A tőke materiális görcsei folyamatosan új tereket (és új terek ígéretét) teremtenek a kvázi-autonóm társadalmi és kulturális kapcsolatok számára – csak azért, hogy aztán darabokra tépjék őket.
Bini Adamczak vissza kívánja perelni a lehetőséget, hogy az 1917–1939 közötti időszak kommunista mozgalmárait méltó módon meggyászolhassuk. A „magára hagyott kommunista kísértetek” eltemetése azonban nem jelentheti a halottak teljes elfeledését. Sipos Balázs kritikus gyászról, melankóliáról és a visszajáró szellemekről ír a Gestern Morgen című könyv kapcsán.