel együtt jórészt az ellenzéket is elutasítottuk, beleértve a „spontán”, a pesti tereken „Orbán, takarodj!”-ot skandáló „civil” tömeg ellenzékiségét is, amely az elvtelen egység mámorában alakul, és amely annál hangosabb, minél üresebb.
A Fidesz által egyoldalúan elfogadott új választási rendszer nehezen feloldható erkölcsi, stratégiai és taktikai dilemmák sorozata elé állítja az ellenzéki pártokat.
Az Ide tartozunk! csoport azért tartja fontosnak a közösségi megemlékezés élményét, mert ez erősíti az együttérzést, ami attitűdváltáshoz vezethetne. Azonban a társadalomban óriási közöny tapasztalható.
