Felnőttként, tanárként igenis példakép vagy: ha szeretnél valamit a gyerekektől, akkor először neked kell megtenned azt. Ha az együttműködés a cél, akkor neked is együtt kell működnöd velük. Ha a másik ember tisztelete, akkor tisztelned kell őket.
Akár lesz valamilyen együttműködés a különböző irányzatú ellenzéki pártok között, akár magabiztosan győz Orbán Viktor, a parlamenti választás értelme és célja elvész.
Akárhogy is, hazánkban a képviseleti demokráciát újonnan létre kell hozniuk azoknak, akik ezt szeretnék.
A magyar politikai közbeszédet belengi az a fantázia, hogy a demokrácia lényege egy erényes – rossz pillanatokban: karizmatikus – vezető pajzsra emelése. Miközben tudjuk, nem egy vezetőn múlik a lényeg.
Ha a Fidesz többséget szerez, megnyeri a választásokat, neki fog menni az RTL Klubnak, „megpróbálja kiénekelni a sajtot a németek szájából”, és megpróbál leszámolni az Indexszel is, amely a netes médiapiacon útjában van a kormányzati törekvéseknek.
Mit tennének egy kicsit igényesebb demokráciában?
Az ellenzék végre időnként újra úgy viselkedik, ahogy egy ellenzéknek viselkednie kell: problémákra hívja fel a figyelmet, és saját megoldási javaslatokat is mutat, emellett időről időre, például a népszavazási kezdeményezésekkel egy olyan gondolkodásmódot is felvillant, ahol még fontos a választók véleménye.
Minél inkább a gyűlöletben megőszült politikusok irányítják az országot, minél tovább maradnak ők a hatalomban, annál inkább a cinizmus, a szűklátókörűség, a gyűlölet fogja az egész ország életét áthatni, és nem csupán nem hasznos ilyen országban élni, hanem nem is kellemes.
Nem érdemes feladni, mert nem politikai géniuszok állnak szemben az ellenzékkel, hanem csak példátlanul gátlástalan ellenfelek.
Soros, Soros, és… ?