Kilenc tézis a jelenlegi magyar helyzetről
Nem érdemes feladni, mert nem politikai géniuszok állnak szemben az ellenzékkel, hanem csak példátlanul gátlástalan ellenfelek.
Nem érdemes feladni, mert nem politikai géniuszok állnak szemben az ellenzékkel, hanem csak példátlanul gátlástalan ellenfelek.
Soros, Soros, és… ?
A diósjenői képviselőtestület gyors, rendkívüli ülést tartott január 5-én. A polgármester felolvasta a napirendi javaslatokat, amelyek az ő a falut érintő korrupciós ügyben való érintettségét vizsgálták volna, majd szavaztak a napirendről.
Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke szerint a magyar kormányfő „a jogállami elvek talaján áll.” Meghívása a német konzervatívok jobbratolódásának jele is lehet.
Most áprilisban például arról dönthetünk, hogy ne legyen még rosszabb. És így előretekintve, a 98 nap múlva esedékes választásokra, esetleg tovább nézve az azután következő jövőbe, ez a „nem lesz még rosszabb” elég jó perspektívának tűnik.
Az elmúlt két nap kormányellenes tiltakozásait ma kormánypárti tömegdemonstrációk követték. A helyzet továbbra is feszült, az USA már be is szólt.
„Én vagyok a magyar demokrácia utolsó védőbástyája” – nyilatkozta a Die Pressének Vona Gábor, a Jobbik elnöke.
A baloldali és liberális közegnek mindenképpen érdemes lenne végre nyitni, felismerni azt, hogy a tudás, az információ, a magyarázatok és legfőképp az ezekből fakadó politikai hatalom egy zárt körben tartása káros. A kérdés az, hogy erre a Jobbik-ügy alkalmas-e.
Orbán Viktor felállt, annyit válaszolt, hogy Boldog karácsonyt, és leült.
Felejtsük el a választásokat. Felejtsük el a Magyar Országgyűlést. Felejtsük el az „önkormányzatnak” (!) csúfolt elöljáróságokat.